{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade.

Page 44

Mi történik itt? A tizedik parancsolat, a mimézis modellje és az Édeskeserű

E

gy kicsit félősen indulok neki ennek az írásnak, látván azt, hogy a múltkori „Édeskeserű” cikkemre a folkMAGazin 2009/4. számában két író tollából is ellenvélemény jelent meg. Sándor Ildikó a tőle elvárható szakmai körültekintéssel mérlegelte a szóban forgó mű érdemeit. Antal László pedig alaposan ellátta a dolgomat. (Persze sok mindenben igaza is volt, mert a cikkem inkább cinikus keserűségből, mint édes kreativitásból született, de azért azt kérném, hogy egy picit óvatosabban olvassa át még egyszer, mert egyáltalán nem biztos, hogy ellenséges táborban vagyunk.) Mindenesetre azóta is sokat gondolkoztam azon, hogy miért váltott ki belőlem oly mély antipátiát az „Édeskeserű”. Itt most higgadtabban, mélyebb és alapvetőbb érveket felhozva próbálom megmagyarázni. Tehát, miért vagyok én annyira felháborodva? Nem csak a részletek miatt, mint például annál a nevetségesen kétbalkezes jelenetnél, mikor a balladát éneklő Herczku Ágnes fejére kínos lassúsággal rábabrálnak egy mikrofont, ezáltal teljesen tönkretéve a ballada varázsát. Mi történik itt? A gyönyörű, de törékeny eredeti hagyomány versenybe van állítva a rendező „művészi” mondanivalójával. (Feltételezem, hogy jelképezni akarja a modernizáció folyamatát.) A versenyt – ne csodálkozzunk – a rendező ötlete nyeri meg. A balladára nem emlékszem. De nem utálatos dolog ez a versenybe állítás? Nem lehetne ezt a modernizáció-gondolatot másképp megoldani? (Batyunak [Farkas Zoltán] például ez ragyogóan sikerült annak idején a “Hagyományaink” című koreografiában.) Úgy, hogy a hagyomány – a ballada – ne csak eszköz legyen a „művészi” mondanivaló szolgálatában. Hát nem inkább a művészetnek kellene a hagyomány szolgálatába állnia? De hadd térjek a lényegre! Hadd lépjek vissza egy óriáslépést, hogy szélesebb perspektívát nyerjek, és a kifejtendő nézeteimet

mélyebb kultúrfilozófiai gondolatokba ágyazhassam! A tizedik parancsolat a kiindulópont: „Ne kívánj semmit, ami a felebarátodé! Ne kívánd felebarátod házát, földjét, szolgáját, szolgálóját, ökrét, szamarát! Egyáltalán ne kívánj semmit, ami a felebarátodé!”. Ebből bontakozik ki Rene Girard, a nagy francia filozófus ragyogó tézise a vágy utánzó jellegéről [A mimetikus elmélet – http://vilagmehes.wordpress.com/2009/01/21/]. Dióhéjban: az Atyaisten tudta, hogy az embertársunk tulajdonát képező javak felé irányuló vágy, kívánság, irigység alapvető természete az emberiségnek. Ez nem újdonság. De Girard továbbviszi a gondolatot: „Amit a tizedik parancsolat körülrajzol, bár valamelyest burkoltan, az egy alapvető forradalom a vágy értelmezésében. Feltételezzük, hogy a vágy objektív vagy szubjektív, holott igazából egy harmadiktól függ, a felebaráttól, aki megadja a vágyandó tárgy értékét.” Tehát, a felebarát, a szomszéd, a másik – ő a vágyaink modellje. Ez röviden az utánzó vágy (mimézis) tézise. Hogy az utánzás alapvető kulturális tényező, azt tudjuk. Újszülött korunktól fogva a nyelvet, a kultúrát utánozva tanuljuk. Girard zseniális észrevétele az, hogy ehhez az utánzási vágyhoz mindig is szükséges a modell. Itt hadd kanyarodjak el egy kicsit a témámtól, a mimézistől, illetve attól, hogy az Édeskeserű és a MÁNE kortárs művészeti irányzata téves modelleket mintáz! Csak azért, mert Girard tézise annyira fontos a kultúra folyamatossága és a hagyományőrzés folyamata megvizsgálásához és mélyebb értelmezéséhez. Ha kivetítjük Girard gondolatát ebbe a szférába, akkor körülbelül így néz ki. A hagyomány apáról fiúra képlete akkor működött, amikor az eredeti zárt közösségekben a hagyományt a fiú az apjáról vagy a közösség apa-pótló egyéniségeiről modellezte. Viszont a modern világban ez a folyamat már nem működik. Erre mutat Kodály híres, fotó: Dusa Gábor

44

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2010/1  

A TARTALOMBÓL: Henics Tamás: Gyöngyfüzér; Szász Lőrinc – Kelemen László: „Eresszed, hogy menjen!”; Czilli Balázs: A sepsiszentgyörgyi találk...

folkMAGazin 2010/1  

A TARTALOMBÓL: Henics Tamás: Gyöngyfüzér; Szász Lőrinc – Kelemen László: „Eresszed, hogy menjen!”; Czilli Balázs: A sepsiszentgyörgyi találk...

Advertisement