Page 4

az élet szövedékét szőtték, úgy vágja el a minták szigorú rendjét, hálóját, vagy épp a lebegését, titokzatosan, tündérien. Alkotásainak színvilága is alkalmazkodik az alkotás aranyszabályaihoz. Hű marad az eredetihez, a népi textíliák színvilágához, melyből ihletődött. Jó érzékkel, pontosan ráérez erre is, nem bontja-oldja fel őket, mérsékletes, visszafogott marad, egy-két színnel bővíti ugyan a színskálát, de nem visz bele idegen elemeket, sem másfajta sorrendet. A díszítőelemekben sem tobzódik, alkotásait nem zsúfolja túl, azaz nem „fullasztja meg” a szemlélőt. Csak eljátszado-

zik a motívumokkal és a színekkel, százféleképpen kombinálja, szépen visszarendezi, meghagyva a festékesek színvilágára jellemző hangsúlyos jegyeket, a nagy tónusés színkülönbséget. Ahogyan a népmesékben, ajándékot nyújt nekünk, de „se sokat, se keveset”. Így alkotásaiban benne van az eredeti, a régi és az új, visszaköszön bennük eleink érzésvilága, a színek és motívumok dallamán át, mert minden korban a textíliák adják az otthonok melegségét és díszét. (Ezért is társul hozzájuk a nőiesség, az otthonban békét teremtő szeretet melegsége.) A tudatos mű-

vész talán így akarta vállalni a közös eredetet, a népi és a műalkotás családi összetartozását, szerves egységét. A kiállított darabok e „kettőssége”, a régi és új „együttlátása” az alkotóművész egyéniségében már rég ott szunnyadozhatott, csak a megfelelő pillanatra várt, hogy felszínre törjön és kiteljesüljön. Ezért sajátosak és egyediek Ardai Ildikó textiljei. Magas művészi színvonalukról, eszmei és esztétikai értékeikről az alkotások önmaguk beszélnek, a szem és a lélek felfrissülésére. Farkas Irén

FESTÉKES

Ardai Ildikó budapesti textilművészt kérdeztük csíkszeredai kiállítása kapcsán – Egy ősi kézműves mesterség múltját kutatta a ’70-es években Székelyföldön. Mit talált akkoriban ezen a vidéken? – Diplomázás után határoztam el, hogy a hagyomány folyamatába illeszkedve próbálok meg valami eredetit művelni. Az 1970-es évek elején a székely festékes szőnyegek tanulmányozása ilyen lehetőségnek bizonyult. A magyar népművészet más területén nincs annyi, az emberiséggel közös díszítő kincs, mint éppen ezekben az erdélyi gyapjúszőttesekben. A székely festékes a hasonlóságban is különleges és egyéni, jellemző a helyszínre és közösségre, amelyben létrejött. Egy időben indultam a népzenei mozgalommal, helyszíni gyűjtést végeztem Csíkban, Kászonban és Gyimesben. Eredeti darabokat kerestem. Házaknál keveset találtam, mert a textil használatban tönkremegy. Szövésgyakorlatot folytattam Csíkpálfalván Sántha Kálmánné Juliska néninél, akinek volt egy szép, régi „csillagos” asztalfedél festékese, de ő is már a szövetkezet által befolyásolt léptékben és színekkel szőtt. A másik, háznál fellelhető legrégebbi darabot Kászonban találtam, egy „vízfolyásos” mintát. A többi archaikus darabot Szentimrei Judit kalauzolásával, templomokban láttam Csíkban. Nagy szerencsém volt, hogy megmutatták a Csíki Székely Múzeum gyűjteményét. – Mi volt a célja a székely festékes felgyűjtésével? – A gyűjtéssel a célom: „a székely festékes szőnyeg felújítása és bevezetése sorozatgyártásra” – írják rólam a lexikonban. Ehhez fontos volt a lényeg megértése, mert alázattal kellett hozzányúlni a minták, a méret, és színváltozatainak elkészítéséhez, ami a szőnyeg elterjedéséhez, használhatóvá tételéhez szükséges volt. Nagy segítségemre volt az erdélyi tanulmányút, ahol a szövéstechnika elsajátítása, a látott példák, beszélgetések a szövőkkel és a környezet együtt adta, hogy hamar elsajátítsam a titkot. Ezután Szentimrei Judit könyve segítségével pontosítottam a tapasztaltakat. Hazatérve elkezdtem egy az egyben leszőni az eredeti mintákat. A szövéshez szükséges rajzok készítésénél, azok újra és újra átdolgozásánál egyre közelebb kerültem a motívumrendszer és a szövéstechnika összefüggéseinek megértéséhez. Ezután indítottam el több tervsorozat kivitelezését vidéki kézi szövő szövetkezeteknél. A falusi asszonyok örömmel hasznosították örökölt tudásukat, és biztosították volna egy magyar áru nagyvonalú kereskedelmének hátterét. Sajnos, az idő nem kedvezett, a vezetés ízlése és tudatlansága zsákutcába terelte ezt a korszerű vállalkozást. Az elmúlt években, évtizedekben a sok embernek megélhetést adó, nemes hagyományokat folytató háziipari szövetkezetek feloszlottak. – Többször visszalátogatott gyűjtéseinek helyszíneire. Milyennek tapasztalja, látja most a székelyföldi festékest itt a szülőhelyén?

4

A vándorkiállítás állomásai Sepsiszentgyörgy, Székely Nemzeti Múzeum Gyárfás Jenő Képtára, 2010. február 17-től március 10-ig Kézdivásárhely, Vigadó Művelődési Ház, március 12-től április 12-ig Gyergyószentmiklós, Tarisznyás Márton Múzeum, április 16-tól május 16-ig Csíkszereda, Kriterion Galéria, június 8-tól június 16-ig Marosvásárhely, Kultúrpalota, július 1-től július 15-ig

fotó: Kispál Attila

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2010/3  

A TARTALOMBÓL: Farkas Irén: A textilművészet varázslatos mágusa; Marton László Távolodó: Főhajtás Cseh Tamás előtt; K. Tóth László: A Kaláka...

folkMAGazin 2010/3  

A TARTALOMBÓL: Farkas Irén: A textilművészet varázslatos mágusa; Marton László Távolodó: Főhajtás Cseh Tamás előtt; K. Tóth László: A Kaláka...

Advertisement