Page 32

SZÁMVETÉS

20 éves a Muharay Elemér Népművészeti Szövetség A Muharay Elemér Népművészeti Szövetség ünnepi évének is tekinthető 2010 első féléve eltelt. Vagy inkább elrohant. Egy pillanatra állítsuk meg a rohanó időt, és tekintsünk vissza az elmúlt két évtizedre! 2010. május 29-én kettős ünnepre gyűltek össze a Muharay Elemér Népművészeti Szövetség együtteseinek képviselői. Ünnepeltük az 1990. május 26-án megalakult szövetséget és köszöntöttük a „nagy öreget”, a megalakulásának 74. és újraalakulásának 60. évfordulóját ünneplő bagi Muharay Elemér Népi Együttest. Az egész napos találkozó délelőtti konferenciájának előadói, Felföldi László, Szabadi Mihály, dr. Szabó Géza, Tóth Mihály és Varga Sándor azt vizsgálták, hogy miként hatottak a gyöngyösbokréta mozgalom megalakulásától napjainkig tartó népművészeti mozgalmak a nemzeti közgondolkodásra, a néptánckutatásra, a néptáncművészetre, a falusi közösségekre és az idegenforgalomra. A referátumokat követően a szövetség közösségeinek képviselői számoltak be munkájukról. Végül Héra Éva elnök tekintette át a célokat. A konferenciát és a közgyűlést követő ünnepi műsoron az együttesek képviselői tánccal köszöntötték a nap ünnepeltjeit, elsősorban a Muharay Elemér szellemét őrző bagi népi együttest és tagjait, öregeket, ifjakat és gyermekeket, akiknek a falu hírét és nevét köszönheti e hazában és sokhelyütt a világban. Mert ebben a több mint hét évtizedben sokféle széljárás uralkodott e honban, így Bagon is, de az együttese megmaradt és tette a dolgát; megtartotta, védte, tovább örökítette az elődök örökségét, a maradandót. A nézők ebből láthattak ízelítőt hallatlanul energikus, pontos és stílusos előadásban. A másik ünneplő és ünnepelt, a húsz éves Muharay Szövetség is számba vette eddigi életét, munkásságát. A megalakulást követően kiadott programjának megfogalmazásához a névadót hívta segítségül: „...életünk átalakítására, új és maradandó életforma kialakítására, a nemzet újjászületésére a múlt befogadása nélkül nincs reményünk.” Muharay Elemér többször hangsúlyozta a kultúra fontosságát, azt, hogy a szellemi és művészeti élet csak úgy élhet egy egészséges társadalomban, ha annak mindennapi életébe, mély rétegeibe szervesül. „...Európa sem arra kíváncsi, hogy átvettünk-e mindent, amit az európai művelődés nyújthat, hanem arra, hogy a magunkéból mivel gyarapítjuk az európai művelődést!” (Hagyományunk, műveltségünk, életünk. 1942.) A szövetségnek története során fokozatosan kikristályosodott célja, hogy a hagyomány ne csak színpadi mozgalomként legyen jelen életünkben, hanem meghatározza egy tágabb közösség, egy település saját kulturális örökségével kapcsolatos viszonyát. Törekvése, hogy a települések közösségi hagyományai, az ünnepekhez, munkaalkalmakhoz kapcsolódó szokások, a folklór különböző, az adott településre jellemző elemei mindennapjainknak is részei legyenek. A cél nemcsak a hagyományok színpadra állítása, hanem az is, hogy a hagyományőrző közösségek megismerjék és továbbvigyék mindazokat a tradíciókat, melyek az egészséges közösségek, a társadalmak összetartói az egész világon. Módszert, tudásanyagot, ízlést, „eszméket és elveket” adni ehhez a tevékenységéhez. A célkitűzések a következőkben fogalmazódtak meg: a helyi emlékezet számbavétele, a helyi kulturális örökség értelmezése, örökségvédelmi feladatok meghatározása, az ezzel összefüggő helyi, regionális stratégiák, kapcsolatok kialakítása, országos érdekérvényesítés. Ezek sikeréhez arra van szükség, hogy ezt a nagy múltú

32

színpadi mozgalmat a szövetség segítse abban, hogy megváltoztassa szemléletét, növelje civil társadalmi bázisát és szakmailag felkészüljön arra, hogy képes legyen minderre saját szűkebb pátriáján belül. Ezért szervez tagjai számára központi továbbképzéseket, amelyeken a legkorszerűbb szakmai és gyakorlati tapasztalatok, ismeretek átadásával készíti fel az együttesek vezetését, tagságát, a vezetői utánpótlást a XXI. századi elvárásoknak megfelelő munkára. De megjelenik a régiókban való gondolkodás is. A „ne várjunk a központi akaratra” gondolat megerősödését bizonyítják a tagszervezetek egyre szaporodó helyi és regionális bemutatói, szokásfelújításai és továbbképzései. Mindezt erősítik és segítik a szövetség által megjelentetett módszertani kiadványok, videóanyagok. A „Helyi emlékezet, kulturális örökség, örökségvédelem” c. sorozat füzetei (Felföldi László: Örökségünk van. Mit kell tudni róla? A szellemi kulturális örökség védelméről; Bathó Edit: Viseleti örökségünk; Gombos András: Táncos örökségünk; Varga Sándor: A hagyományőrző munka folyamatai. Tervezés, módszerek, források, gyakorlatok; Németh István: Népzenei örökségünkről; Tátrai Zsuzsanna: Ünnepi szokások) a helyi hagyományok feltérképezéséhez, értelmezéséhez és használatához adnak szakmai tanácsokat. A „Magyar Népi Viseletek” című sorozat pedig két jeles falu, Bag és Decs, továbbá a Jászság, Kalocsa-vidék, Rábaköz, Baranya, Felvidék, Kalotaszeg paraszti viseleteit mutatja be tizenegy kisfilmen. Sorolhatnánk a szövetség szervezeteinek, egyéni tagjainak kiadványait is, amelyek mind a szövetség célkitűzéseinek megvalósulását segítik. A helyi emlékezet felkutatását, számbavételét szorgalmazta és annak komplex bemutatását, közzétételét szolgálta a 2009. szeptember 5-6-án Bogyiszlón lezajlott Hagyományőrzők Országos Találkozójának kiírása és lebonyolítása. A két nap lényege nem a színpadi bemutató, hanem a felkutatott és számba vett örökség, a komplex hagyomány sokoldalú, játékos megélése volt. Akik ebben segítették a résztvevők munkáját, a már említett kötetek szerzői és a kiváló bogyiszlói házigazdák voltak. Az önállóvá vált kétévenkénti minősítési rendszer és a Fülöp Ferenc Szólótáncverseny letisztult, népszerűvé vált. Egyre több együttes tartja fontosnak a megmérettetést, a tapasztalatszerzést. A résztvevők véleménye szerint a minősítő fesztiválok, találkozók családias légköre, a zsűrizés elemző, kritikus, de megértő emberi hangja teszi vonzóvá ezen alkalmakat. A 2010-ben eddig lezajlott két minősítésen, Ráckevén és Kapuvárott huszonöt magas színvonalú együttest értékelt a zsűri. A hagyomány örök megújítása jegyében a szövetség sikerrel lépett túl az éves antológiák megszokott sablonján. Ennek eredményeként kemény pillanatokkal, sok-sok kompromisszummal, önfeláldozással 2010. március 14-én megszületett az első Tavaszköszöntő, Élő hagyományok a kalocsai Sárközben címmel. Mind szakmai, mind közönségsikere miatt szenteljünk most ennek nagyobb figyelmet. A népművészet az 1920-as évektől több újjászületést megért. Ezek mindegyikében mindig is fontos szerepet töltött be Kalocsa-vidék népművészetével, s e népművészetet ápoló közösségeivel, együtteseivel. Nem véletlenül került fel a Szellemi Kulturális Örökség nemzeti jegyzékére sem. Az előadást megelőzően óhatatlanul felmerült az emberben, hogy egy szűk dialektus-terület anyagából, legyen az bármennyire gazdag, csak monolit, típusismétlő egész estés program jöhet létre. De nem ez történt. Az alkotó, újító

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2010/4  

A TARTALOMBÓL: Dreisziger Kálmán: „Elvetemült vélemény” a Táncháztalálkozóról...; Hajnal Jenő: In memoriam Bodor Anikó; Bella István – Arany...

folkMAGazin 2010/4  

A TARTALOMBÓL: Dreisziger Kálmán: „Elvetemült vélemény” a Táncháztalálkozóról...; Hajnal Jenő: In memoriam Bodor Anikó; Bella István – Arany...

Advertisement