Page 15

– Ez az együttes autentikus népzenét is játszott, nem csak feldolgozásokat... – Már csak azért is, mert három táncegyüttest is kísértünk, köztük elsősorban a Biharit. Ugyanakkor hosszas elméleti vitákat folytattunk ifjú Csoóri Sanyival és Éri Péterrel arról, hogy miként kell viszonyulnunk az eredeti népzenei forrásokhoz. Emlékszem, egyszer egyetem után mentünk haza Ériékhez, ahol épp otthon volt nevelőapja, Martin György (Tinka) néptánckutató is, akinek jóvoltából gyakran hallgattunk népzenét kolbászos bableves mellett. Szóba került ez az „eredeti vagy feldolgozás” témakör, s Péter azt mondta, hogy szerinte még korai ennyire elrugaszkodni az eredeti népzenétől, mint ahogyan mi azt a Kolindával akkoriban terveztük. Igaza volt, mert vagy tíz-tizenöt évvel megelőztük a trendeket, mint az később kiderült. Persze aztán a Muzsikás is készített feldolgozásokat. Ugyanakkor a népzenét védeni kell, sok esetben vissza kell juttatni az eredeti közegébe. Akadnak arra jó példák, hogy egy faluban feltámadt az igény a hagyományok életrekeltésére, de helyben már nem volt kitől elsajátítani. Így aztán városi emberektől tanulták vissza a zenéjüket meg a táncaikat. Ám, hogy mit szabad és mit nem, abba beleszólni, valamit erőltetni, nem kell. Egy-egy ilyen mozgalom nagyon jó hatással lehet az eredeti közegre, hogy az újratanulja a hagyományait, de hagyni kell, hogy a falvak a maguk értékrendjük szerint fejlődjenek. Mert ez volt a népzene sajátja, a hagyomány és az újítás kettőssége. S eljutottunk oda, hogy mi ennek a szerepe a mai világban. Kiderült, hogy a népi műveltség számos eleme ma is használható, akár eredeti formájában is, mert szórakozásra, mulatozásra, önkifejezésre is alkalmas. Az viszont nagy gond, hogy ezt igen kevesen látják be. Akár a közvélemény alakítóit, azaz a médiumokat nézem, akár az ország vezetőit. Miközben szórják a tízmilliókat például egy felkapott celeb-sorozatra – ezek a „hírességek” máshol igen csak nehezen maradnának talpon –, a nagyközönség előtt teljesen ismeretlen az őr-

Kiss Ferenc

MAGYAR KANCIONÁLÉ Zsoltárok, népénekek Tételek: 1. XC. ZSOLTÁR • 2. FOHÁSZ • 3. XXXIII. ZSOLTÁR 4. BÚCSÚ • 5. ISTEN ELLEN • 6. HARAG NAPJA 7. FÉNYLIK TITKA KERESZTFÁNAK 8. VIGASZ • 9. LXXV. ZSOLTÁR

közremûködnek: Bognár Szilvia – ének Babos Károly – ütõhangszerek Csörsz Rumen István – lant, koboz, pszaltérium, fidula, görbekürt, ének Huszár Mihály – nagybõgõ, ének Kiss Ferenc – koboz, hegedû, ének Küttel Dávid – szintetizátor, harmonika Szabó Zoltán – tárogató, klarinét, török klarinét, duda, furulya, kaval, basszprím tambura, ének

ségi vagy a moldvai kultúra, vagy az alföldi pásztoremberek világa. A népszerűnek tekintett műsorokat hazai alapanyagból is legalább ennyire izgalmassá lehetne tenni. Bátorságpróba itt is lenne bőven. Sajnos nincs erre késztetésük a felsőbb irányítóknak. – Sokat jártál Kárpátalján, e vidék szakértőjének számítasz. Mondanál néhány szót erről a tájegységről? – Kárpátalján is tudnék nagyon jó feladatokat összeállítani ilyen vetélkedők számára. Azért áll hozzám közel, mert kétéves koromtól, amikor a hatalom engedte, jártunk ki a nagyszüleimet látogatni Tiszapéterfalvára, leginkább nyáron, de olykor télen is, és zsigeri kötődéseim alakultak ki a Tiszához és a faluhoz, s a kántálástól, disznóöléstől kezdve a halászatig szerzett ottani rengeteg élményemnek köszönhető, hogy húsz éves fejjel elutaztam erre a területre gyűjteni, s kisebb-nagyobb megszakításokkal ez a tevékenységem még most is tart. Különösen izgalmasnak bizonyult, hogy ez a vidék egy elfelejtett föld volt, sokáig kevés gyűjtő járt arra. Ennek persze politikai okai voltak, hiszen nem lehetett szabadon átjárni. A helybéliek is csak 1971-ben folytak bele a kutatásba, ekkor kezdte az ungvári egyetemisták Forrás Stúdiója körüljárni a négy történelmi vármegyét. A gyűjtéseimből bizonyos dolgokat már publikáltam, de nagyon nagy munka lenne feldolgozni az összes jegyzetet, hangszalagot, fényképet, ám kevés idő jut rá. Szerencsére kifejlődött egy megbízható fiatal szakembergárda, akik talán megírják majd Kárpátalja néprajzi monográfiáját. Ugyanakkor saját élmények szerzésére is jók ezek a gyűjtések. Néhány éve például előkerültek az ottani rokonaimnál a régi szövőszékek, s a lányok használják is ezeket az alkalmatosságokat, amelyeket odaát esztovátának neveznek. Viszont már nincs, aki el tudná nekik mondani az alkatrészek nevét, ám én elővettem a Kárpátalja 1971 feliratú kis füzetemet, s a sógornőimnek lefénymásoltam belőle, hogy az 1901-ben született nagyanyám miként mondta el rendre ezeknek a nevét. – Te olyan művész vagy, aki a saját produkcióját (is) legtöbbször a saját stúdiójában veteti fel, s a saját lemezcégével jelenteti meg. 1992ben ugyanis megalapítottad az Etnofon Népzenei Kiadót. Mennyire megy mostanában ez a szekér? – Manapság az illegális letöltések és másolások következményeként vergődik a lemezkiadás. Ám annak ellenére, hogy az alapításkor hiány mutatkozott ebből a műfajból, s most már túlkínálat van, tartjuk magunkat kezdeti elképzelésünkhöz. Vagyis, hogy a Kárpát-medence eredeti folklórját és az ebből táplálkozó kortárs zenei kísérleteket népszerűsítjük. Mivel nemrég ünnepeltük a táncházmozgalom születésének 35. évfordulóját, nálunk most az antológiák, válogatások ideje zajlik. Nagy öröm számunkra, hogy a Vetettem gyöngyöt című négylemezes album és az Ünnepeink című háromlemezes összeállításunk is sikeres, a Zurgó együttes Szíve járását hallod az időnek című korongja pedig aranylemez lett. Szerencsére a Románi Rotá is feltámadt, ugyanis egy izgalmas zenei családegyesítést hajtottak végre. A pesti rokonok összefogtak a Romániában élőkkel, s a zenéjükben ötvözik a nagyecsedi autentikus folklórt a romániai cigány dallamokkal. Velük készítettünk legutóbb lemezt Báró drom szász címmel, de tervezek egy bővebb kárpátaljai CD-sorozatot is. – S még milyen terveket fontolgatsz? – Szeretnék végre rendet rakni az apám, a nagyapám és a saját hagyatékomban. Irdatlan mennyiségű jegyzet, kézirat, fénykép áll dobozokban, amelyeket rendszerezni és digitalizálni kellene. Ehhez teremtettem alkalmas körülményeket Nadapon, a parasztházunkban. K. Tóth László A Magyar Nemzet Magazin című mellékletében 2009. január 3-án megjelent interjú bővített változata.

15

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2009/3  

A TARTALOMBÓL: Henics Tamás: BALAPAN – A természet és ember évezredes egybekapaszkodott ölelkezésének helyszíne; Dreisziger Kálmán: Édeskese...

folkMAGazin 2009/3  

A TARTALOMBÓL: Henics Tamás: BALAPAN – A természet és ember évezredes egybekapaszkodott ölelkezésének helyszíne; Dreisziger Kálmán: Édeskese...

Advertisement