a product message image
{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade

Page 14

EGYSZER VOLT, HOGY IS VOLT?

K óka R ozália

gyermekrovata

Kóka Rozália: Ki jut be a mennyországba? Első mesemondóm emlékére

Ötéveske lehettem, a húgom egy múlhatott. Egy este édesanyám szépen lefektetett bennünket. Amikor már azt gondolta, hogy elaludtunk, édesapámmal ünneplőbe öltöztek, s óvatosan elindultak a kijárat felé. Addig csendben figyeltem a készülődésüket, de most hirtelen felkunkorodtam az ágyban: – Hová mennek? Én is megyek! Édesanyám egy kicsit bosszúsan visszatért az ajtóból és azt mondta: – Kicsim, ma reggel meghalt Mihály bácsi a szomszédban, egy kicsit átmegyünk a virrasztóba. – Én is megyek! – makacskodtam. – Rozikám, oda nem mehetnek gyerekek. Aludjatok szépen, mindjárt hazajövünk – ígérte édesanyám. Kívülről bezárta az ajtót, hallottam távolodó lépteiket, majd a kiskapu is becsapódott mögöttük. Lecsavarva pislákolt a lámpa. Egy ideig csendesen szemlélődtem a félhomályban, Mihály bácsira gondoltam, aki annyiszor megnevettetett a múlt nyáron a meséivel, na meg az édes körtékre, amiket a császárkörtefáról rázott, valahányszor befejezett egy-egy mesét. Egyszer csak megelégeltem a dolgot, felébresztettem a húgomat, ráadtam valamit, én is felöltöztem, édesapám cipőjét kidobtam az ablakon, és mi is kimásztunk valahogy. A testvéremet a hátamra vettem, s a hatalmas cipőkben klaffogva beállítottunk a szomszédba, egyenest a halottas szobába. Mihály bácsi égő gyertyák között, díszes párnákon feküdt. Körben feketeruhás asszonyok morzsolgatták a rózsafüzért, egyet-egyet énekeltek közben. A szüleim nem voltak ott. Az egyik asszony levette a hátamról Kiskatót, én kíváncsian a ravatalhoz léptem, fel is ágaskodtam, hogy jobban lássam Mihály bácsi arcát. Valaki felmelt, s azt mondta: – Nézd meg, milyen szép! Olyan, mint egy vőlegény! Én is gyönyörűnek találtam. Máskor mindig viseltes vászoningben, gatyában, mezítláb járt, most szép fekete ruha és még nyakkendő is volt rajta. Összekulcsolt kezére feketeszemű rózsafüzér volt tekerve, kipödört bajusszal, szelíd, titokzatos arccal feküdt a sercegő gyertyák fényében.

14

– Miért alszik cipőben? – tudakoltam. – Nem alszik, meghalt. Elment a mennyországba – felelte az asszony. Mári néni, Mihály bácsi lánya lépett a szobába egy üveg pálinkával, hogy megkínálja a virrasztókat. Összecsapta a kezét, amikor meglátott bennünket. – Édes gyermekeim, hogy kerültetek ti ide? – Anyukámékat keressük – nyöszörögtem. – Nincsenek itt anyukádék. Berta néniéknél is van virrasztó, lehet odamentek. Menjetek szépen haza, ne bolyongjatok a sötétben! Kifele menet a konyhaasztalon megpillantottam egy nagy tányér aranysárga tésztafélét. Piskótának véltem, úgy kívántam, hogy le se tudtam venni róla a szememet. Mári néni észrevette, és egy-egy darabot a kezünkbe nyomott. Aztán erélyesen ránk parancsolt:

– Azonnal menjetek haza! Az ajtón kívül rögtön beleharaptam a lepénybe. Azóta se felejtettem el azt a mélységes-mély csalódást, amit akkor éreztem. Nem piskóta volt, hanem sós ízű kukoricalepény, vagyis pitán, azonnal odavetettem a láncon vinnyogó kutyának. Újra elindultunk a sötét utcán, de nem haza. Édesapám cipői hangosan csattogtak, a húgom nyafogni kezdett. Az utca összes kutyája dühösen, vad csaholással a kerítésekhez rontott. Mindegyiket ismertem, a nevükön szólítottam őket, s így mind lecsihadtak, még egyet-egyet vakkantottak is barátságuk jeléül. Berta néni éppen úgy feküdt, mint Mihály bácsi. A szüleimet itt se találtam meg, de itt volt Kati néném, idős rokonunk. – Hát ti, hogy kerültetek ide? – sopánkodott. – Anyukámékat keressük – feleltem bánatosan. – Azt mondták, hogy virrasztóba

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2010/4  

A TARTALOMBÓL: Dreisziger Kálmán: „Elvetemült vélemény” a Táncháztalálkozóról...; Hajnal Jenő: In memoriam Bodor Anikó; Bella István – Arany...

folkMAGazin 2010/4  

A TARTALOMBÓL: Dreisziger Kálmán: „Elvetemült vélemény” a Táncháztalálkozóról...; Hajnal Jenő: In memoriam Bodor Anikó; Bella István – Arany...

Advertisement