Page 41

Galga menti vonósbandák A Hagyományok Háza kiadásában a XXIX. Országos Táncháztalálkozó és Kirakodóvásárra jelenik meg Unger Balázs: Galga menti vonósbandák című könyve. Az alábbiakban részletet közlünk a szerző előszavából.

A

Galga zenekar cimbalmosaként 1996 őszén a turai táncegyüttest kísértem a helyi szüreti felvonuláson. A műsor utáni bálban a turai cigányzenekar Szénási Tibor „Tosko” prímás vezetésével húzta a talpalávalót a Galga mente táncos lábú népének. „Tosko”-ék több általam is ismert Galga menti dallamot muzsikáltak, de valahogy másképpen, mint ahogy azt mi játszottuk. A zenekarban hatalmas összhang uralkodott, és volt mondanivalója a muzsikának. Gyermekkoromban, mikor a vidék dallamait tanultam, nem gondoltam, hogy valaha is hallhatom ezeket eredeti előadóiktól, akiknél hitelesebben nem tolmácsolhatja senki a Galga mente gazdag zenei kultúráját. Ez a pillanat érlelte meg bennem azt a gondolatot, hogy érdemes lenne a Galga-vidék muzsikájával is olyan szinten foglalkozni, mint több erdélyi tájegység zenéjével. Talán ennek a környéknek is megvannak a maga Csipásai, Kodobái, vagy Zerkulái – annak ellenére, hogy a népzene itt nem legarchaikusabb formájában maradt meg. Mindig is furcsán néztem azokra a népzenészekre, akik tökéletes precizitással muzsikálják az erdélyi táncházas zenét, de nincsenek tisztában saját szűkebb pátriájuk hagyományaival. Több éves gyűjtőmunka után viszont rádöbben az ember, hogy itt is vannak Birinyik, Battisok, Toskók, Pika Mórecek, akiknek kalandos élete, muzsikája szintén megér egy misét... 1990-ben az aszódi Petőfi Múzeum Galga menti Műhelyének gondozásában jelent meg Maczkó Mária és Rónai Lajos könyve „Rózsát ültettem a gyalogútra” címmel. Korábban nem állt rendelkezésre olyan átfogó segédlet táncegyütteseknek, zenekaroknak, énekegyütteseknek, amely tartalmazta volna a Galga mente – kevesebb régi és számos új stílusú, de – nagyon értékes vokális anyagát. A kötet megjelenése előtt a vidék nem tartozott a népszerű tájegységek közé, mert évtizedeken át csupán néhány, legfeljebb néptánc-koreográfiákban használt, kevéssé értékes dallammal azonosították zenei repertoárját. Ez a gyűjtemény segített abban, hogy a Galga menti folklór az őt megillető helyre kerüljön. Nekem is nagy segítség volt a kiadvány azon gyűjtések során, amelyeket 1996 és 2007 között végeztem Galga menti vonósbandákkal – cigány- és parasztzenészekkel egyaránt. E bandák állandó repertoárján akkoriban már nem minden, a XX. század második harmadában még használatos dallam szerepelt. Azokat a dalokat, amelyeket a falusiak már hosszabb ideje nem kértek a zenészektől, és ezért lassan kikoptak a prímások repertoárjából, éppen e könyv segítségével tudtuk feleleveníteni. Remélem, jelen könyv hasonló segítséget fog nyújtani mindazon autentikus magyar népzenét játszó zenekaroknak és művészeti iskolás tanulóknak, akik Galga menti muzsikát szólaltatnak meg hangszereiken. Az erdélyi autentikus zenekarok repertoárját manapság nagy pontossággal muzsikálja minden táncházas zenész. Nem is falura, hanem prímás, brácsás, bőgős egyéniségekre lebontva őrizzük zenei hagyományaikat. Bár a Galga mentén kevesebb a régi stílusú dallam, azért ezek a zenészek is ugyanolyan figyelmet érdemelnek, mint erdélyi társaik. Mert ki tudná hitelesebben tolmácsolni a Galga menti hangszeres zenét, mint ők maguk, akik azt még valamikor lakodalmakban, mulatságokban muzsikálták. A dolgozatban sajnos sok olyan zenész szerepel, aki ma már nincs az élők sorában, az ő emléküknek szeretném ajánlani ezt a dolgozatot. „Használjon még a csontokon is” – mondták egy-egy jó muzsikálás után a Galga vidék zenészei,

ami annyit jelentett, hogy szinte még halála után is emlékezhet rá az ember, milyen jót mulatott egy-egy nótára. Nehéz egy tájegység népzenéjét egy könyvben összesűrítve bemutatni, de nem is ez volt a célom. Sokkal inkább az, hogy a Galga mentén tanuló művészeti iskolás muzsikuspalánták megismerhessék azt a zenét, melyre nagyszüleik, dédszüleik mulattak, táncoltak, és amelyet mára már nem hallhatnak élőben szinte sehol. A könyv feladata továbbá az is, hogy a növendékek, a népzenekedvelő muzsikusok ne csak a kottafejeket lássák a zene mögött, hanem annak szélesebb hátterét is megérthessék a mellékelt képek láttán, történetek olvastán. A viszonylag egyszerű dallamés kíséretszólam-lejegyzések főként az alapfokú művészeti iskolásoknak szólnak, nem törekedtem bonyolult, szövevényes kottaképek közzétételére – a stílusos muzsikálást amúgy is csak az eredeti felvételek beható tanulmányozásával lehet igazán megtanulni. Ehhez nyújt nagy segítséget a könyv CD melléklete, melyen tizenkét Galga menti banda muzsikája szólal meg az 1950-es évektől napjainkig. Reméljük, hogy a professzionális népzenészek érdeklődését is felkeltjük e tájegység gazdag instrumentális anyaga iránt, ezzel elindítva egy folyamatot, amelyben sok más, eddig „elhanyagolt” népzenei tájegység is elnyeri méltó helyét az autentikus hangszeres népzene színes palettáján. Unger Balázs cimbalmos, népzenetanár

41

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2010/2  

A TARTALOMBÓL: K. Tóth László: Miqueu és Baltazar; Bába Imre: Az erdőn túli Transylvania; Csider István Zoltán: Újbuda Muzsikása; Gorácz Józ...

folkMAGazin 2010/2  

A TARTALOMBÓL: K. Tóth László: Miqueu és Baltazar; Bába Imre: Az erdőn túli Transylvania; Csider István Zoltán: Újbuda Muzsikása; Gorácz Józ...

Advertisement