Page 19

M AGTÁ R KACSIREK OTTÓ

MEGTORPANÁS „Ó, az élet egyetlen közös tulajdonunk. A halál kinek-kinek magánügye.” (Hervay Gizella)

A

jelzõlámpa elõbb sárgára, majd pirosra váltott. Keresdi lomhán üresbe lökte a teherautó sebességváltókarját, és ugyanazzal a mozdulattal lecsavarta a mûszerfalba süllyesztett CD-lejátszó hangerejét. A hegedûn felsíró buzai halottkísérõ utolsó akkordjait magukba temették az utca hangjai. Hagyta, hogy az autó 30-40 centire megközelítse az elõtte álló jármû lökhárítóját, s csak ezután húzta be a kéziféket. Ezek a rohanást másfél-két percre megállító szünetek számára a csendes megfigyelés pillanatai voltak. Ilyenkor volt alkalma alaposabban szemügyre venni a környezetet, ahol mindennapjait élte, ahová munkája kötötte. Lehetõsége nyílt arra, hogy megcsodálja budai utcákat hajdan oly gazdagon szegélyezõ, ám mára igencsak megritkult öles platán- és vadgesztenyefákat, eltûnõdhetett a kis bevásárló kocsijukat cammogva hazafelé vonszoló, ölebeiket sétáltató, jobb kort látott idõs hölgyek távolba merengõ tekintetén, vagy egy-egy patinás villa falain, a pergõ vakolat alól elõbukkanó golyó ütötte lyukak keletkezésének körülményeirõl. Keresdi hitte, hogy megfigyeléssel és gondolkodással megismerheti az õt befogadó világot. Ennek ellenére egyetlen dolog volt, amitõl mindennél jobban félt, sõt valósággal rettegett. Attól, hogy egyszer elérkezhet az a pillanat, amikor megismeri, és meg is érti ezt a világot. Agya minden apró részletet rögzíteni akart. Nem csak úgy kutyafuttában, mint mikor a suhanó autó szélvédõjén keresztül próbálja nyakon csípni és ellopni a pillanat néhány darabkáját, hanem kristályos tisztasággal, alapos részletességgel, ahogy az érzékeny filmfelvevõ rögzíti a fény és lencséje által továbbított képet a doboz mélyén lapuló keskeny szalagra. De az útpadkán várakozó rendõrautót nem ezért pillantotta meg. Hanem csak úgy. A szeme sarkából. A kenyerüket a volán mögött keresõk biztos ösztönével. Keresdi babonáskönyvében ezek a jármûvek a rossz ómen gyûjtõszó alatt szerepeltek, ugyanis több éves tapasztalata alapján állíthatta, hogy a legtöbb rendõrnek, már egy óvodai mû-

anyag dömper láttán is viszketni kezd a tenyere. Gondolatban végigfutott a bûnök azon lehetséges listáján, amelyek okán esetleg kisebb-nagyobb összegek kerülhetnek a rend derék õreinek nem létezõ magánkönyvelésébe, a bevételként feltüntetett tételek mellé, de mindent rendben lévõnek talált. Ezenközben azonban az is feltûnt neki, hogy ezzel az autóval valami nem teljesen stimmel. A jármû az úttestet a járdától elválasztó keskeny fûfoltos sávban, két akácfa között parkolt, orral a járda irányában. Félig lehúzott ablakán keresztül Keresdi egy sokak által kedvelt kereskedelmi rádió mûsorvezetõjének öntelt és semmitmondó hangját hallotta kiszûrõdni. Az elsõ üléseken két rendõr terpeszkedett. Az egyik hatalmas szendvicset igyekezett a szájába gyömöszölni, melybõl majonéztõl csatakos szalámi és salátadarabok türemkedtek ki kétoldalt, (ezekbõl tudtán kívül kék zubbonyára is jutott, nem elhanyagolható mennyiségben) míg a másik hátravetett fejjel és teli pofából röhögött a bemondó ócska és erõszakos poénjain, félig szívott cigarettáját egy laza mozdulattal pöckölve ki az autó résnyire nyitott ablakán. Keresdi tekintete követve a csikk pályájának ívét, továbbsiklott a járda síkjára. Hosszú, fekete, hevenyészve leterített plasztikzsákot pillantott meg, mely alól egy sárral borított cipõpár kandikált ki. A lábbelik sarkai szinte teljesen összeértek, s csak a két spicc távolodott el egymástól V alakot formázva, mintha mindkettõ kerülni akarná a másikkal való találkozást. A sötét fólia középtájon erõteljesen kidudorodott. Nem csupán annyira, mint mikor két mellkason keresztbe fektetett kar emeli meg, hanem még valami más is. Talán egy teli bevásárlószatyor. A nejlontakaró másik végén – még mielõtt ívbe hajolva a járda aszfaltszalagjához simult volna – kis hegyes kitüremkedés látszott, amiben Keresdi egy orr sziluettjét vélte felismerni. Maga a holttest a járda mellett futó betonkerítés tövében hevert, mintha oda húzódott volna valami elõl, vagy mintha csak azért gurították volna félre, hogy jelenlétével ne okozzon kellemetlenséget a járdán közlekedõknek. Az alak körül egyre növekvõ tócsává gyûl-

19

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2010/1  

A TARTALOMBÓL: Henics Tamás: Gyöngyfüzér; Szász Lőrinc – Kelemen László: „Eresszed, hogy menjen!”; Czilli Balázs: A sepsiszentgyörgyi találk...

folkMAGazin 2010/1  

A TARTALOMBÓL: Henics Tamás: Gyöngyfüzér; Szász Lőrinc – Kelemen László: „Eresszed, hogy menjen!”; Czilli Balázs: A sepsiszentgyörgyi találk...

Advertisement