{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade.

Page 40

Határtalan Partium A Nagyvárad Táncegyüttes műsora 2009. május 15., Partiumi Keresztény Egyetem, Nagyvárad Az előjelek nem voltak jók: áprilisban Szilágyiné Ujlaki Mariannal tanítottunk ugyan 3 napig szatmári magyar és cigány anyagot a társulatnál, de később az égiek úgy akarták, hogy először az influenza, rögtön utána pedig némi gerincbántalmak nem engedték, hogy az alkotás folyamatába is bekapcsolódhassunk. A koreografálás tehát elmaradt – némi üzenetváltásos „távötletadás” és dallamanyag-megbeszélés azért történt –, így aztán a szokásosnál is nagyobb izgalommal keltünk útra Mariannal, hogy a társulat legújabb bemutatóját és azon belül az általunk lábukra adott anyagokat is megnézzük az „ősbemutatón”.

A

szokatlanul gyors határátkelés okán – „menjenek”, intettek unottan a lebzselő határőrök – már egy órával a műsor megkezdése előtt a helyszínen voltunk. A hivatásos táncosok a bemutató jelentőségéhez méltó készülődésben voltak éppen, s bár a fiúk kezében egy-két cigi is megfordult, a műsorra fegyelmezett lelkesedéssel és ügyes női kezek gondoskodásával készültek. A régi típusú hazai „művházak” hangulatát tükröző előadóterem első sorában helyet foglalva egész közel kerültünk a nyitott színpad festett bútorainak hangulatához, s figyelmesen hallgathattuk a jó beszédű narrátor felolvasását a Partiumról, és láthattuk a hátsó függönyre vetített korabeli képeket épületekről, emberekről, tájakról, táncolókról. Békés álmodozásunknak a Partium egykori állapotáról a Bocskai fejedelem korszakát megjelenítő férfikar erőteljes, határozott énekkel való megjelenése vetett véget, s már bele is csöppentünk a műsor első részébe. A kiváló énekesi adottságokat megcsillantó férfikar táncában itt még nem volt elég szilaj, kemény és vad, de ehhez talán a középen kissé szelíden, szinte félve megszólaló egy szál klarinét vékonyka hangja is hozzájárult. A hajdúsági férfitáncok meglehetősen erőtlenre sikerült megjelenítésének egyébként a még ki sem alakult duhajkodásba besétáló lány sem tett jót. A színpad közepére félénken letett citerájától népszínműves színpadiassággal futott el „Szemérmetes Erzsókként”, majd visszafordulván a citeraszóra, végigtáncolt az öszszes felbátorodó legénnyel, végül egyikükkel öszszekapaszkodva jobbra elsétált… A többiek meg balra a klarinétossal…! Na, de innen már felpörögtek az események, s a táncok színvonala is fokozatosan emelkedett! A narrátor meséje után először a női kar magyarbődi éneke és karikázója okozott örömet, majd a férfikar határozott, kiérlelt hangja és a szépen formált magyarbődi csárdás. Kellemes formák, nyugodt, de mégis erőteljes, stílusos, szép táncolás jellemezte ezt a részt, melynek végén fel is csattant a taps. Újabb vetítés, újabb ülő narráció, majd az évszázadok során egymásra rakódó kulturális rétegek partiumi sokszínűségét a zenekar ruszin muzsikája jelenítette meg, s utána egy valóságos zenei és táncos kuriózum következett: a máramarosi románok különleges

HATÁRTALAN PARTIUM A Nagyvárad Táncegyüttes új bemutatója • Rendezte: Kádár Elemér • Koreográfusok: Brugós Sándor, Dobsa Tamás, Kádár Elemér, László Csaba • Asszisztensek: Brugós Anikó, Dobsa-Fodor Mónika, Miklós-Papp Zsuzsanna, Rácz Lajos, Zaha Enikő Kitty • Zenei szerkesztő: Bartis Zoltán • Szakértők: Hégli Dusán, Demarcsek György és Szilágyiné Ujlaki Marianna • Az együttes vezetője: Miklós János • Zenei vezető: Brugós Anikó • Tánckarvezető: Brugós Sándor • www.oradeaphilharmony.com

40

fotó: László Csaba

éneke, zenéje és tánca, melyet a szabadabb szóló és kötöttebb csoportos formák váltakoztatásával mutatott be a társulat. Igazi színfoltja volt viseletüknek a férfiak emelt középső résszel viselt szalmakalapja, amely így süvegszerű hatást kölcsönzött a fejfedőnek, és picit groteszk, de mindenesetre vidám hangulatot a viselőjének. Száz szónak is egy a vége: ez volt az est egyik legérdekesebb, legemlékezetesebb koreográfiája! Utána ismét pihenhettünk: a rövid narráció után a zenekar mellé felálló énekes-zenész kuruc kori bujdosóénekét hallgathattunk meg, melyet a közönség felé fordulva adott elő hatásosan, szomorúan, majd a zenekar játszott hasonló hangulatban. Az újabb magyarázó narráció és zenekarváltást takaró sötét után a szatmári cigányok jelentek meg egy kissé lassúra sikerült és kiszámítható „valódi” cigánybotolóval, egy cigánytánc-szerű hármas botolóval és egy virtuóz szóló és páros cigánytánccal. Az egyetlen táncoló nő és a három férfi „csalogatós-meghajtós” tánca különösebb konfliktus nélkül ért véget, de a „táncos zenekar” és a lelkes táncosok előadásmódja miatt végül hatalmas tapsot kapva vonultak ki. (Nekem is tetszettek, de még van mit csiszolni!)

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2009/4  

A TARTALOMBÓL: Varga Sándor: Egy fesztivál margójára; Gerlemadár szerelmével – Enyedi Ágnes CD-je; Az aradi vértanúk – Teleki Sándor visszae...

folkMAGazin 2009/4  

A TARTALOMBÓL: Varga Sándor: Egy fesztivál margójára; Gerlemadár szerelmével – Enyedi Ágnes CD-je; Az aradi vértanúk – Teleki Sándor visszae...

Advertisement