Page 16

a történelem sodrában

Margitka, a palóc népművész Évtizedek óta ismerem. Ha eszembe jut, képek, jelenetek villannak fel előttem. Fesztiválok, Táncháztalálkozók, népzenei táborok, versenyek, különböző sokadalmak. Sokszor átéltem, hogy amikor énekelt, elszorult a szívem a szépségtől. Amikor táncolt festői rimóci öltözeteiben Vincze Ferenccel, vagy mostanában Bocsó Péterrel, az unokájával, szinte repesett a lelkem. Legszívesebben lemezen mellékelném szép, ízes beszédét az olvasóknak, mert a palóc dialektus lejegyzését meg se merem kísérelni. – A nevem Holecz Istvánné Kanyó Margit. Rimócon születtem 360-440 munkaegység között oszlott meg egy-egy téesz-tag évi teljesítménye. 1945. május 4-én, édesanyám egyedül nevelt fel. Sajnos, édesapá- – A szerk.] Mi még szombaton is jártunk dolgozni, Rimócon a gazmat nem ismertem, a háborúban volt, amikor én születtem. Úgy dagabb lányok akkor otthon maradtak, de nekünk menni kellett. hallottam, hogy folyóba fúlt, amikor már jöttek hazafelé a hadi- – Az eddigiekből is kitűnik, hogy nagyon sokat kellett dolgoznod fogságból. Az apai nagyszüleimmel nemigen tartottuk a kapcso- gyermekkorodban. Hogyan teltek az iskolás éveid? latot. Nem nagyon örültek neki, hogy megszülettem, hogy én va- – Az iskolában mindenben benne voltam. Olyan kis tűzrőlpattant gyok, talán azért, mert nekem is kellett adniuk a földjükből. Em- lányka voltam. Szerettem énekelni, táncolni, a tanító néniknek én lékszem kicsi koromból, mikor édesanyámmal mentünk a földek- voltam a kedvence. Mikor másodikos lettem, Rimócra jött négy re, és találkoztunk apám rokonaival az úton vagy a határban, édes- fiatal tanítónő. Akkoriban még nem voltak tanítói lakások, hanem anyám mindig mondta, hogy házaknál laktak a tanítók. Auköszönjél nekik! Később tudgusztus vége tájékán kihajtottam meg, hogy ők apám rokotam a libákat a házunk mönai, testvérei voltak. Nem szegé, a szérűre. A libák ettek, én rettek engem. Most már azért meg felmentem a kazal tetejobban szólnak hozzám, de jére, nagyon szerettem a kazal én meg azt gondolom, amitetején énekelni. Torkomszakor kicsi voltam, nem kelletkadtából fújtam. Tőlünk a netem, akkor most már minek? gyedik háznál, Árva Ferencék Édesanyám szüleinél laklakásában voltak elszállásoltunk. Nagyapám Pestre járt va a tanító nénik, meghallotdolgozni, ő hozta a pénzt. ták az énekemet, mert nagyon Otthon meg nekünk kellett hangosan énekeltem, egyszer a földeken dolgozni. Édescsak, jaj! Láttam, hogy jönanyám szántott, vetett, „emnek felém. Kérdezték tőlem: bermunkát” végzett. Volt ne„Hogy hívnak, aranyos kis„Férjemmel 1969-ben” ki egy beteg lánytestvére, hátlány? Jaj, de szépen énekelsz!” gerincferdülése volt, őt kímélni kellett. Helyette is dolgoztunk, Azt mondta az egyik: „Na, te majd az én tanítványom leszel! De jó mink, akik bírtunk. Én, amíg kicsi voltam, a libáinkat őriztem, lesz!” Kuti Marika volt a neve. A Balaton mellől, Litérről jött, ő naamikor már nagyobbacska lettem marhákra vigyáztam, egy-egy gyon megszeretett. A férjemmel, Holecz Istvánnal együtt jártunk sereg libát elvállaltam mástól, azért aztán kaptam minden évben iskolába, a tanító néni mindig vele együtt szerepeltetett. Egyszer egy szoknyát. Nagyméretű szoknyát vettek, hogy nagykoromra is én voltam a Varga Julcsa, Pista volt a Garzó Péter. Ő is nagyon széjó legyen, így gyűltek a szoknyák. A libák mellett még varrnom is pen tudott énekelni. Szégyenlősek voltunk, Pista nem akarta megkellett, mert édesanyám az ingvállakat elkészítette, de a kézelőket fogni a vállamat, mert a gyerekek csúfoltak bennünket, hogy így keresztszemes hímzéssel nekem kellett kivarrni. Máskor abroszt a szeretője, meg úgy, ilyeneket mondtak. Mi meg mondtuk, hogy vagy törölközőt varrtam. Édesanyám mindig azt mondta: „Majd nem! A Jóisten később mégiscsak úgy adta, hogy tényleg ő lett a nagylány korodban jó lesz a staférungodba!”. férjem. Tíz-tizenegy évesen már én is mentem anyámmal a földekre, – Milyen tanuló voltál? hánytuk a ganajt, meg minden mást csináltam, amit kellett. Ami- – Négyes voltam mindig, pedig otthon soha nem volt időm tanulni. kor már nem volt munka a határban, akkor elmentünk Szécsény- – Nem is szerettél volna továbbtanulni? A tanáraid se biztattak? be napszámba. Behajtottunk biciglivel a kápónkához, Szécsény – Nem, mert úgyis tudták, hogy nem lehet. Meg is szóltak volszélén van egy kápónka [kápolna]. Ott volt a fogadó hely, oda jöt- na bennünköt! A faluból csak a postás néni lánya ment felsőbb istek ki a gazdák és válogattak a napszámosokban. Hajnali öt órára kolába, más senki. Ahogy a nyolcadikból kimaradtam, napszámott kellett lenni. Olyan is volt, hogy meg se fogadtak bennünköt, ba jártam, meg a téeszbe. Mindenfélét dolgoztunk, krumplit ültenagyon sokat kellett ott ácsorogni, míg elhívtak valakihez. Eleinte tettünk kézzel, kapával vágtuk ki a krumplifészkeket. Jaj, Istenem, még gyenge voltam, reggel még bírtam rendesen kapálni, de dél- milyen nehéz volt! Versenyeztünk egymással, senki nem akart leután már nem. Volt, amikor a füvet elhagytam, akkor a gazda szólt maradni! A keresztapám elvitt a cséplőgéphez, én húztam a töreanyámnak, hogy másnap a kislányt ne hozza. Nagy melegek vol- ket a gép alól. Az volt legporosabb, a legpiszkosabb munka. Eltak! Sokat szenvedtünk. Jaj, Istenem, hányszor mondtam: „Édes- mentem, mert azt mondták, hogy milyen jó lesz az a kis búza is, anyám, én nem megyek!” De ő erővel elvitt. amit keresek! Nagyon nehéz munka volt, de kibírtam, mert ki Az ötvenes években bejött a téesz-világ. Édesanyámmal minden- akartam bírni. nap jártam a téeszbe, nekem nagyon keveset, naponta csak két tized Édesanyám nagyon „kaparkodó” asszony volt. Mindent előtemunkaegységet írtak. [A munkavégzés értékmérője a munkaegység volt, remtett, ami nekünk kellett. Megteremtette a sok szép szoknyát

16

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2010/4  

A TARTALOMBÓL: Dreisziger Kálmán: „Elvetemült vélemény” a Táncháztalálkozóról...; Hajnal Jenő: In memoriam Bodor Anikó; Bella István – Arany...

folkMAGazin 2010/4  

A TARTALOMBÓL: Dreisziger Kálmán: „Elvetemült vélemény” a Táncháztalálkozóról...; Hajnal Jenő: In memoriam Bodor Anikó; Bella István – Arany...

Advertisement