Page 3

A TARTALOMBÓL:

A textilművészet varázslatos mágusa Ardai Ildikó kiállítására

6. Főhajtás Cseh Tamás előtt Marton László Távolodó 8. A Kaláka 31. fesztiválja K. Tóth László 10. Kedves Rozika... Petrőczi Éva 12. Vót, hol nem volt Dala Sára 14. Kondások fagottal Dóra Áron 16. EGYSZER VOLT, HOGY IS VOLT? Ion Creangã: Az örménykakukk... Kóka Rozália gyermekrovata 18. Víz, bor, vér... B. Koltai Gabriella 19. Víz, bor, vér... Beregszászi János képriportja 20. MAGTÁR – Báró Pista pakulársága Széki Soós János 23. A TÖRTÉNELEM SODRÁBAN Vilma Istensegítsről Kóka Rozália 30. A folklorista Vikár Béla – III. Pávai István 32. Beszélgetések Lajtha Lászlóról Solymosi Tari Emőke 38. A pásztorfurulya... – I. rész Bolya Dániel 40. A „bokályos ház”... Pattantyús Orsolya 45. Égtartó emberek Széki Soós János 47. Jönnek a fiatalok Grecsó Krisztián 48. A huszonötödik óra Halász Csilla 50. Sue Foy angol nyelvű ismertetője

Ardai Ildikó Ferenczy Noémi-díjas textilművész vándorkiállítását Farkas Irén, a Csíki Székely Múzeum nyugalmazott néprajzos szakembere, muzeológusa nyitotta meg Gyergyószentmiklóson, a Tarisznyás Márton Múzeumban, 2010. április 16-án.

A

hagyományos népművészet és a „magasművészet” között, kialakulásuktól kezdve folytonos kölcsönhatás állt fenn. Nemcsak a felülről jövő, a „leszálló” magaskultúra hatott a népművészetre, de az egymásra hatás szinte állandó, oda-vissza irányban ható volt. A népművészet „felfedezése” után, e kölcsönhatás fontosságát, szükségszerűségét, már sokan megfogalmazták Petőfitől Arany Jánosig, Bartók Béláig, akik a népművészet „tiszta forrásából” ihletődtek, merítettek, feldolgozták a népművészet elemeit. Mélyre ható eszmeiségük nemcsak a népművészet iránti hozzáállást változtatták meg, de munkásságuk nyomán maga a népművészet, és a magasművészet is átértékelődött. Ardai Ildikó textilművészete igen jó példa erre. A népi stílust és ornamentikát, játékos könnyedséggel feloldja, átrendezi, alkotásaiba olvasztja. Az alkotás katarzisában megsemmisül a tudatos alkotói szándék és a népi előkép, együttesen válnak újjá, eredetivé, egyedivé. Önmagáról vallva, Ardai Ildikó a kezdeti impulzust „kívülről” kapta, a finnországi példából merítette. Ez az indíttatás vezette el a népművészet, pontosabban a népi festékesek szín- és formavilágának felfedezéséhez, amiből aztán „életre szóló” szerelem vált, hiszen alkotói tevékenységének jelentős része ennek jegyében tel el, korán felismerve a népi tárgyalkotó művészet esztétikai-eszmei értékét. S mint vérbeli alkotó, komoly munkába kezdett, helyszíni gyűjtést és tanulmányutat végzett Erdélyben, Csíkban. Tudva azt, hogy csak az alapos megismerés, a tanulás, a népi technika elsajátítása után, foghat hozzá alkotói elveinek, művészi fantáziájának kibontakoztatásához. Talán nem is az indíttatás a lényeges, inkább az a tény, hogy a népművészetben nemcsak a tanult művész ihletési forrását kereste és kapta meg, hanem megérezte, felismerte annak „mélységét”. Azt, hogy az erdélyi népi textilművészet mélyrétegében, elemeiben, régi közös kultúr- és formakincset őriz, olyan rejtett, elfelejtett, átmentett szimbólumokat, melyeknek ma már nincs föltétlenül gondolati, tudatos, verbális úton

megfogható, kifejezhető értelme, jelentése. Miként azt is felismerte, hogy a formakincs e művészeti ágon belül, Európa népeinél majdhogynem közös, csak azok alkalmazási sorrendje, fontossága, gyakorisága, „hierarchiája” változó. E tényező adja meg egyediségüket, sajátosságukat. Ugyanez az elv vonatkozik a színhasználatra is, és mindkettő együttesen meghatározza minden nép sajátos stílusát. Ezért fordult a népi szőnyeg-szövészet végvárának megmaradt csíki festékesek tanulmányozásához. Rabul ejtette alkotói fantáziáját annak mértékletes szín- és motívumvilága. S miként a kisgyermek, szétbontja játékát, megismerni, hogyan is működik, a művész, Ardai Ildikó, először igen alaposan megtanulja a festékesek „anatómiáját”. Majd szétbontja darabokra, eljátszik a motívumokkal, hogy azután, a művészi teremtés belső, öntörvényű elve szerint, újból összerakja: de már más rendezői elv, más rend szerint. Nem csupán a logika szigorával, „kívülről” nyúlt e kincsekhez, inkább beléhatolt, belülről bontja, fejti, oldja fel a motívumok szövedékét, de magas művészi igénnyel, a lényegüktől nem fosztja meg őket. Finom megérzéssel úgy rendezi el azokat, hogy a szemlélőben felidézi az eredeti képét, mintaelemeit, színvilágát. Mágikus, varázslatos folyamat ez, szétrázni, összekeverni és újraalkotni, rendszerbe szorítani a motívumokat anélkül, hogy ezek megsérülnének. Fitz Péter szavaival mondva: „a népművészeti formanyelvet értelemszerűen, azaz alkotóian interpretálta.” Bár a szövéstechnika önmagában törvényszerű kötöttségeket hordoz – a függőleges és a vízszintes síkjában tartja fogva az alkotót –, az alkotói képzeletet megtöri, Ardai Ildikónak sikerült ezen felülemelkedni. Szőnyegei lebegést, vibrálást, feszültséget, ugyanakkor megnyugvást is sugallnak. A technika kötöttsége, börtöne megszűnik, a motívumok ugyan szigorú rendben, egymáshoz kapcsolódva, de mintha súlytalanul, nehézségi erő nélkül lebegnének a végtelen térben. Mágikus erővel rendelkező „szövőmester”, aki ismeri a titkot, akár a párkák, akik

Címlap: Cseh Tamás – Eszembe jutottál • Főhajtás Cseh Tamás előtt • ETNOFON Records • FONÓ Belső borító: Ardai Ildikó Ferenczy Noémi-díjas textilművész munkája – Rosta József reprodukciója

3

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2010/3  

A TARTALOMBÓL: Farkas Irén: A textilművészet varázslatos mágusa; Marton László Távolodó: Főhajtás Cseh Tamás előtt; K. Tóth László: A Kaláka...

folkMAGazin 2010/3  

A TARTALOMBÓL: Farkas Irén: A textilművészet varázslatos mágusa; Marton László Távolodó: Főhajtás Cseh Tamás előtt; K. Tóth László: A Kaláka...

Advertisement