Page 25

Hatvan éves a Bányász Táncegyüttes Jubileum Tatabányán

Nemzeti kultúránk egyik fundamentuma táncbéli anyanyelvünk, a néptánc. A néptáncot létrehozó, éltető hagyományos közösségek, életforma, szokásrend felbomlottak, megszűntek, ezért új közösségek vették át az őrző feladatát. A Bányász Táncegyüttes repertoárjában elsősorban az autentikus formákat (táncokat, zenéket) tartja meg, de nem pusztán reprodukálja, hanem új funkcióba (színpadra) helyezi, ezáltal új jelentéssel tölti meg, mondanivalójával aktualizálja e nyelvet. Azt üzeni, hogy bár homogenizálódó és felszínes „világkultúrával” körülvéve élünk, van saját és sajátos kultúránk. Felmutatja folyamatosságát, fontosságát, azt a kultúrát, amely emberi létezésünk alapszükséglete, nemzeti önazonosságunk egyik forrása. Műsoraink utazás térben és időben, a képzeletben. Emlékek az útról, amelyeken együtt jártunk, személyes, megélt élményeink felidézése, a Kárpát-medence legszebb táncanak színpadra állításával. E hitvallással párhuzamosan az együttes célkitűzései közé tartozik az autentikus táncvilág modernebb megfogalmazásban való bemutatása is. Egy kicsit lazább köntösbe bújtatva megpróbálja felkelteni a mai kor fiataljainak érdeklődését a múlt, a hagyományok iránt, nem feledve az együttes szlogenjét: amelyik népnek nincs múltja, annak jövője sincs. 1963

R (1948–1949) Tatabányát 1947 őszén nyilvánította várossá a belügyminiszter, Alsógalla-Bánhida-Felsőgalla-Tatabánya községek összevonásával. Ekkor nyitotta meg kapuit a volt Erdei iskolában a Tatabányai Állami Gimnázium. Ebben az időben országszerte egyre-másra alakultak néptánccsoportok iskolákban, gyárakban, intézményekben. 1948 őszén Kincz Pál hatodik osztályos gimnáziumi tanuló vezetésével a tatabányai gimnazisták is tánccsoportot alakítottak. Az első segítséget a Tatabányán fellépő, Krizsán Sándor által vezetett MÁVAG Tánccsoporttól kapták. 1949 nyarán részt vehettek a budapesti Világifjúsági Találkozóra (VIT-re) készülő legjobb hazai művészeti együttesek tatai táborában. Itt ismerkedtek meg az egyetemisták MEFESZ Táncegyüttesével. Vezetőjük, Rábai Miklós – a Magyar Állami Népi Együttes Kossuth-díjas, kiváló művész alapítója – az egyik táncosát, Hubay Győzőt kérte meg, hogy fog-

lalkozzon a tatabányai gimnazistákkal, akik azután sikeresen szerepeltek a budapesti VIT-en. * A B T    (1949–1979) Művészeti vezető: Hubay Győző SZOT-díjas koreográfus 1949 őszétől a gimnázium tanári karának – Fejérdi Győző igazgató, Bárdos László és Molnár János tanárok – felkérésére, Hubay Győző Budapestről hetenkénti rendszerességgel járva foglalkozott a gimnazisták immár táncegyüttessé fejlődő csoportjával, amely a Bányász Szakszervezet és a Tatabányai Szénbányák Vállalat egyre jelentősebb támogatásával dolgozott tovább. Előbb Szabad Ifjúság Táncegyüttes, majd hamarosan Tatabányai Bányász Táncegyüttes néven. Elsősorban Tatabányán és Komárom-Esztergom megyében léptek fel, de több alkalommal kaptak meghívást Budapestre, valamint hazánk más városaiba, községeibe is.

25

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2009/5  

A TARTALOMBÓL: Darmos István: Nem mese az, gyermek!; Mohácsy Albert: A néphagyomány hírei az MR1 Kossuth Rádióban; Bárány Dániel – Korzensz...

folkMAGazin 2009/5  

A TARTALOMBÓL: Darmos István: Nem mese az, gyermek!; Mohácsy Albert: A néphagyomány hírei az MR1 Kossuth Rádióban; Bárány Dániel – Korzensz...

Advertisement