Page 22

A X. Koprivsticai Hagyományőrző Fesztivál 2010. augusztus 6–8.

B

ulgáriában sokan megfordulnak, elsősorban a tengerpartra igyekeznek kipihenni az eltelt év fáradalmait. Pedig jó néhány helyet tudnék ajánlani, ami szerintem kihagyhatatlan. Az egyik ilyen a festői szépségű Koprivstica. Szófiától mintegy nyolcvan kilométerre, a pirdopi főútról letérve, erdős hegyoldalakban kanyargó szerpentinek után, hegyi legelők, szelíd hegycsúcsok félkörívében tárul fel a Topolnica-patak két partján épült városka. Az 1050 méter magasan fekvő, hegyek koszorújában elterülő település az elszigetelt helyzetének köszönheti nevezetességét. Szófia közelében ez az egyetlen hely, ahol a bolgár népi építészet sok szép emléke fennmaradt. Éppen ezért Koprivsticát, ahol jelentős munkák folytak a pusztuló műemlékházak megóvása és konzerválása érdekében, műemlékvárossá avatták. A városka felett húzódó hegyoldalban ötévente rendezik meg a híres Koprivsticai Fesztivált, melyre az egész országból érkeznek hagyományőrző együttesek. Három napon keresztül, hét színpadon egyszerre, napkeltétől napnyugtáig nem láthatunk mást, csak hagyományos néptáncot, és természetesen meghallgathatjuk a bolgár autentikus népzene csodálatos dallamait is. Ez a fesztivál a tánctörténeti középkorba varázsolja a látogatókat. A lánctáncok reneszánszát örökítette meg a balkáni kultúra, így nem csak a bolgár táncokkal foglalkozóknak lehet ez érdekes. Egész Európa átélte ezt a kort, de nyomait már csak foltokban, a peremvidékeken fedezhetjük fel. (Ismerünk még hasonló fesztiválokat, melyek szintén csak a Balkánon találhatók, pl. Anatóliában.) A bolgár táncok sokszínűségét egyetlen más fesztivál sem tudja ilyen részletesen, hagyományhűen bemutatni. Arról nem is

22

beszélve, hogy nem nekünk kell bejárni Bulgária száz és száz faluját, hanem ők jönnek ide, egy helyre, a festői Balkán-hegység lankáira. Itt nincs koreográfia, nincsenek stilizált dallamok, giccses, utángyártott viseletek. Az autentika, az értékek megőrzése az egyetlen szempont, melyet minden színpadnál szakértő zsűri értékel. Talán ennek is köszönhető, hogy minden résztvevő a legszebbet, legértékesebbet szeretné megmutatni. Elképesztő gazdagság jellemzi a viseleteiket, nem győztünk ámulni! Szófiai táncos-koreográfus barátnőmmel jártuk végig a színpadokat, akinek sok esetben rá kellett kérdeznie, hogy honnan is jöhettek, mert ő bizony közel húsz éves pályafutása alatt ilyen viselettel még nem találkozott. Az idős emberek pedig készséggel magyarázták, honnan érkeztek, hogy hívják az egyes ruhadarabokat, hogyan készítették, mikor viselték stb. Sőt, örömmel álltak „modellt”, hogy meg is örökíthessük őket fényképezőgépeinkkel. A legszebb dallamokat és az egy-egy szokás bemutatása közben zajló jeleneteket a közönség mindig tapssal hálálta meg. Ők ugyanis még a mai napig értik a szokások jelentését és nagy becsben tartják azokat az embereket, akik ezt a kultúrát életben tartják. Sajnos egyre kevesebb virtuóz tánccal találkozunk, hiszen „öregjeink” egyre fogynak. Láthattunk azért kiválóan táncoló falusi fiatalokat is, bár kis létszámban. Mindent összevetve, hála istennek nem lett igaza annak a magyar folklorista ismerősömnek, aki már húsz éve elsiratta ezt a fesztivált. A hagyományok, táncok, zenék élnek, ötévente ámulatba ejtenek minket. Ez volt a jubileumi, tizedik találkozó, számomra pedig az ötödik. A helyzet nemhogy rosszabbodott volna, bizonyos értelemben még javult is. A korábbiakkal el-

lentétben a fesztivál helyszínéről, de még a faluból is eltűntek a giccsárusok. Tényleg csak elvétve találkoztunk velük, talán a szervezőknek köszönhetően. A válság miatt az árak is nyomottak, igen olcsón vásárolhattunk eredeti viseleteket, szőtteseket, kerámiát, különböző kiegészítőket és még hangszereket is. Az idei fesztivál egyetlen negatívumaként róhatjuk fel a színpadok közötti spontán örömzene és tánc hiányát. Beszélgetve az emberekkel, úgy tűnt, mintha a szervezőknek nem tetszene az előre leszervezett programokon kívüli mulatozás. De végülis nem derült fény a konkrét okokra. (Talán az is közrejátszhatott, amiről persze nem szívesen beszélnek, hogy a hangulatuk nem volt az igazi. Náluk a válság sokkal nagyobb mértékben érezhető, mint nálunk, sokan hónapok óta dolgoznak úgy, hogy egy fillér fizetést sem kaptak. Tekintettel arra, hogy még az útiköltségüket sem fizeti senki, ebben a helyzetben már az is becsülendő, hogy saját költségükre ideutaztak Bulgária legkülönbözőbb vidékeiről.) Esténként lent a városban szervezett és spontán programok, mulatozások vártak ránk, bár nem értettük, hogy ahol ennyi zenész van, mégis hogyan fordulhat elő, hogy péntek este a főtéren CD-lejátszóról szól a zene... Azért itt sem tökéletes minden! Nem maradt el viszont a szokásos parázstánc, melyet persze kevesen láthattak az óriási embertömeg miatt. Barátnőmnek köszönhetően végignézhettem, hogyan készítik elő a parazsat mérnöki precizitással és a Nesztinárt (a parázstáncost) is kifaggathattam a titokról, miért nem ég meg a talpa. Nem árulom el, Kedves Olvasó, inkább gyere és nézd meg, éld át mindezt Te is öt év múlva! Kép és szöveg: Nagy Timea

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2010/4  

A TARTALOMBÓL: Dreisziger Kálmán: „Elvetemült vélemény” a Táncháztalálkozóról...; Hajnal Jenő: In memoriam Bodor Anikó; Bella István – Arany...

folkMAGazin 2010/4  

A TARTALOMBÓL: Dreisziger Kálmán: „Elvetemült vélemény” a Táncháztalálkozóról...; Hajnal Jenő: In memoriam Bodor Anikó; Bella István – Arany...

Advertisement