{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade.

Page 10

EGYSZER VOLT, HOGY IS VOLT?

K ÓKA R OZÁLIA

GYERMEKROVATA

A Szent Család megmenekülése Fekete István: Betlehem (részlet) A konyhában ültünk a földön és a tűzhely meleg fénye kiugrott néha, meg-megsimogatván arcunkat. Hallgattunk, de magunkban megvallottuk, hogy a mű tökéletes és nem is vettük le a szemünk róla. Tornya volt, ajtaja volt, ablakai voltak, ahol be lehetett tekinteni (egy krajcárért!), és ha bent meggyújtottuk a kis gyertyát, kivilágosodott az egész épület valami boldog, meleg világossággal, mint a szívünk abban az időben. Egyszóval: Betlehem volt. A Szent Család kicsit oldalt állt, előtérben a jászollal és a jászolban Jézuskával, aki mosolygott és kövér kis kezét ökölbe szorította, ámbár, mi akkor még nem gondoltunk arra, hogyha ez a kéz egyszer kinyílik, mekkora ragyogás árad belőle a világra. Ennél sokkal nagyobb gondjaink voltak. Elsősorban, hogy Jézuska mezítelen maradjon-e, vagy takarjuk be? – Megfázik! – mondta Bence Gábris, aki érzékeny lelkű fiú volt. – Buta vagy – szólt Andók Pista –, aki Isten, az nem fázik. – A Biblia azt mondja – szólalt meg végül Peszelka Péter, aki papnak készült –, hogy „édesanyja pólyába takarta és jászolba fektette...” Ez döntött. A pólya természetesen nem lehetett akármilyen anyagból, ezért selyemből lett, a selyem pedig anyám télikabátja béléséből lett. Másodsorban ott volt még a szamárkérdés. Két szamarunk is volt ugyanis. Peszelka Péterre néztünk, aki csizmája orrát vakargatta piszkos kis körmével, és lesütvén szemét, erősen gondolkodott, de aztán kivilágosodott értelmes, fanyar arca: – Az nincs a Bibliában, hogy hány szamár volt. Több pásztor volt, hát szamár se egy volt... Subák, láncosbotok, bajuszok, szakállak, kucsmák és tornyos angyalsüveg már készen voltak, így semmi akadálya nem volt annak a lelkes izgalomnak, amely másnap a faluvégen abban a felkiáltásban érte el tetőfokát, hogy: – Szabad-e betlehemet köszönteni? És hullottak a krajcárok Péter perselyébe, amely mind súlyosabban zörgött – mi tagadás – ébren tartva, sőt fokozva elhivatottságunk érzését. Berta Jancsi ugyan apja szőrtarisznyáját is nyakába akasztotta, hogyha valahol – netán – ennivalót is adnának, de inkább Pétert toltuk előre, zörgő perselyével figyelmeztetve a háziakat, hogy készpénzadományokra rendezkedtünk be.

10

Amikor Betlehemben megszületett az Úrjézus, Heródes király megijedt, hogy elveszi tőle a királyságát. Nem tudta, hogy a Kisjézus hol van, ezért parancsba adta a katonáinak, hogy öljenek meg minden két esztendő alatti kisgyermeket. Megjelent az angyal Szent Józsefnek, hogy vegye a gyermeket s az édesanyját, Máriát, s meneküljenek, mert a kicsi Jézust Heródes meg akarja öletni. Akkor a Szent Család abban a percben el is indult. Sötét éjszaka volt. Szűz Mária a kisdeddel a karján, a szamár hátán ült, Szent József vezette a szamarat. Ahogy mendegéltek a hosszú úton, szegény Szent József úgy elfáradt, hogy jártában elszunnyadt. Egyszer csak Szűz Mária azt vette észre, hogy egy gyertya világít mellettük, és a gyertyát egy kicsi angyalka tartja. Ahogy vándoroltak tovább-tovább, minden percben egy-egy újabb angyalka szállt le melléjük égő gyertyával. Szűz Mária megkérdezte az angyalkákat: – Honnan jöttök, lelkecskéim? Azt mondja az angyalocska: – Betlehemből. Mi vagyunk azok a gyermekek, akiket Heródes megöletett. Nézz csak hátra, mi van Betlehemben! Szűz Mária visszatekintett, s hát látta, hogy, hogy futkosnak a katonák a fáklyákkal. Tépték ki a gyermekeket az édesanyák karjából. Volt ott sírás, jajgatás, rikoltozás. Amint egy-egy kicsikét megöltek, abban a pillanatban ott termett Mária mellett egy angyalka és világították az utat. Szűz Mária megijedt, megragadta Szent József kezét: – Nézd csak József, mi van itt! Mikor Szent József felébredt, abban a percben eltűntek a gyertyák és az angyalkák. S így József nem látott semmit, mert neki nem volt akkora érdeme, hogy ezt meglássa. Mentek tovább, már megvirradt, amikor elhaladtak egy szántóföld mellett. Látták, hogy egy öregember éppen búzát vet. Alig telt el fél óra, s hát jöttek Heródes katonái. Akkora csodadolog történt ez idő alatt, hogy a búza kikelt, szárba is szökkent, meg is érett. Csak úgy hajladoztak a szélben a nagy érett kalászok! Kérdezték Heródes katonái: – Öreg, nem látott errefelé egy fiatal párt egy kicsi gyermekkel? – De, igen, láttam, itt mentek el – mondta az öreg –, amikor ezt a búzát vetettem. – Vén bolond! – mordult rá mérgesen az egyik katona az öregre. – Ezt már aratni kell! Heródes emberei megsarkantyúzták a lovaikat, és visszafordultak Betlehem felé. Így menekült meg a Szent Család.

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2009/6  

A TARTALOMBÓL: Nagymarosy András: Két arcképvázlat; Rimóczi Hajnalka – Beszprémy Katalin: Levélváltás a viseletpályázatról; K. Tóth László:...

folkMAGazin 2009/6  

A TARTALOMBÓL: Nagymarosy András: Két arcképvázlat; Rimóczi Hajnalka – Beszprémy Katalin: Levélváltás a viseletpályázatról; K. Tóth László:...

Advertisement