Page 32

Salvatore Giuliano (balról) és alvezére, Gaspare Pisciotta, Montelepre, Nyugat-Szicília, 1944.; a gyermekkori barát később elárulta Giulianót és álmában agyonlőtte

egyik felfogás szerint a betyár a társadalmi lázadó, ha úgy tetszik, a „forradalmár” (bármit is jelentsen ez a szó) egy ösztönös, őserejű típusa, bizonyos korokban a nemzeti és osztályküzdelmek élharcosa. A szkeptikus megközelítés inkább arra a nézetre hajlik, hogy a betyárok közönséges bűnözők, akiket a nép és az irodalom romantikus felfogása idealizál, mivel igénye van esendőségükben és vétkességükben is felmagasztosuló hősökre. (Most tekintsünk el attól a szélsőséges szemlélettől, amely szerint az alávetett néposzályok, a szegények betyárok iránti szimpátiájának oka természettől való erkölcsi alsóbbrendűségük!) Az első nézet bizonyos ritka esetekben, – mint amilyen például a román Gligor Pintea tragikus szerepe a Rákóczi-szabadságharcban, a balkáni törökellenes hajduthajduk-mozgalom, vagy az 1860-as évek dél-itáliai brigantaggio-ja –, közel állhat a valósághoz, de semmiképpen sem általánosítható a „betyárság”, mint történeti magatartásforma legalább három évszázadra visszakövethető történelmének egészére. (Csábító lehetőségnek látszik kiterjeszteni a tematikát más irányokba, például az ókori és középkori kalóz-közösségekre vagy a magyarországi hajdúkra, de ehhez még rengeteg adat összegyűjtése és feldolgozása szükséges.) Fontos lenne megvizsgálni az egyes betyárok tetteinek társadalmi motivációját, de ez a kérdés nagyon nehezen közelíthető meg egzakt módon. Le kell mégis szögezni, hogy szociális motivációnak léteznie kellett, ha a valóságban csak a legritkább esetben nyilvánult is meg közvetlen formában. Azt mindenesetre elmondhatjuk, hogy a népi

32

fegyveres bandita bizonyos történelmi szituációkban valóban a társadalmi lázadás (forradalom vagy ellenforradalom) potenciális gerillája, sőt élharcosa is lehet, ahogyan az orosz Sztyepan „Sztyenka” Razin a XVII. században, Rózsa Sándor (1813–1878) Magyarországon vagy Francisco „Pancho” Villa (1878–1923) Mexikóban. A második vélekedés (márSzárd banditák és olasz csendőrök összecsapása mint hogy a betyárok egyszerűen (XIX. századi metszet) közönséges bűnözők) első pillantásra kevésbé tűnik elvontnak és ideologi- „kódex”-nek megfelelő viselkedés azután záltnak, mégis számos problémát vet fel. vissza is hatott a társadalmi környezetre, Betyárok azok voltak, akiket a nép, – bele- amely idealizálta, sztereotípiákkal ruházta értve önmagukat is –, annak tartott. Velük fel a betyárt, a valóságnak gyakran igen keegyidőben és ugyanazokban a körzetekben véssé megfelelő módon. más bűnözők is működtek, rájuk azonban A Dömötör Sándor által „betyárronem alkalmazták a pozitív csengésű betyár mantikának” nevezett jelenség létrejöttéelnevezést, vagy más akkor és ott haszná- nek folyamata tehát – leegyszerűsítve – a latos, azonos értelmű terminust (szegény- következő: kialakul a betyárhős jellemzőilegény, szabadlegény, pajkos, duhaj, járódó nek uniformizált rendszere; a törvényenstb.). Nehezen fogadható el az a feltételezés, kívüliséget választó vagy arra kényszerülő hogy a nép, annak is szegényparaszti, pász- bűnöző ennek a normarendszernek a szem tori része csak úgy találomra választott ki előtt tartásával, betyárként viselkedik; a nép néhányat a köztörvényes bűnözők közül és ezért betyárnak tartja és sztereotípiákkal ruminden alap nélkül hősi erényekkel ruház- házza fel, ha úgy tetszik, idealizálja. Láthata fel őket. tóan ebben az esetben is felmerül a tyúk és A betyár és a közönséges bűnöző (kapca- tojás elsőbbségének kérdése, de ezt most betyár, haramia, gonosztevő, zsivány stb.) sem tudjuk megoldani. közötti különbségtétel nem vizsgálható egy Eric J. Hobsbawm „Bandits” c. tanulfontos elem, a tradicionális tudat bevonása mányában (1969) három világrészre kiternélkül. Ez a tradicionális tudat alakított ki jedően vizsgálja ezt az általa szociális banegy olyan normarendszert, amely a rablók ditizmusnak nevezett jelenséget a középkor egy részét betyárrá emelte, ha megfeleltek végétől a XX. század közepéig, a „Vízparti kritériumainak. Ugyanakkor nyilvánvaló, történet” kínai hőseitől a bankrabló spahogy a folklórköltészet ezt a normarend- nyol anarchista gerillacsoportokig, Rózsa szert olyan elvont, általánosított és uni- Sándortól Ned Kelly-ig. Így ír: „[a szociális formizált formában tükrözi, ahogyan az a banditizmus vizsgálatakor] a rablóknak csak valóságban sohasem valósult meg. (Az igazi bizonyos típusaival foglalkozunk, azokkal, betyár csak a gazdagoktól rabol, a szegénye- akiket a közvélemény nem tart közönséges ket segíti; nem öl, csak önvédelemből vagy bűnözőknek. Az egyéni vagy kisebbségi lábosszúból; nem bánt nőket és gyerekeket; zadás egy formájáról van szó a hagyomábőkezű a vele szemben jóindulatúakkal; nyos falusi társadalmon belül.[...] [A szoszembeszáll a túlerővel; soha nem adja meg ciális banditák] falusi törvényenkívüliek, magát stb.) akiket az uraság és az államhatalom bűnöEnnek a tradicionális tudatnak, krité- zőnek tekint, de a paraszti társadalom nem riumrendszernek nyilvánvalóan a pásztor- taszítja ki, saját népük hősnek, az igazság ból lett betyár is birtokában kellett, hogy lovagjának, bosszúálló harcosnak, olykor a legyen. Így, amikor különböző (jellemző, szabadságmozgalmak vezérének, egyszóval de most nem vizsgálandó) okok folytán olyan férfiaknak tartja őket, akik csodálattörvényen kívülivé vált, tulajdonképpen ra, segítségre és támogatásra méltók.”. maga dönthette el, hogy ennek az értékEgy dunántúli népdal egyszerűbben forendnek, a magatartásforma elvárásainak galmaz: eleget téve „betyár” vagy azokat figyelmen Isten teremtötte a betyárokat kívül hagyva „zsivány” lesz-e, ma is használt Hogy azátal verje a pógárokat kifejezéssel élve, tartja-e magát a betyárbeMer ha betyárgyerök nem tanálkoznék csülethez. Ennek, a népköltészet által már Kutya pógár sohase imádkoznék a XIX. század első felében meglehetősen kialakult formában megfogalmazott, erkölcsi Vas János „Panyiga”

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2009/4  

A TARTALOMBÓL: Varga Sándor: Egy fesztivál margójára; Gerlemadár szerelmével – Enyedi Ágnes CD-je; Az aradi vértanúk – Teleki Sándor visszae...

folkMAGazin 2009/4  

A TARTALOMBÓL: Varga Sándor: Egy fesztivál margójára; Gerlemadár szerelmével – Enyedi Ágnes CD-je; Az aradi vértanúk – Teleki Sándor visszae...

Advertisement