__MAIN_TEXT__

Page 30

A FOLKLORISTA VIKÁR BÉLA – III. Képek és dokumentumok a Hagyományok Háza és a Néprajzi Múzeum kiállításából Szerkesztette: Pávai István „Kalotaszegi csalogány” „Bánffyhunyadon vagyunk, a Kalotaszeg fővárosában. [...] Gyarmathy Zsigmondné nagyasszonyom hívott meg bennünket szíves vendéglátásra. [...] A nagyasszony azzal várt bennünket, hogy nála kezdjük meg a fonográffal való népdalgyüjtést mintegy próbaképen. [...] Ugyanekkor ott járt nála két körösfői leány. [...] Kihívatta őket a konyhából és buzdította, hogy dalolják el azokat a szép nótákat, amiket már hallott tőlük. – Nem tudunk mi semmit, – mondták és ennél maradtak minden áron. – Bízza rám őket, nagyságos asszonyom. Dalolni fognak öt percen belül. – No, azt szeretném látni, vagyis hallani! – És meglátta, vagyis hallotta rögtönösen. – Hogyan csinálta ezt? – faggatott később. [...] A titok abban állt, de ezt nem árultam el a nagyasszony előtt, hogy magamnak kellett oly dallal előállnom, amely okvetlen ismeretes Kalotaszegen. Ilyen volt a menyasszonybúcsúztató. [...] Hát így szóltam a lányokhoz: – Nézzétek, hallottam egy dalt, de nem tudom egészen. Igy kezdődik: Jönnek, jönnek, majd elvisznek, Hol a pártám, hogy készüljek? Nyomban rákezdték és elfújták elejétől végig. [...] Be nem állt a szájuk többé. Felváltva leadták a teljes dalkincsüket szerény piculák ellenében. [...] Bejáratos volt hozzá egy bájos kalotaszegi leány: Tamás Kata. Ott lakott a nagyasszony tőszomszédságában s olyan nagysze-

rűen dalolt, hogy Gyarmathyné szerint jó reménységgel tehetünk vele kísérletet. [...] A leányka készséggel állt kötélnek. A szép kúria tornácán asztalok és székek fogadták a család tagjait és a vendégeket. Kata kissé távol hajolt a fölvevő tölcsér felé. Meg kellett fogni és közelebb tolni Katát a géphez. [...] Tamás Kata három tősgyökeres helyi dalt énekelt a fonográfba oly szépen, oly biztossággal, hogy méltán kapta meg csakhamar a »kalotaszegi csalogány« nevét Zempléni Árpádtól. Mi pedig rögtön azt mondtuk: a kis Blaháné. [...] Tamás Katát meghívattuk Kolozsvárra. Az unitárius teológia nagyterme zsúfolásig tele volt közönséggel, jobbára egyetemi ifjakkal. A pódium függönye mögött megkérdem Katit belépése előtt: – Nem fél-e, hogy ennyi urat lát? – Instálom akkor félek, ha egy urat látok, – felelte. Ugyanily talpraesetten szokott résztvenni bármely alkalommal a társalgásban. Teljes diadalt aratott. Zenekiséret nélkül, mindig hibátlan énekkezdéssel adta elő bűbájos dalait. Veleszületett nagy tehetsége utat tört magának. Most már nem kételkedtünk, hogy Katival Budapesten is becsületet vallunk. [...] Felvittem Katát a fővárosba és beszállásoltam, mint vendéget hozzám. Feleségem örömmel fogadta. Estéről-estére elkisértük Katát az Uránia szinházba. [...] Kalotaszegről rövid bevezető előzte meg Kata fölléptét. Minden este más-más öltözetben, más-más dalokkal szerepelt. Állandóan nagy közönség gyönyörködött benne. Kivált az erdélyi előkelő világ: Bánffyak, Telekiek, Bethlenek, Kazacsay grófné stb., stb. halmozták el Katát figyelmességük je-

Ház. Csököly, Somogy vm., 1900 (Készítette: Vikár Béla. Néprajzi Múzeum)

30

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2010/3  

A TARTALOMBÓL: Farkas Irén: A textilművészet varázslatos mágusa; Marton László Távolodó: Főhajtás Cseh Tamás előtt; K. Tóth László: A Kaláka...

folkMAGazin 2010/3  

A TARTALOMBÓL: Farkas Irén: A textilművészet varázslatos mágusa; Marton László Távolodó: Főhajtás Cseh Tamás előtt; K. Tóth László: A Kaláka...

Advertisement