{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade.

Page 18

LAJTHA LÁSZLÓ, A NÉPZENEKUTATÓ – II. Fotó- és dokumentumkiállítás a Hagyományok Házában Szakmai terv: Pávai István Pátria-felvételek „A Magyar Tudományos Akadémián 1933-ban megtört a jég, és a népzenekiadás országos érdeklődés közepette aktuálissá vált. Vele együtt a hangzó illusztráció kérdése is. Először maga az Akadémia indította meg a lemezek sorát négy Somogy és Tolna megyei dallamokat nyújtó példánnyal (a későbbi Pátria-sorozatban az 58-61. számúak). Bartha Dénes állította össze a kísérőfüzetet, Bartók és Kodály lejegyzéseivel. De a hatalmas terület hatalmas anyagához az erők nem bizonyultak elegendőnek. Ortutay mentette meg a helyzetet: a Magyar Rádió elnökétől, Kozma Miklóstól megszerezte a hozzájárulást és az anyagi biztosítást valamennyi magyar táj még élő néphagyományának, a műfajok legszebb típusainak s a magyar tájnyelvek anyagának felvételéhez... A szervező Ortutay mellett a zenei rész szakmai vezetése Bartók, Kodály és Lajtha feladata lett (ez utóbbi a gyűjteménynek otthont adó Néprajzi Múzeumot képviselte). 125 lemez matricái készültek el 9 év alatt, a magyar nyelvterület minden jelentősebb részéről. Ha a kormányzat akkor annyit áldozott volna, hogy a gyűjteményt minden iskola és kulturális intézmény számára megszerzi, ma minden bizonnyal könynyebb ügye lenne a népdalnak.” (Rajeczky B.: A magyar népzenei hanglemezek, 1972) Lajtha-csoport „1951-ben alakult meg Magyarországon az a két zenei csoport, amely egyikének ő volt a vezetője. A másik csoport Kodály tanár úrnak a vezetése alatt dolgozott az Akadémián, mi pedig a

múzeumban dolgoztunk. A Kodályék feladata volt elsősorban a kiadás, a Lajtha csoporté a múzeumi hangszerek és a hangszeres anyagnak a gyűjtése... Hát elkezdtük a munkát. Minden hónapban egy hetet, tíz napot gyűjtéssel dolgoztunk. Ami azt jelenti, aki tudja, hogy mit jelent a gyűjtés, hogy az azután következő három hét az szinte nem elég annak a földolgozására, annak a lejegyzésére, annak a katalogizálására.” (Sebő F.: Interjú Tóth Margittal Lajtha Lászlóról, 2002) Dunántúli gyjtés „[Lajtha] nagyon jó érzékkel rátapintott arra, hogy ezt a nyugatvas-megyei hagyományt gyűjtötte, mert tulajdonképpen Tendl is Körmendről származik. Tehát ezt a hagyományt őrizte. Tudniillik ez valamikor egy nagyon fontos cigányzenész központ volt, Körmend. Ez látta el fél Ausztriát zenészekkel a XIX. században, meg Dunántúl egy jelentős részét. Tehát ezt még a zenészeknek vizsgálni kellene, hogy tulajdonképpen milyen fontos közvetítő szerepe lehetett ennek a nyugat-dunántúli zenész társaságnak az új elemek felszívásában és az egész új stílus kialakításában, a hangszeres zenénk alakulásában. (Sebő F.: Interjú Pesovár Ernővel Lajtha Lászlóról, 2002) ...akkor barátkozott ő azután később össze a Tendlékkel, ezek akik Sopronban muzsikáltak akkorában mindig a Pannóniában, ha jól tudom. És aztán azok először hoztak egy nagy csomó ilyen dunántúli táncfélét, ami hát nekik benne volt a műsorukba’, s ahol az öreg Tendl volt az, akinek a fülében benne voltak ezek a dolgok, és ő nagyon szépen cimbalmozott, az öreg és

Lajtha László hangfelvételt készít Tendl Pál zenekarával

18

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2009/2  

A TARTALOMBÓL: Szabó Zsolt: Az üveghegyen is túl; Egyszer volt, hogy is volt? – Kóka Rozália gyermekrovata; Záhonyi András: „Táncba fordulva...

folkMAGazin 2009/2  

A TARTALOMBÓL: Szabó Zsolt: Az üveghegyen is túl; Egyszer volt, hogy is volt? – Kóka Rozália gyermekrovata; Záhonyi András: „Táncba fordulva...

Advertisement