__MAIN_TEXT__

Page 42

A műhelyek élnek, dolgoznak Szubjektív nézői vélemény a Kortárs Néptánc bemutatójáról Nem ismerem a válogatás és szerkesztés szempontjait, amelyek szerint 2009. november 6-ára összeállt a tizennegyedik alkalommal megrendezett Kortárs Néptánc színházi bemutató a Művészetek Palotájának színpadán, de annyi bizonyos, hogy az első két produkció után meghűlt bennem a vér. Mi jöhet még, mivel lehet ezt még „überelni”? – tettem fel magamnak a kérdést, gondolván, hogy a szerkesztő valószínűleg nem sütötte el a legnagyobb ágyúit rögtön a bemelegítés során. Nos, ezúttal mégis ez történt: Kocsis Enikő, majd ifj. Zsuráfszki Zoltán koreográfiái hihetetlenül magasra „lőtték be” az est színvonalát, nem is ártott utána a rövid pihenő, amit Diószegi László konferansza jelentett. Ezt két meglehetősen felejthető produkció követte, majd a szünet után, a második részben ismét kiváló, ötletekben, tudásban gazdag bemutatók bizonyították, hogy a néptánc világában a műhelyek élnek, dolgoznak, és immáron szerves részei, egyenrangú alkotói a kortárs táncművészet hazai élvonalának.

M

eg kell mondanom, sosem tudtak lekötni a lánytáncok, a csak lányokra írott koreográfiák. Majd’ mindegyikben (már amiket eddig láttam) éreztem valami sztereotip szürkeséget, valami elhatározott, mesterségesen kialakított képet a női szerepről, a nő-ről. A „Boldogasszony leányai” (1. kép), Kocsis Enikő darabja elképesztő energiával és őszinteséggel mutatta meg végre, hogy mi az, amiben mind egyformák vagyunk, ami minden modernség és emancipáció dacára is ugyanúgy él bennünk ma, mint ősanyáinkban a maguk idejében. Kocsis Enikő a győri Lippentő és a Szentendre Táncegyüttes lányaival a nőiség nyers valóságát tárta elénk érzelgés és sztereotípiák nélkül. Élet és halál eseményeit úgy fűzték fel a szemünk láttára a pogány és keresztény misztériumok fonalára, hogy az egyszerre volt archaikus és időtlen, szertartásokkal fegyelmezett és kirobbanóan érzéki, titokzatos és mégis magától értetődő. Tágra nyílt szemmel figyeltük sokan a csodát: hogyan jelennek meg stilizált mozdulatokban tökéletesen felismerhetően a mindennapok cselekvései úgy, hogy mindezek

1 – mintegy önmaguktól – jellemzéssé, belső történéseink összegzésévé állnak össze. És mindezt szemet gyönyörködtetően, szórakoztatóan, lebilincselően. Ráadásul férfiak nélkül, ami a legnagyobb bravúr: nem a fér-

fiak világához képest mutatja meg Kocsis Enikő a nő életét, világát, hanem önmagában, saját gazdagságában, az életet szolgáló játékos, babonás, erőtől duzzadó öntörvényűségében. Hálátlan feladat a tánc adta élményt szavakba önteni, hiszen az alkotó akár csalódott is lehet, mondván: én nem ezt akartam elmondani. Mégis úgy vélem, nem az a fontos, hogy pontosan olvasom-e én mint néző, a mozdulatok üzenetét, hanem az, hogy találok-e egyáltalán a magam számára üzenetet a mozdulatokban. Nos, mint ahogyan az előzőben, ugyanúgy a fiatal „hivatásosok” produkciójában is találtam. Meg kell mondanom, végig nagyon izgultam azért, hogy ki ne lépjen ifj. Zsuráfszki Zoltán abból a tökéletes arányokat felvonultató stílusból, amellyel kezdett. A kortárs mozgásművészet csábít a modernkedésre, a túlzásra, s a drámából ilyenkor könnyen válik karikatúra. Zsuráfszki koreográfiája nem engedett ennek a csábításnak. Tökéletesre csiszolt mozdulatok, eredeti ötletek, tapintható, fegyelmezett feszültség jellemezték a rejtélyes címet („Idé-

„A táncalkotónak a folklór szavaival kell tásokat a 90-es évek nézőközönsége már kifejeznie kortárs önmagát.” Az idézetet nem láthatta. Ugyanakkor ez a szerkesztéGyörgyfalvay Katalin koreográfustól kölsi koncepció kényszer eredménye is volt, A szerkesztő utószava csönöztem, akinek művészi ars poeticája mert ebben az időszakban szinte kizárólaez a mondat. Az 1995-ben elindított Kortárs Néptánc estek cél- gossá vált a „folklórtánc” vonal, és csak ritkán születtek újító szelja az volt, hogy azoknak a néptáncalkotóknak biztosítsanak fó- lemű, útkeresésre vállalkozó koreográfiák. rumot, akik a hagyomány felkutatásának és színpadra állításáA fórum egyik legjelentősebb eredményének mondható, hogy nak nem kicsiny és cseppet sem lenézendő feladatán túl, a nép- néhány év elteltével érezhetően nőtt az új „kortárs” koreográfitáncot alapnak tekintve új utakat kereső, akár formabontó alko- ák aránya, s a 2006. évi műsorban már nem került színpadra feltásokat akarnak létrehozni – tömören szólva, „ki akarják fejezni újított alkotás. Természetesen az évente megrendezett antológia kortárs önmagukat”. színvonala nem tudott versenyre kelni a több évet átölelő, klaszA kortárs a hagyományos, régi, tradicionális ellentéte, tehát szikus szerzőket felsorakoztató korábbi műsorokéval, de minden új, szokatlan, rendhagyó. Ezek a fogalmak azonban nem szükség- bemutatón akadtak emlékezetes, különleges koreográfiák. szerűen állnak szemben egymással, hiszen a hagyományos is lehet Az idei Kortárs Néptánc az elmúlt két év koreográfiáiból válomodern és a modern is lehet végtelenül avítt. Az igazi választóvo- gatott. nal tehát nem a modernség foka, hanem a művészi színvonal és Az első szám Kocsis Enikő Boldogasszony leányai c. műve volt. hitelesség. Sokkal inkább lehet kortárs művészet Zerkula János Kocsis egyre karakteresebb alkotó, táncaiban egyaránt találunk gyimesi keservese, mint a divathajhászó, modernkedő, technikai autentikus és színházi vonalat képviselő darabokat. A mostani bravúrokkal operáló alkotások. alkotás sikeresen ötvözte a jó hangulatú, felszabadult táncolást a A Kortárs Néptánc antológiák elindítása idején, tizennégy év- feszült atmoszférájú, táncszínházi részekkel. Alaposan végiggonvel ezelőtt, a műsorokban szereplő koreográfiák többsége felújí- dolt, egyszerű, de éppen ezért a tánchoz kitűnően illő díszlettel, tás volt. Be kívántuk mutatni a 70-es, 80-as évek néptáncmű- sok jól kitalált eszközzel gazdagított koreográfiát láthattunk a vészetének klasszikus „kortárs” darabjait, hiszen az akkori alko- győri Lippentő és a Szentendre táncegyüttes leányaitól.

Kortárs Néptánc

42

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2009/6  

A TARTALOMBÓL: Nagymarosy András: Két arcképvázlat; Rimóczi Hajnalka – Beszprémy Katalin: Levélváltás a viseletpályázatról; K. Tóth László:...

folkMAGazin 2009/6  

A TARTALOMBÓL: Nagymarosy András: Két arcképvázlat; Rimóczi Hajnalka – Beszprémy Katalin: Levélváltás a viseletpályázatról; K. Tóth László:...

Advertisement