Page 29

A Vadrózsák 60 éves jubileumára Kedves Barátaim! 1949. december 21-én táncoltam először színpadon, s már a kezdet is „röhejes” volt. Tizennyolc évesen, érettségi után, az egyetemről eltanácsolva, műszaki gyakornok voltam a Vegyipari Gépés Radiátorgyárban. Sata bácsi, egy jóságos szakszervezeti titkár megbízott, hogy szervezzek kultúrcsoportot: színjátszót, zenekart, csasztuska-csoportot és népitáncot. Az első fellépésre 1949. december 21-én, Joszif Visszarionovics Dzsugasvili [Sztálin] születésnapján került sor. Egy héttel előtte Benkő Zsóka, a népitánc tanár szólt, hogy tánc nem lesz, mert a négy páros kis csoport egyik táncosának egy vasdarab esett a lábára és lesántult. Én, akinek annak idején eszem ágában sem volt, hogy ilyen „marhaságot” – mármint táncot – csináljak, de mint lelkes szervező, meggondolatlanul rávágtam: „Népitánc kell? Majd én beállok!” Mit is szólna „Joszif bácsi”, pipázgatva a Kreml tornyában, hogy ejnye, már népitánc sem lesz? Így debütálásom sikeres volt, de bizonyára mulatságos lehetett. Nem is táncoltam tovább a kis csoportban. 1950 márciusában megszólított Benkő Zsóka, hogy ő vezeti az Építők Központi Együttesét, menjek el egy próbára, nézzem meg. A próba után beültünk a Hősök tere sarkán egy Tünde nevű kocsmába, beszélgettünk erről-arról. Éjfélre nagyon megszerettem ezeket a magamfajta srácokat, Lovász Pistát, Hejk Fricit, Nánási Bandit és a többieket. A végeredmény az lett, hogy a következő próbán be is álltam botladozni az akkor már „menő” srácok közé. Ez a találkozás ott, a fehér asztal mellett, úgy látszik, meghatározta egész éle-

temet. Az a baráti légkör, az a gazdag, gyönyörű kultúra vasmarokkal magához szorított és a mai napig nem engedett ki a markából. Benkőné még az elején meghívta Molnár Istvánt, ő is tanított egy ideig minket. Szuggesztív egyénisége tovább erősítette elszántságomat. Az Építők nagyon erős és összetartó közösség volt, katonáskodásom alatt is a legszorosabb kapcsolatban voltunk. 1952ben vezetőváltásra került sor, Falvay Károly vette át az együttest. Koreográfiái az akkori néptáncművészetben meghatározóak voltak, a hivatásos együtteseket is beleértve. Egy új, korszerűbb utat, illetve lehetőséget mutatott meg, azt, hogy ezt a gazdag mozgásanyanyelvet milyen más módon is lehet használni. Ezzel az ars poeticával kezdtem, kezdtük meg a munkát, amikor 1954 őszén megalapítottam a Bihari Együttest. Természetesen a Vadrózsák is folytatta munkáját, s a közösség összetartó ereje napjainkig fennmaradt. Bizonyíték erre ez a mai ünnepi est is, bizonyíték a ma is működő senior együttes, vagyis a Cavinton, akik nemrég még versenyt is nyertek. Benkőné Zsóka rövid, majd Falvay Károly hosszabb, sikeres vezetése megalapozta a további kiemelkedő színvonalú működést. Később is kitűnő vezetők követték egymást: Galambos Tibor, Erdélyi Tibor, Román Sándor és a fáradhatatlan jelenlegiek, Onodi Attila együttesvezető és Erdélyi Tibor művészeti vezető. Kedves régi Építők, Vadrózsák és Cavinton táncosok! Ünnepeljünk együtt még néhány évfordulót! Sok sikert és jókedvet kívánok mindannyiótoknak! Novák Ferenc (Elhangzott 2009. november 19-én, a Vadrózsák Táncegyüttes jubileumi műsorán.)

29

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2009/6  

A TARTALOMBÓL: Nagymarosy András: Két arcképvázlat; Rimóczi Hajnalka – Beszprémy Katalin: Levélváltás a viseletpályázatról; K. Tóth László:...

folkMAGazin 2009/6  

A TARTALOMBÓL: Nagymarosy András: Két arcképvázlat; Rimóczi Hajnalka – Beszprémy Katalin: Levélváltás a viseletpályázatról; K. Tóth László:...

Advertisement