Page 34

német és szlovák nyelven beszélt, legénykorában Pozsonyban kőműves inasként dolgozott. Részt vett az első háborúban, utána önkéntesként harcolt a bevonuló csehek ellen Galántán, majd Komáromban. Az egysége végül a Duna innenső partjára szorult, 1919-ben pedig vörös katonává nyilvánították őket. Szülőföldjére nem térhetett vissza, mert a »galántai fiúkat« ott név szerint ismerték és keresték a hatóságok. Anyámmal találkozván Lipóton telepedett le. Magam is tamburáztam fiatal koromban. Felléptünk például a Katolikus Ifjúsági Körben (»katkör«), ami a Bajcsy-Zsilinszky úton volt (ma ott egy bank van), aztán 1946 és ’48 között tavasztól kezdődően szombat-vasárnap két társammal a Kis-Duna partján sétálgatva zenéltünk a Piller-csárdánál a napozó, pihenő embereknek, akik aztán meghívtak az asztalukhoz. Később a katonaságnál alakult vegyes zenekarban is tamburáztam. Az 1947-48-as években kijártam a közeli MénfőcsanakA tanítvány zenekar 1935 után. Középen a mester, Szitter Mihály tamburabrácsán ra népitáncot tanítani. A kísérőzene dallamait tamburáCisz7 akkordot fog; hegedűvel Farkas Feri (?). mon előjátszottam a helybeli tamburazenekarnak, akik a kultúrházban szoktak összejönni. Gyorsan megtanulták és már ját- ton is végigmentünk a Kis-Duna partján és séta közben tamburázszották is. Úgy hallottam, hogy a közeli Nagybácsán szintén működött tunk. Az ott üldögélő emberek gyakran hívtak meg magukhoz egy potamburabanda. Ekkoriban lettem lakója az építőipari kollégiumnak hár borra, süteményre és egy kis muzsikára. Így kerültünk be a Pillera Batthyány téren, amihez nagyon közel volt az a kocsma, ahol estén- csárdába. Ez 1946-47-ben volt, mindig tavasszal kezdtünk. Války ként egy cigány női pengetős zenekar játszott. Úgy hívtuk őket, hogy Pista (»Bandi«) prímázott, Ozsváth Emil hegedült, én akkor E-konta »Csöcsösök«. 1944-45 körül még a Vasút sori Vaddisznó Vendéglő- rás voltam. Bandi helyett 1948 után Gábos Laci is játszott velünk, aki ben szerepeltek, 1947-48-ban kerültek a kollégium közelébe. Különö- később letette a tamburát és trombitás lett Pesten. Játszottam Bancsó sen emlékszem a kreol bőrű, fekete hajú nőre, aki egy közepes méretű Ottó hegedűssel kettesben is a Piller-csárdában, 1948-ban. Volt nebendzsóval a prímásuk volt. Mindegyik pengetett valamit, tambura künk egy társaságunk, a »Lébe Egyesület«, ami azt jelentette, hogy a »lébe«, vagyis a »Dunába vele!«, és bedobtuk az illetőt. Arra az esetis volt köztük, de a hangszerekre akkor alig figyeltem. 1949 és1953 között végeztem el a Műegyetemet, ahol negyedmagam- re én is emlékszem, hogy Kertész Béla, aki egy magas, erős ember volt, mal tamburáztam az egyetemi zenekarban, ami 12-18 tagú is volt. a ladikból a teljes cigányzenekart beborította a Dunába. A bőgőjük Főleg az építészkarra járó kollégistákból állt. Amit játszottunk, az nem veszett el, de tönkrement, csak másnap találtak rá, nagyon elázműsorcímnek is megfelelt: Népek zenéje. Magyar, orosz, bolgár, szerb, va. Éjjel egy darabig úszott lefelé a vízen, aztán valahol egy bokron román, albán és vietnámi darabokat adtunk elő. Az ezekből az or- felakadva libegett. Ez 1938-ban történt, a Kácsa zenekar járt így. Felszágokból hozzánk érkezett diákok a saját dalaikat tanították meg a vidékiek voltak, a bevonuláskor jöttek át és a Piller-csárdába voltak zenekarnak. Játszottuk pl. a vietnámi repülősök indulóját, amit év- felfogadva. Nem lehetett az vicc szerintem, mert már sötét volt, veszéfolyamtársunk, Nhujgnen Thut hozott, aki később hazájában építés- lyes lett volna, bár ki tudja? A cigányok járatlansága miatt lehetett inügyi miniszter lett. Rajtam kívül prímtamburás volt Bozai József, Pö- kább, forduláskor mind rossz oldalra állhattak a csónakban. lös Béla és Szabó Lajos, aki időnként mandolán is játszott, amit Artz Kontrám húrjait először hegedűre (kvintre) húztam fel. Csak később, Antal készített (Budapest 1940. op. 354). Gitározott Skrivanek Ti- 1949-ben hangoltam tamburára (kvartra), amire a Smikli Sanyi – bor, Tkálics Ferenc, Smuta Tivadar, Dorka Béla és volt egy bendzsó- a vagongyári dalárdából – tanított meg. Mária nővéremnek udvarolt, akit aztán feleségül is vett. Udvaroltak neki előtte más legények sunk is, Sándornak hívták. Velünk klarinétozott Horváth Pál. Tartalékos tiszti kiképzésem az egyetemi nyári szünetekben folyt. Ezen is, azok is tudtak tamburázni. Mária varrónő volt, tovább dolgozott, belül 1951 és 1953 között Baján állomásoztunk, ahova apám hang- mint a Sanyi. Amíg várt rá, addig muzsikáltunk. Így szoktam át, ami szerét is magammal vittem és ott is módom volt használni. A katona- azért is jó, mert ezzel a stimmel egyedül is tudom magam szórakozságnál építész hallgatókból alakult tamburazenekaromban volt két tatni. Mire átálltam a kvartstimmre és a katonaságtól is leszereltem, prímtambura, két mandolin, majd további két mandolinos néha ben- már nehéz volt társat találni a muzsikához. dzsón játszott. Volt még öt gitár és időnként egy akusztikus basszusgi- Imre bátyám (1924) is tamburázott, Ferenc bátyám (1920-1940), tár is. Ez a zenekar a bajai Tiszti Klubban szerepelt szombatonként, akinek kádár volt a foglalkozása, szintén zenélt és készített pár hangegyütt a Bajai Postás Női Tamburazenekarral, melynek akkor tíznél szert is. Van tőle egy prímem, meg egy brácsom is, 1939-ben csinálta őket saját használatára, de javításra szorulnak, ezért most egy tamtöbb tagja volt. Sok délszláv dallamot tanultunk tőlük. Szeretnék egy kis helytörténeti gyűjteményt létrehozni Lipóton a Fő tér burahangolású (kvart) mandolinon játszom. A prímet átadta Gyur2. alatt, a volt tanítói lakásban, ahol a megmaradt régi hangszere- kovits Imrének, aki üveges volt és Novák Vilmos asztalossal csónakket, a tamburás életet ábrázoló fényképeket, az arról szóló dokumen- házakban, kocsmai kerthelyiségekben és a Rába partján ma is álló tumokat megőrzik és kiállítják. Ott fogom elhelyezni a vadásztrófeá- Kovalter-kocsmában zenélt. A prímtamburát Novák gitárral kísérte. imat, a vadászfegyver- és vadászati eszköz gyűjteményemet és a nép- Kertész Bélától is van hangszerem, egy szép A-basszprím, amit Gyurkovits Imrétől vettem. 1932-ből származik és Kertész Béla a szobafesrajzi tárgyaimat is. tő-iparos címkéjét ragasztotta bele, amire a készítés évszámát kézzel * Szabó Béla visszaemlékezései írta rá. Méretei a következők: teljes hossza 90 cm, a test hossza 43,5 Nekünk egy műkedvelő kisegyüttesünk volt; étteremben nem, hanem cm, a test szélessége 23, 18,5 és 31 cm, mélysége 73 mm. A fej hossza csak a magunk kedvére játszottunk. Vasárnap délután, néha szomba- 157 mm, a fej szélessége 6 cm, a nyak hossza a testig 44,5 cm, a nyak

34

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2009/6  

A TARTALOMBÓL: Nagymarosy András: Két arcképvázlat; Rimóczi Hajnalka – Beszprémy Katalin: Levélváltás a viseletpályázatról; K. Tóth László:...

folkMAGazin 2009/6  

A TARTALOMBÓL: Nagymarosy András: Két arcképvázlat; Rimóczi Hajnalka – Beszprémy Katalin: Levélváltás a viseletpályázatról; K. Tóth László:...

Advertisement