Page 29

Lovasbandérium Füzéren

2008.

1970-es évek

1940-es évek

F

üzér a zempléni Hegyköz mintegy hétszáz lelkes kistelepülése. Lakossága kisebb részben református magyar, nagyobb részt római katolikus szlovák és görög katolikus ruszin eredetű. A kilencvenes évektől foglalkozom a település néprajzi hagyományaival. Már az egyik első gyűjtéskor meséltek nekem a lovasbandériumról. E szerint Füzéren az a szokás, hogy az általában pünkösdkor idelátogató püspököt a település határában lévő keresztnél díszesen öltözött lovascsoporttal fogadja az elöljáró. Az egyházi méltóságot a bandérium bekíséri a parókiára, onnan a templomba. A bandérium már hetekkel az esemény előtt gyakorol, hogy szépen, egyszerre menjenek a lovak. A szokás a mai napig él, 2008 novemberében magam is tanúja lehettem. Az általam látott bandériumot öt lovas alkotta, elöl egy, mögötte kettő-kettő vonult. Öltözetük csizma, csizmanadrág, bevarrott ujjú fehér paraszting (egyikükön egyszerű fehér ing), fekete zsinórral díszített piros posztó mellény és nemzeti szín szalagos, árvalányhajas fekete kalap volt. Az árvalányhajat a falu mellett, a Kopaszkán vagy a Hollóháza felé eső lelőhelyen szedték. A régebbi képeken van, aki jobb oldalra tűzte. Elképzelhető, hogy eredetileg a csoport vezetői hordták így, de ma már mindenki a bal oldalon viseli. A lovak fejét is díszítették rozmaringgal, muskátlival. Az emberek a kapuból figyelték, ahogyan vonulnak ki a faluból a

kereszthez, az egyik ház előtt pálinkával is megkínálták őket. A püspököt először a polgármester, utána az első bandériumtag köszöntötte, majd az autóját a lovasok vezették fel a parókiához, majd a már miseruhába öltözött egyházi méltóságot a templomig kísérték. Ezután a lovasok megkerülték a templomot és ezzel véget ért a ceremónia. ( Eredetileg hétévente érkezett a püspök a faluba bérmálásra, pünkösdkor vagy más nyár eleji hétvégén, de 2008-ban kétszer is volt bandérium.) A mostani bandériumtagok között van, aki harmincöt-negyven éve vesz részt a szokásban. Az idősebb generációhoz tartozó füzériek emlékei szerint ez rangot jelentett, hiszen eredetileg a bandériumot azok a nagygazdák alkották, akiknek volt lovuk. A lovasok száma ma már attól függ, hogy hány lovat tudnak összeszedni a faluban, de a kilencvenes években nekem úgy mesélték, eredetileg hét lovas volt, a honfoglaló hét törzs emlékére. A füzéri helytörténeti gyűjteményben lévő legrégibb, az 1940-es években készült bandérium-fotón is hét lovas látható, vezetőjük fekete kabátban. A csoportban az emlékezők szerint egykor trombitás is részt vett. Az igáslovak csak úgy ugráltak, ha fújta, mert nem voltak hozzászokva a trombitaszóhoz. Az általam látott, hetvenes években készült fényképeken hat és kilenc lovas látható. A mostani bandériumtagok emlékeze-

te szerint a téesz-időkben tizenöt vagy akár több lovas is lehetett. Olyankor elöl egy, utána kettő, majd soronként három, négy, öt lovas volt egymás mellett. Az ötveneshatvanas évekből még tizenhat pár lovast is említettek, s a lovasbandériummal együtt vonuló – a küllők közé font nemzetiszín krepp-papírral feldíszített – bicikliseket, motorosokat. Elképzelhető, hogy ez a kor „divatja vagy előírása” szerinti május elsejei felvonuláson történt. Szintén Füzéren mesélték, hogy 1938ban – amikor „Kassa visszakerült” –, Horthy Miklós erre vonult fehér lovon. (Az elbeszélő gyermekként ment megnézni a látványosságot.) A füzéri bandérium csatlakozott Horthy kíséretéhez, vele vonultak be Kassára. A harmincas években történt az is, hogy a lovascsapat lakodalomba kísért egy menyasszonyt Füzérradványba. Az emlékezet szerint a bandérium tagjai ekkor még bőgatyát hordtak. Ez az esemény azért volt nevezetes, mert az egyik lovas csak reggel jött visszafelé, amikor az emberek már kint dogoztak a mezőn. Kérdésükre azt válaszolta: „fel is kellett kontyolni a menyaszszonyt!”. A jelenlegi bandérium egyik tagja rendkívül érdekes eseményt említett, amit ő „kalapverseny”-nek nevezett. Eszerint végigvágtattak a falun a vár mögé, s közben vetélkedtek. A győztes az lett, aki a másik fejéről levett kalappal először ért célba. Darmos István

29

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2009/3  

A TARTALOMBÓL: Henics Tamás: BALAPAN – A természet és ember évezredes egybekapaszkodott ölelkezésének helyszíne; Dreisziger Kálmán: Édeskese...

folkMAGazin 2009/3  

A TARTALOMBÓL: Henics Tamás: BALAPAN – A természet és ember évezredes egybekapaszkodott ölelkezésének helyszíne; Dreisziger Kálmán: Édeskese...

Advertisement