Page 12

Kis együttes nagy sikere Az Angyalföldi Vadrózsa ígéretes bemutatkozása a Szent István Parkban

fotó: Majnik Zsolt

A

nagy néptánc események, táncszínházi produkciók mögött egy sokszínű mozgalom kisebb-nagyobb műhelyeinek kitartó, elkötelezett, munkája áll, amely nélkül a műfaj nem juthatott volna el arra a rangra, amit ma – hál’ Istennek – már birtokolni látszik. Egyre több a képzett, fiatal táncpedagógus, akik újat, friss szellemet és szakmai tudást visznek a kis vidéki és fővárosi csoportok, egyesületek életébe és munkájába. A tiszteletre méltó szívósság, amellyel ezek az együttesek sok éven át talpon maradtak, gyökeret eresztettek a néptánc világában, nagyszerű lehetőség és alap a továbbépítkezésre. Ilyen kis együttes a budapesti Angyalföldi Vadrózsa, ahol idén két fiatal táncpeda•

LELŐHELYEK Táncház Alapítvány folkMAGazin szerkesztség 1011 Budapest, Szilágyi Dezső tér 6. I. em. Tel.: (1)-214-3521 Interneten megrendelhető a www.folkmagazin.hu oldalon Néptáncosok Kellékboltja 1130 Budapest, Katona József u. 22. Tel.: (1)-239-1199 MesterPorta 1011 Budapest, Corvin tér 7. Tel.: (1)-202-3859 Kaláka Zenebolt V. kerület Bárczy István utca 10. Tel.: (1)-267-5331 A Folk 1074 Budapest, Dohány u. 84. Tel.: (1)-351-3341 • •

12

gógus, Hortobágyi Ivett és Fundák Kristóf vette át a szakmai munka irányítását. Ezzel ígéretesnek tűnő folyamat indult el az együttesben. Ha valaki csak a tavalyi és az idei nyár hagyományos zárófellépését látta tőlük a Szent István Parkban, akkor is fel kellett tűnnie a különbségnek. Még a közönség reakciója is más volt. A tavalyi udvarias tetszésnyilvánítás, protokolláris vastaps az előadás végén önfeledtebb, lelkesebb, szívből jövő tapsokká változott. A táncosoknak sikerült időnként a csoda: elbűvölni, magukkal ragadni a nézőt a tánc titkainak világába. Anélkül, hogy holmi szakmai elemzésekbe bocsátkoznánk gesztusokról és koreográfiákról, két dolgot mindenképp érdemes megemlíteni. Az egyik, hogy a táncosok végre táncoltak. Elhittük nekik, hogy táncolnak, magatartásukból, mozdulataikból, egész lényükből sugárzott az, hogy táncolni jó! Aki valaha is látott közelről néptáncegyüttest, az tudja: enélkül a legprecízebb szakmai tudás, a legcsiszoltabb technika is legfeljebb szemgyönyörkedtető mutatványnak nevezhető, de élményről szó sincs. Ha pedig még a tánctudás is csupán közepes, akkor a produkció nyögvenyelősen zörög a színpadon, hangulatában kísértetiesen emlékeztetve az egykori „piros csizmás, pitykés-dolmányos” előadásokra. Mi tagadás, a Vadrózsa tavalyi Székely műsora a Szent István Parkban helyenként ezt a hangulatot idézte. Idén viszont lendületes, mosolygós, szilaj táncosokat láthattunk, akik magabiztosan mutatták meg nekünk, hogy a néptáncot nem csak nézni, de ropni is nagyszerű érzés. A másik feltűnő és szerintem lényegi változás maga a füzér összeállítása volt. Kristóf és Ivett pontosan annyit markoltak föl a közel egyórás műsorban, amennyit a táncosok

létszáma és tudása elbírt. Ízléssel és kellő, a műfaj iránti alázattal bántak az anyaggal, és ez meg is hozta az eredményt: kellemes, szép, hibáival együtt is igazi táncbemutatót láttunk tőlük mezőföldi, jobbágytelki, vajdaszentiványi és bogyiszlói táncokból. Okosan iktatták be a szerkesztők a táncosoknak pihenést engedő zenekari számokat. A Gázsa zenekar nem hézagkitöltőnek tűnt, hanem olyan önálló műsorszámnak, amely fokozta a közönség jó hangulatát, hozzátett a produkció egészéhez. Fundák Kristóf válaszúti szólója pedig ízelítőt adott a mércéből, amit az együttes maga és közönsége számára érvényesnek tekint ezentúl. Teljesen új szám zárta az előadást: az együttes nyáron Válaszúton táborozott, onnan hozták magukkal és csiszolták színpadképessé az utolsó táncot. Ehhez a színpad néhol kicsinek tűnt, némileg zsúfolt benyomást keltett a tánc, és talán az sem volt szerencsés, hogy a legfáradtabb, legidősebb táncosok voltak szinte végig a színpad előterében. Ám ez nem zavarta a közönséget abban, hogy fergeteges tapssal búcsúzzon az együttestől. Sokszor zajlik vita néptáncberkekben arról, hogy vidéken vagy a fővárosban könynyebb-e az élete egy kis táncegyüttesnek. Szerintem mindkettőnek van előnye és hátránya is. Igaz, hogy urbánus közegben (és Angyalföld hamisítatlanul az!) talán nehezebb megtalálni a valódi hangulatot, viszont a fővárosban a nagy szakmai műhelyektől könnyebben lehet segítséget, jó koreográfusokat, oktatókat „beszerezni”. Ám az is tény, hogy ezek el is szívják a kicsiktől a legtehetségesebb táncosokat. Épp ezért nagyszerű siker, hogy az idei százhalombattai „Facsard meg! Sirítsd meg!” szólótáncversenyen a Vadrózsából többen is elindultak, és közülük Végh Hajnalka két díjat is nyert. A kiírás kalocsaira szólt, méghozzá kifejezetten Cselik Mária táncát kellett tanulmányozni és reprodukálni a versenyzőknek. A kalocsai viselet és tánc sajnos egyike azoknak, amelyek leginkább csábítják az embert a „népiesch”re, dicséret a szervezőknek, hogy egy ilyen kezdeményezéssel igyekeztek elejét venni az e téren fenyegető adatvesztésnek. A zsűriben helyet foglaló Cselik Mária személyes különdíját Végh Hajnalka nyerte el a „legbennszülöttebb” kalocsai viselet és tánc jutalmaként. A díjazott elmondta, ebben a sikerben is szerepe volt Ivettnek és Kristófnak, akik kemény szakmai kritikáikkal segítették a felkészülést. Mindez együtt ígéretes bemutatkozása volt a megújult Vadrózsa-műhelynek. Reméljük, tartják ezt az irányt. B. Koltai Gabriella

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2009/4  

A TARTALOMBÓL: Varga Sándor: Egy fesztivál margójára; Gerlemadár szerelmével – Enyedi Ágnes CD-je; Az aradi vértanúk – Teleki Sándor visszae...

folkMAGazin 2009/4  

A TARTALOMBÓL: Varga Sándor: Egy fesztivál margójára; Gerlemadár szerelmével – Enyedi Ágnes CD-je; Az aradi vértanúk – Teleki Sándor visszae...

Advertisement