a product message image
{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade

Page 26

A TÖRTÉNELEM SODRÁBAN

Jolika (II. rész) Amikor én az egyetemre készülődtem, azt mondta nekem nagyanyám: – Kislyányom, menj, ha akarsz, de mi egy fillért se tudunk adni! Hát, én tisztában voltam azzal, hogy nem tudnak semmit adni! A rádióban hallottam a népi kollégiumokról, s úgy döntöttem, hogy odamegyek, mivel ott ingyen és bérmentve tanulhatok. Nagy szerencsém volt. Apám egyik osztálytársa és barátja, Kovács Máté, aki a Nemzeti Parasztpárt országgyűlési képviselője és a Kultuszminisztérium államtitkára volt, 1947 nyarán, valamikor augusztus végén hazajött Szoboszlóra. A Parasztpárt háza pont átellenben volt velünk. Anyámmal megkerestük ezt a Kovácsot és kértük, hogy segítsen bejutni a népi kollégiumba. Mire ő azt mondta: – Nem, kislyányom, egyetlenegy állami leánykollégium van Budán, a Zsigmond téren, majd oda beteszlek téged, mint unokahúgomat, mert a jelentkezési határidő már lejárt. Így is történt, hamarosan bekerültem a Sarolta Leánykollégiumba. Úgy jöttem fel az egyetemre, hogy mindössze egy tarka dunnahuzatból varrt nyári ruhám, és egy szép, fehér lenvászon lepedőből készült ünneplő ruhám, meg egy félkabátkám volt. A lábamon egy kis vászon, nyári akármi. Nem volt se télikabátom, se meleg cipőm. Amikor eljött a hideg idő, az egyik kollégista társam azt mondta: – Eredj el Szaltner tatához, ő majd ad neked kabátot! Ez a professzor a jogi karon tanított, amerikai ruhasegélyeket osztott a diákoknak. El is mentem hozzá, adott is egy kabátot. Később, amikor hazajött a sógorom az amerikai fogságból, hozott magával egy katonaköpenyt, abból készült a lódenkabátom. Hoszszú időre az lett „a kabátom”, amikor férjhez mentem, még akkor is abban jártam. Először magyar-német szakra jelentkeztem, mert azt gondoltam, na, most majd megtanulok rendesen németül. Ebben nagyot tévedtem, mert erre a szakra főleg sváb gyerekek jöttek, akik otthonról hozták a német nyelvtudást. Mi a testvéremmel Ausztriá-

Anyai nagyszüleink, sz. Ádám Róza és Borbély Péter az 50-es évek elején

26

Édesapánk, Borbély Elek cserkészként, Hajdúszoboszlón, 1922-ben...

ban elég jól megtanultunk németül társalogni. Főleg én. Gátlástalanul beszéltem, de nem helyesen. Amikor harmadéves lettem az egyetemen, akkor állt fel a néprajz szak. Pesovár Ernő, aki szintén magyar szakos volt és szabad bölcsész, ő rögvest átment a néprajz szakra. Na, mindjárt én is menni akartam. Igen ám, de engem, mint kitűnő tanulót nem engedtek át, mivel tanárképzős voltam, s az új, fiatal tanárokra nagy szükség volt. Én a káderlapomon a néhai géplakatos apámmal árvaként szerepeltem Az egyetemi éveim alatt soha nem derült ki, hogy a nagyszüleim kulákok voltak, de így is volt elég bajom. 1948-ban, amikor a kommunisták, élükön Rákosi Mátyással hatalomra kerültek, jöttek azok a nagy beszolgáltatások, padláslesöprések, végrehajtások. Hatalmas adókat vetettek ki a parasztságra és szovjet mintára megkezdődött az erőszakos téesz-szervezés. A nagyszüleim is kuláklistára kerültek és nagyon elszegényedtek. A rokonaink közül is többeket kuláknak nyilvánítottak. Akiknek nagyobb házuk volt, azoktól elvették. Akinek volt tanyájuk, azok kimenekültek oda. Persze a téeszekbe ezeket a úgynevezett kulákokat először be se vették! Majd, amikor már ’53-ban másodjára kezdtek téeszesíteni, akkor könyörögtek nekik, hogy így meg úgy, lépjenek be! Be is léptek szegények, mit tehettek volna, állatgon-

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2009/4  

A TARTALOMBÓL: Varga Sándor: Egy fesztivál margójára; Gerlemadár szerelmével – Enyedi Ágnes CD-je; Az aradi vértanúk – Teleki Sándor visszae...

folkMAGazin 2009/4  

A TARTALOMBÓL: Varga Sándor: Egy fesztivál margójára; Gerlemadár szerelmével – Enyedi Ágnes CD-je; Az aradi vértanúk – Teleki Sándor visszae...

Advertisement