Page 5

ÉDESKESERŰ

fotó: Dusa Gábor

A Magyar Állami Népi Együttes (MÁNE) afféle töredezett, tánckölteménybe hajló Erdély-antológiát állított a színpadra Farkas Zoltán „Batyu”, Mihályi Gábor és Orza Câlin koreográfiájára. A nagy múltú hagyományőrző társulat, mint már több darabjában is, azt igyekezett bizonyítani, hogy a széthullóban lévő közösségek táncos-zenés kultúrában rögzült örömét és bánatát át lehet menteni más kulturális zűrzavarokba is, méghozzá szentimentalizmustól mentesen. A kisebbségi lét magányosságát, a szülőföld elhagyásának nehézségeit a folklórban manapság nehéz közhelyek nélkül kifejezni. Az Édeskeserű zaklatott, sűrűn váltakozó képei, a táncok, a viseletek sokfélesége, az erdélyi muzsika és ének, a múlt és jelen határait elmosó szürreális árnyjátékok és világítások kiemelik a sztereotípiák világából az előadást. A legények táncolnak öltönyben és népviseletben is, a tragikus kimenetelű lakodalmak vagy a bevonulás előtti átdorbézolt éjszakák hangulatát idézve; a nők szőnek, fonnak, mosnak, de már unják, és akkor előveszik a hatalmas ütőgardonokat. A piknikus prímás hirtelen lenyom egy csizmaveregetőst, Enyedi Ágnes és Herczku Ágnes a töredezett képeket összefogva szívszorító dallamokat énekel, a háttérben Kovács Gerzson Péter ötletére székely kapu, házi áldás, állát tenyerébe temető Ady Endre, unott angyal úszik el. Felkavaró, ahogy a fiatal, kortárs előadásokban is részt vevő néptáncosok tehetsége, technikai tudása (kivált ifj. Zsuráfszky Zoltáné) megnyilatkozik. Az új világ ígérete pedig, hogy érezzük a felelősséget, mi, a közönség vagyunk. A befejező képben a tánckar, mintha tengeren kelne át, elindul felénk, de visszafogja magát. Szívesen biztatnék mindenkit, hogy most nézzen néptáncot, amíg így lehet, és nem egy „nemzetantropológiai” vitrinbe zárva. Akkor is, ha számomra érthetetlen, hogy a MÁNE rezidenciájának miért van ilyen korszerűtlen, nagyszabású produkciókra alkalmatlan színpada és nézőtere. - sisso (Magyar Narancs XXI. évf. 23. szám)

Talán az erdélyi cigányok között legfrissebb divatként rohamosan terjedő hastánc-motivika adna egy etnográfiailag elfogadható átjárót. És micsoda káprázatos, közönségsikert biztosító világba érkeznénk! „Az ezeregy éjszaka meséi.” „A hárem tiltott rejtélyei.” „Az orientalizmus fantáziaképei.” „Küçük Hanum meztelen tánca Flaubert előtt.” Erotika! Siker! Drámai végkifejletként bejöhetnének a perzsa imámok vagy a tálibok és elűznék vagy képletesen kivégeznék a táncosokat és zenészeket. A keleti táncos-zenész szakértelem hiánya ne legyen probléma! Ismerek a világ élvonalába tartozó szakembereket, szívesen segítek a kapcsolatteremtésben. Szóval ennyi. Örülök, hogy keserűségemet édes kreativitássá sikerült átszublimálnom. Pozitív és segítőkész vagyok. Várom a hívást. Dreisziger Kálmán

Zenei szerkesztő: Kelemen László Koreográfia: Farkas Zoltán „Batyu” Harangozó Gyula-díjas Mihályi Gábor Harangozó Gyula- és EuróPAS-díjas Orza Câlin Viselet- és jelmeztervező: Furik Rita Fény- és látványtervező: Kovács Gerzson Péter Harangozó Gyula- és Lábán Rudolf-díjas Koreográfus asszisztens: Kökény Richárd Harangozó Gyula-díjas Rendező-koreográfus, művészeti vezető: Mihályi Gábor Harangozó Gyula- és EuróPAS-díjas Közreműködik: a Magyar Állami Népi Együttes tánckara és zenekara Szólót énekel: Enyedi Ágnes, Herczku Ágnes, Hetényi Milán Zenekarvezető: Pál István „Szalonna” Tánckarvezető: Kökény Richárd Harangozó Gyula-díjas Asszisztens: Bakos Gabriella Harangozó Gyula-díjas Nemes Szilvia EuróPAS-díjas Varga Péter

5

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2009/3  

A TARTALOMBÓL: Henics Tamás: BALAPAN – A természet és ember évezredes egybekapaszkodott ölelkezésének helyszíne; Dreisziger Kálmán: Édeskese...

folkMAGazin 2009/3  

A TARTALOMBÓL: Henics Tamás: BALAPAN – A természet és ember évezredes egybekapaszkodott ölelkezésének helyszíne; Dreisziger Kálmán: Édeskese...

Advertisement