Page 10

EGYSZER VOLT, HOGY IS VOLT?

K ÓKA R OZÁLIA

GYERMEKROVATA

A kiskanász (részlet) A sokcsaládú szögény embör gyerekeiből lett a kiskanász. Odaadta kisebb iparosmester is, mikor már nagyon szaporodtak. Otthon nem tarthatták, mert nem volt miből. A muszájnál is erősebb nincstelenség hajtotta, vitte rá a szegényt, hogy gyermekét elállítsa, hogy más keze-lába legyen. Anyja előre siratta, hogy más húzza-vonja, más üti-veri. Tavasszal, virradatkor (4 órakor) kel a kanász. Kihordja az íziket, kisepri a jászolt, az etetéshez takarmányt visz be, a tehénnek leveles csutkát, a lónak zabot, kukoricát, mely alá polyvát terít. Míg a jószág eszik, a polyvát kihordja alóla. Azután a vályúból megmosdik, utána megfésülködik, és bemegy reggelizni. Kenyeret, szalonnát, túrót eszik, vagy tejet. Evés után segít az itatásnál, majd az abrakolásnál és a fejésnél. Jó időben, itatás után 6 órakor kiereszti a disznókat, kihajt. A disznó koratavasszal (április végéig) földimogyorót eszik az ugarból, a gyepen perje, tarackgyökér, cickafarok, csorbóka, veresnadrág, útifű növényeket. Ha a jószág szomjas, amit arról tud meg, hogy akkor nyugtalan, elhajtja a kúthoz. Maga is innen iszik. Innen legeltetve hajt tovább, bejárja a gyöpöt. Hogy ne unja, a disznótrágyát összesöpri, gereblyéli, lapátolja, talyicskára rakja, elhordja. A disznóőrzéshez is kell tudomány! Arra vigyáz a legfőképpen, hogy a disznó a gyöpön legyen, el ne menjen a szántásra, árpavetésre, rá ne menjen a búzavetésre, veteményföldre. A malacokat karikásostorral terelgeti, nagyokat durrogatva. Mikor szántanak, befogják a kanászt ostorosnak, de azért a disznókra is kell ügyelnie, s ha már messze van, vagy csak a szomszéd földjére ment, megállnak az ekével, míg visszafordítja a jószágot. Áprilisban csutkatőveréskor, a kanász arra hajtja a disznókat, és segít a kiverésben, behordásban a béresnek. Délre behajt. Az étel rendesen tésztaleves (galuska, csípődött tarhonya), keménytarhonya, kása. Nem az asztalnál eszik a kanász, hanem az eresz alatt húzódik félre. Delelni nem szokott, ha éppen nincs dolga, a béres parancsol neki. Ebéd után ismét kihajtja a disznót, este 6 óráig van kint. Mikor pedig behajtott, tisztítja az aklot, elsöpri az ajtó előtti szemetet, a gazdasszony parancsára tűzrevalót visz be, csutkatövet, ízik csutkát: ha mondják, tesz a tűzre, ügyel, ki ne aludjon. A jószág etetésénél vigyáz, hogy a galamb, meg a tyúk oda ne menjen. Vacsorára déli maradékot eszik. Ennek hiányában kenyeret, szalonnát, túrót, tejet szokott kapni. Vacsora után lefekvésig kukoricát morzsol, szöszt tép, tökmagot tisztít. Ha nem lát már semmi végeznivaló dolgot, 8 órakor lefekszik az istállóban ízikre vagy árpaszalmára. Kiss Lajos Kiss Lajos néprajzkutató Hódmezővásárhelyen született. 1934-ben fejezte be „A szegény ember élete” című művét, amelyben páratlan hitelességgel ábrázolta szülőföldje szegény embereinek életét. Szószedet: csutkatőverés = a földben maradt, megszáradt kukoricagyökerek kiszedése; delelés = a jószág és a pásztor déli pihenője; ízik = kukorica- vagy napraforgószár, amelyről az állatok lerágták a leveleket; jászol = nagy állatok etetésére szolgáló, fából készült berendezés; karikásostor = állatterelő eszköz; polyva = gabonafélék héja; perje = fűféle; talyicska = egy kerekű, teherhordozásra készült eszköz; tarack, cickafark, csorbóka, veresnadrág= gyomnövények; ugar = szántóföld, melyet pihentetésül vetetlenül hagynak egy időre; vályú = állatok etetője, itatója

10

A kiskondás Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren is túl, volt egyszer egy szegény asszony. Volt annak egy fia. Ez a fiú malacokat őrzött a határban. Egyszer a király kihirdette az országban, hogy ahhoz adja feleségül a lányát, aki el tud bújni a királykisasszony elől. Meghallotta ezt a kiskondás. Azt gondolta magában, hát az igazán nem nagy dolog! Elhatározta, hogy ő is elindul a király városába. Azt mondja az édesanyjának: – Édesanyám, süssön nekem egy tarisznya hamuban sült pogácsát, elindulok szerencsét próbálni. A szegény asszony megsütötte a pogácsát, a kiskondás a nyakába akasztotta a cifraszűrét, és elindult a király városába. Ment hegyeken-völgyeken keresztül. A pogácsa hamar elfogyott, a kiskondás éhes volt rettenetesen. A gyomra úgy morgott, mint egy láncos kutya. Ahogy így mendegélt a pusztaságon, meglátott egy sánta rókát. – Na, te sánta róka! Akármi legyek, ha meg nem eszlek! – Ne egyél meg kiskondás, éhes kisfiaim vannak, nekik viszek ennivalót. Mi lenne velük nélkülem? – esedezett a róka. – Jótett helyébe jót várj! Még meghálálom neked! A kiskondás megszánta a sánta rókát, nem bántotta. Azt mondta neki: – Eredj, etesd meg a fiaidat! Éljetek boldogan! – Gyere, húzz ki a fülem mellől egy szál szőrt, s ha valami nagy bajba kerülnél, csak fújj rá, én ott termek s segítek rajtad – felelte a róka. A kiskondás azt gondolta magában: – Ugyan, mit segíthetne rajtam egy ilyen oktalan állat? – de azért kihúzott a füle tövéből egy szál szőrt, s a szűre ujjába rejtette. Ballagott tovább. Már a szeme is kopogott az éhségtől, csetlett-botlott a fáradtságtól, amikor megpillantott egy nagy tavat. A víz partján, egy pocsolyában vergődött egy kicsi hal. A kiskondás felkapta, hogy megegye, de a halacska megszólalt: – Ne egyél meg kiskondás, inkább vess bele a tóba, megszolgálom én még a jóságodat! – Ugyan, mit segíthetne nekem egy ilyen semmi kis halacska? – gondolta a legény. Megsajnálta a halacskát s visszavetette a tóba. Akkor a halacska visszaúszott a partra, s azt mondta a legénynek: – Végy ki egy pikkelyt a hátamból. Ha valami nagy bajba keverednél, gyere ide, fújj rá a pikkelyemre, és én a segítségedre leszek.

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2009/5  

A TARTALOMBÓL: Darmos István: Nem mese az, gyermek!; Mohácsy Albert: A néphagyomány hírei az MR1 Kossuth Rádióban; Bárány Dániel – Korzensz...

folkMAGazin 2009/5  

A TARTALOMBÓL: Darmos István: Nem mese az, gyermek!; Mohácsy Albert: A néphagyomány hírei az MR1 Kossuth Rádióban; Bárány Dániel – Korzensz...

Advertisement