Page 6

„Előre, csak előre...!”

„Fellegzik az id...”

A világ változik, mozgásban van. Új zenei irányzatok alakulnak ki, a népzene ötvöződik a dzsesszel, a könnyűzenével, más népek zenéjével. Modern hangszereken szólalnak meg régi dallamok, képzett zenészek előadásában. Vannak, akik ezáltal kívánják eljuttatni a népzenét a mai kor emberéhez; vannak, akik karriert csinálnak; vannak, akik csupán a megélhetést keresik. Mindez dicséretes és emberi dolog, de vajon mennyire időtállóak ezek az irányzatok? Ha őszinték akarunk lenni, manapság majdhogynem kuriózumnak számít autentikus népzenét játszani, szinte mindenki mást akar vele kezdeni, mint ami az eredeti rendeltetése. Pedig ha úgy tetszik, a népzene egy nagyon is élő, jó értelemben vett „interaktív múzeum”, mert alapjaiban megmaradhat, miközben mindenki a saját tehetségével, fantáziájával gazdagítja. Sokat beszélünk a hitelességről is. Mitől lesz valami hiteles? Attól, hogy egyszerűen lemásoljuk a hagyományőrzőket? Nem valószínű, mert olyan adatközlővel még nem találkoztunk, aki kétszer egyformán muzsikálna, énekelne, vagy táncolna, inkább a variációk sokasága a jellemző erre a műfajra. Ha mindezekkel igazán tudunk azonosulni, és őszintén, szívvel-lélekkel tesszük a dolgunkat, akkor járunk jó úton szerintem. „Előre, csak előre...!” – ezt a címet viseli az idén 30 éves Dűvő zenekar legújabb CD-je. Akik nyomon követik az együttes munkáját, már tudják, hogy 2008. augusztusában fontos változás történt: az „örök” Hrúz testvérekhez, Déneshez és Szabolcshoz a szintén salgótarjáni, tehetséges fiatal énekes, Kubinyi Júlia; illetve a Méta zenekarban éppen húsz éve együtt muzsikáló brácsa-bőgő szekció, Nagy Zsolt és Mohácsy Albert csatlakozott. Állandó vendégként pedig Unger Balázs cimbalmos erősíti a csapatot – élőben és a lemezen egyaránt. Ezzel olyan zenészek találtak most egymásra, akik az elmúlt évtizedekben mindnyájan személyesen átélték, megtapasztalták az autentikus népzene jelentőségét, a gyűjtések szépségeit – néha gyötrelmeit is –, a színpadi tolmácsolás rejtelmeit, az átörökítés, továbbadás fontosságát. Legfőbb vágyuk, hogy méltón képviseljék a népzene tisztaságát, őszinteségét, bízván abban, hogy ez a lemez az első, de nem az utolsó közös alkotásuk. A majd’ 70 perces CD-n a magyar nyelvterület különböző tájegységeinek muzsikái, dalai szólalnak meg, sorrendben egy-egy szászcsávási, szatmári, kalotaszegi, magyarszováti, magyarpalatkai, gömöri, tarcaszentpéteri, gyimesi, bonchidai, erdőszombattelki és madocsai öszszeállítás. A jubiláló zenekar ezzel tehát nem összegzést készített az elmúlt három évtizedről, inkább a következő évek irányvonalát vetítette előre. Minderről személyesen is meggyőződhet a Kedves Olvasó a XXVIII. Országos Táncháztalálkozó és Kirakodóvásáron, 2009. április 5-én az esti gálaműsorban, ahol táncos barátaink közreműködésével adunk ízelítőt a lemez anyagából. Hrúz Dénes zenekarvezető

Nagy örömömre szolgált, hogy karácsonyi ajándékként kaptam meg e lemezt, amelyet 2008 decemberében jelentetett meg a Dialekton Népzenei Kiadó, Balogh Sándor ajánló szavaival és szerkesztésében. A lemezen Bencze Lászlóné dr. Mező Judit bihari gyűjtéséből hallhatunk egy szép válogatást. Tulajdonképpen nevezhetjük hiánypótló kiadványnak, hiszen e táj hangzó népzenei anyaga kevésbé ismert a nagyközönség előtt. A bihari táj dalanyagát bemutató, eddig megjelent kottás gyűjteményét 1978-ban adták ki először „Szivárványos az ég alja” címmel Berettyóújfaluban a „Bihari Dolgozatok” sorozat köteteként. E kiadvány hasonlóképpen Bencze Lászlóné bihari gyűjtését közli, az itt létező népzene szép keresztmetszete. Ugyanakkor a kottás lejegyzések nem adhatják vissza azokat az ízeket, amit a hangzó felvételek segítségével átélhetünk. Ezért is jelentett nagy élményt számomra a CD megjelenése. A közölt dallamok a települések szerint hallhatók. Nagyon szép és jellegzetes a pásztor dallamanyag, s külön erénye a szerkesztésnek, hogy a dalok mellett az énekesek idevonatkozó elbeszélései is helyet kaptak. Nagyon értékes a közölt balladaanyag is. Klasszikus és betyár balladák egyaránt megszólalnak a korongon (Fehér László, Angoli Borbála, Betyár gyerek az erdőben). De bemutatásra kerülnek gyermekjátékok és a betlehemeshez, karácsonyhoz kapcsolódó szokásdallamok is. Érdemes összevetni az itt közölt dallamokat Kodály Zoltán nagyszalontai gyűjtésével, ami 2001-ben jelent meg a Balassi Kiadó gondozásában, a Magyar Népköltési Gyűjtemény XV. köteteként, CD-melléklettel is kiegészítve. A borítón megjelenő 1. sorszám alapján remélhetjük, hogy további lemezek mutatják majd be Bencze Lászlóné dr. Mező Judit gazdag gyűjteményét. Juhász Erika

Néptáncosok, néptánccsoportok és bármely táncműfajt kedvelők! Különböző táncokhoz készítünk méretre is: ni, illetve férfi puha- és keményszárú csizmát menyecske csizmát • néptánc bakancsot • karaktercipt Műhelyünk címe: 8300 Tapolca, Béke utca 4. Telefon: 06-30 286-9517, 06-30 224-2105 TANKA TAMÁS és BÁRÁNY SZILVESZTER Népi Iparművészek, a Népművészet Ifjú Mesterei

Modelljeink megtekinthetők és megrendelhetők, árlistánk és méretlapunk letölthető: www.tankabarany.hu, www.csizmakeszitok.hu

6

folkMAGazin 2009/2  

A TARTALOMBÓL: Szabó Zsolt: Az üveghegyen is túl; Egyszer volt, hogy is volt? – Kóka Rozália gyermekrovata; Záhonyi András: „Táncba fordulva...

folkMAGazin 2009/2  

A TARTALOMBÓL: Szabó Zsolt: Az üveghegyen is túl; Egyszer volt, hogy is volt? – Kóka Rozália gyermekrovata; Záhonyi András: „Táncba fordulva...

Advertisement