A FOLKLORISTA VIKÁR BÉLA – II. Képek és dokumentumok a Hagyományok Háza és a Néprajzi Múzeum kiállításából Szerkesztette: Pávai István „Exact tudomány” „[...] az ethnographiának általán, ha valóban exact tudomány akar lenni, fel kell használnia a technika legújabb vivmányait. A dialektologia, a népnyelvi hagyományok tanulmányozása általán csak akkor fog valóban biztos és objectiv alapra helyezkedni, ha phonographszerü készülékekkel foghatjuk fel a népnyelv és népzene hangját, amint photographiákban fixirozzuk a néprajzi tárgyakat.” (Herrmann A.: Műkedvelő fotográfiai kiállítás, 1890) „A magyar népzenehagyomány megmentése és megőrzése iránt figyelemre méltó indítványt terjeszt bizalmasabb körök elé Pungur Béla kolozsvári táviró-tiszt. Azt ajánlja, [...] hogy a népdalok országszerte fonográffal fogandók fel s annak alapján teendők hangjegyre. E célra külön társaságot vél alakítandónak Budapesten; a költségek gyüjtésekkel volnának beszerzendők.” (Herrmann A., 1890) „Edison új találmánya” „Az úgynevezett »nagy kormány« idejében történt a kilencvenes évek elején. [...] Felemelő mozzanata volt e zaklatott időknek a kuruc költészet renaissance-a Magyarországon. Káldy Gyula [...] lelkes rajongója volt ezeknek a daloknak. [...] Gyüjtötte, bemutatta és kiadta ezeket a dalokat. A vaskos gyüjtemény megjelenésekor összedugtuk fejünket vele.[...] Káldy Gyula teljesen igazat adott nekünk abban, hogy nemcsak kuruc, hanem mindenféle más dalok még sűrűn élnek a nép ajkán országszerte. Mindezeket érdemes volna pontosan, kataszterszerűleg felgyüjteni és ugyanúgy kiadni, mint a kuruc dalokkal történt. Nemcsak a szövegeket, hanem a dallamokat is le kellene jegyezni. [...]
Az egész programmot Káldy Gyula emlékiratba foglalta. [...] Felmentünk az emlékirattal gróf Csáky miniszter elé. Káldy Gyula, mint az emlékirat szerzője, dr. Herrmann Antal, mint a Néprajzi Társaság titkára, dr. Volf György hírneves akadémiai tag és jómagam, mint a Néprajzi Társaság főtitkára állítottunk be őexcellenciájához. Én terjesztettem elő a tőlem telhető alapossággal és melegséggel a kérést, hogy küldjön ki a miniszter úr képzett zenészeket a magyarlakta vidékekre s gyüjtesse fel a nép ajkán még élő régi és újabb dalokat, melódiákkal együtt. Bizonyára túllőttünk a célon egy kicsit. A dolog ugyanis nem kis pénzbe került volna. Azonkivül Csákynak és az egész kormánynak nem volt sürgős ez az egész ügy. Csak nekünk, néprajziaknak és a muzsikusoknak. Beszédemet figyelemmel végighallgatta grófunk. Megdöbbent a feladat nehézségeitől és így szólt: – Uraim, én még dalokat is gyüjtsek? Nohát, ezt igazán nem lehetett kívánni. Lesujtva vettük tudomásul a rideg választ és vártunk. [...] új kormány követte a régit és gróf Csáky Albin székébe dr. Wlassics Gyula ült. Változtak az idők és változott a mi tervünk is. Akkor már megvolt Edison új találmánya, a fonográf. Ehhez már nem kellett éppen zeneírónak lenni, hogy a gyüjtést megkezdhessük. Olyan ember is megtehette, aki ösmerős a népi szájhagyománnyal, dalokkal, mesékkel, stb. Csak fel kell vennie a dallamokat a fonográfba, lejegyzésük azután idehaza is megtörténhetik baj nélkül. Wlassics Gyulát, mint új minisztert, jókedvében találtuk. Nagyon tetszett neki a terv [...] bízott bennünk. [...] És a fonog-
Szövés és fonás. Hedrehely, Somogy vm., 1900
14