Page 20

Táncháztalálkozó 2009 Todd Wagner élménybeszámolója

Á

prilis 3-5-ig részt vettem az évente megrendezett, idén huszonnyolcadszor sorra kerülő budapesti Táncháztalálkozón. A rendezvény számomra lenyűgöző volt a számtalan oktató, zenész, táncos és tánccsoport közreműködésével, akik Magyarország minden részéről, valamint Erdélyből és Felvidékről érkeztek. Pénteken este volt a nyitó gálakoncert a Hagyományok Házában, a Magyar Állami Népi Együttes székházában. A zenei, énekés táncelőadásokból összeállított műsort állófogadás követte borral és süteményekkel. A fellépők közül a Mezőségről érkező (nyolcvan év körüli!) táncosok és a gyimesi Zerkula Emlékzenekar voltak a kedvenceim. Az utóbbiak zenéjére Varga Zsuzsa (ő tanított 2005ben az Aranykapu Táborban Kaliforniában) táncolt egy idős gyimesi bácsival. Zerkula János vak hegedűs volt Gyimesben, aki tavaly, 80 éves korában halt meg. A Zerkula Emlékzenekar azokból a fiatal 10-20 éves zenésztanulókból áll, akik Zerkula utolsó éveiben minden hétvégén eljártak hozzá tanulni és gyakorolni. Igazán jól játszottak. A Sportarénában a fő programok szombaton reggel tíztől este tízig zajlottak, majd az éjszakai bál a Petőfi Csarnokban hajnal ötig, s aztán vasárnap ismét a Sportarénában folytatódtak éjjel fél tizenkettőig. Az Aréna igazán nagyszerű helyszín, mivel az éppen futó programot a kivetítőn is követni lehetett. Így, ha éppen több ezer másik emberrel együtt a tanulókörben állt valaki a fél futballpályányi területen, felnézve a hatalmas képernyőre láthatta, hogy az oktató mit csinál. A tánctér hátterében egy nagy, megemelt színpad állt, s a táncteret vásár vette körül, ahol hangszereket, ruhákat, cipőket és népművészeti tárgyakat árultak. Emellett más helyszínek is voltak, többek között különterem a gyereknek kézműveskedéssel, táncos-játékokkal és mesékkel. Egy másik teremben folklórelőadások zajlottak, míg egy újabb helyszínen dokumentumfilmeket vetítettek folyamatosan. Természetesen volt kocsma is, ahol fiatal zenészeket hallottam játszani, gyakran előttük táncoló, velük éneklő emberekkel körülvéve. Szombaton gyerekegyüttesek tucatjai mutatkoztak be a küzdőtéren. Így a felnőtt tánctanítást egy kisebb, de így is hatalmas (pár száz ember befogadására alkalmas) teremben tartották. Itt közelebb lehettünk a tánctanítókhoz, így nem is volt szükség kivetítőre. Vasárnap a tánctanítás már a küzdőtéren zajlott. Mindkét nap félóránként váltották egymást a tánctanítók és a zenekarok nyolc órán keresztül. Ez 32 félórás tanítást jelent különböző tanárokkal és zenészekkel. A zenekarok a legjobbak közül kerültek ki, általában annak a tájegységnek a zenéjét játszva, amiben a leginkább otthon voltak. Például a Khamoro cigány együttes kísérte a cigány táncok oktatását, a Tükrös zenekar – akik elsősorban felvidéki és szatmári zenére specializálódtak – játszott, miközben magyarbődi

Todd Wagner az Egyesült Államokban, Kaliforniában él. Tagja az ottani néptáncszövetségnek (Folk Dance Federation of California), amely szervezet számos tábort szervez az Egyesült Államok egész területén. Todd a szövetségen belül egy olyan kisebb csoport tagja, akik a koreografált táncok helyett szívesebben foglalkoznak az autentikus néptáncokkal. Feleségével együtt immár 20 éve tanítanak magyar és erdélyi táncokat a helyi szabadidőközpontban. Évente kétszer ellátogatnak Budapestre, ahol továbbképzik magukat, és itt tartózkodásuk alatt igyekeznek minél több tájegység táncával megismerkedni és elmélyedni bennük. Az eredeti cikk a Kaliforniai Néptáncszövetség „Let’s dance!” című havilapjában jelenik meg, nagyjából a folkMAGazinnal egyidőben.

20

táncokat tanítottak stb. A táncoktatók között volt Orza Câlin és Demeter Erika, akik a tavalyi Detroit melletti Csipke Táborban tanítottak, valamint Balla Zoltán és Tímea is, akik a múlt nyáron a Seattle melletti Ti Ti Táborban oktattak. Bár a táncoktatókon vezeték nélküli mikrofon volt, a tanítás – leszámítva a szükséges utasításokat a lépés- vagy irányváltásra – szinte teljesen szavak nélkül történt. Alapvetően a tánctanítás egy nagy körben zajlott a 30 percig tartó, megszakítás nélküli muzsikára. A tánctanítást a körben az alaplépésekkel kezdték, majd párokra oszlott a tömeg. A hozzád legközelebb álló ellenkező nemű személy lett a táncpartnered, hacsak nem párban érkeztél, úgyhogy párt találni sem jelentett problémát. A tánctanítások után szombat és vasárnap este is amatőr és profi táncegyüttesek bemutatói következtek. Szombaton este 10-kor a táncosok átmentek a Petőfi Csarnokban tartandó bálba. Ez már egy sokkal kisebb rendezvény volt, kb. ezer emberrel, mivel a fellépő gyerekek szülei és rokonai ide már nem jöttek át. Az éjszakai bál nagyszerű volt. Szalonna (kedvenc prímásom) játszott az egyik teremben, a Magyarpalatkai banda a másikban, míg néhányan az előtérben zenéltek. A Magyarpalatkai banda egy családi vállalkozás, ahol a zenészek mind rokonok: apák, fiaik, testvérek, nagybácsik, unokafivérek vagy unokatestvérek. Bár a bál hajnali 5-ig tartott, én annyira elfáradtam, hogy fél háromkor elindultam haza, miközben Szalonna éppen az egyik kedvenc táncrendemet, a kalotaszegit húzta. Végigtáncoltam egy vajdaszentiványit és két mezőségit. Talán három tánc eltáncolása nem tűnik valami soknak, de mivel ezek táncrendek, így hosszuk általában 30 perc és egy óra között van. Ami ebben a táncolási stílusban a legjobban tetszik, hogy a zene fantasztikus (az emberek gyakran énekelnek tánc közben), és hogy a táncok eredetiek és nem koreografáltak. A férfi vezeti a nőt. A vajdaszentiványi (székelyföldi) táncrend a következő táncokat foglalja magába: sebes forduló, lassú csárdás, korcsos, cigánycsárdás és batuka (román tánc, olyan mint a sebes forduló, csak román dallamokra). A nő kendőt tart a jobb kezében, aminek segítségével a férfi forgatja őt. Ahogy a zenekar elkezdte a vajdaszentiványit húzni, észrevettem oldalt egy fiatal nőt, aki a kendőjét szorongatta (micsoda célzás!), így felkértem táncolni. Mindketten ismertük a táncot, így az elkövetkező 40 percben a táncrend mind az öt táncát élvezettel táncoltam végig egy olyan valakivel, akivel előtte még soha nem találkoztam. Nyilvánvalóan ő is élvezte a táncot, mivel a végén angolul ezt mondta: „Want dance later I like” (ami az én magyar tudásommal összehasonlítva az ékesszólás csúcsa!). Táncoltunk még egy mezőségit is (szinte végig énekelt). Igazi néptánc, igazi népzene, nem koreográfia – megfizethetetlen élmény! Mindkét nap során közel tízezer ember látogatott el a rendezvényre. Természetesen nem mindegyikük volt táncos vagy zenész. Sok olyan család jött, akinek tinédzser gyermeke valamelyik közreműködő tánccsoport tagjaként fellépett, de sok szülő kifejezetten a gyerekprogramokra hozta el saját gyermekét. Mindazonáltal a fiatal táncosok és különösképpen a fiatal zenészek magas száma nagyon biztató. Bajom egyedül a padlókkal volt: hol szőnyegezve, hol járólappal lerakva, néhol beton vagy aszfalt. Dobbantós lépéssorozatot tanulni betonon pedig elég sok veszélyt hordoz magában. Bár túlzott igényeink azért ne legyenek ezért a belépődíjért! (Bede Judit fordítása)

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2009/3  

A TARTALOMBÓL: Henics Tamás: BALAPAN – A természet és ember évezredes egybekapaszkodott ölelkezésének helyszíne; Dreisziger Kálmán: Édeskese...

folkMAGazin 2009/3  

A TARTALOMBÓL: Henics Tamás: BALAPAN – A természet és ember évezredes egybekapaszkodott ölelkezésének helyszíne; Dreisziger Kálmán: Édeskese...

Advertisement