{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade.

Page 37

Savanyú Józsi – II. rész A csabrendeki rablás és balladája

A

Savanyú nevéhez fűződő leghíresebb rablás Csabrendeken történt 1881. augusztus 31-én. Ez tette nevét országosan híressé-hírhedté, s általában is ez állította ismét a közvélemény figyelmének középpontjába a „betyár” alakját. A rablást tulajdonképpen nem hajtották végre, de a sikertelen kísérletnek olyan nevezetes ember esett áldozatul, mint Bogyay Antal, a sümegi járás egykori szolgabírája. A fenti napon Háczky Kálmán csabrendeki földbirtokos nagyobb társaságot hívott meg vadászatra. Este a kastélyban vacsorára várakozva kártyáztak. Fél kilenc tájban két bekormozott arcú, pásztorruhás rabló nyitott az ebédlőbe, ahol a házikisaszszony és az egyik vendég tartózkodott. Bogyay szerencsétlenségére éppen ekkor lépett be a szomszédos kártyaszobából, s látva a helyzetet, tüstént vissza is ugrott. A sajtó szerint „a hős lelkű úr bátorságot véve magán intézkedés végett az ablakhoz sietett”, de ez az állítás legalábbis idealizálja a nyomozás során felderített tényeket. Bogyay ugyanis rémületében nem gondolva sem a veszélyben lévő hölgyre, sem arra, hogy a tényállást közölje a másik szobában tartózkodókkal, egyszerűen az ablakhoz futott és kiugrott. A kint őrt álló betyár azonnal lelőtte, mire ő „Ne bántsatok, gyerekek!” kiáltással összeesett és perceken belül meghalt. Az ebédlőbe benyomult rablók a lövést hallva, és látva a szomszédban tartózkodók nagyobb számát, gyorsan távoztak. Háczky nemrégiben adta el egyik birtokát 80 000 forintért, más forrás szerint éppen új birtok vásárlására volt a háznál 130 000 forint készpénz. A rablók állítólag erről Háczky egyik elbocsájtott ispánjától szereztek tudomást, aki így akart bosszút állni. A hírt azonban máshonnan is hallhatták, ugyanis a rablási kísérletet elkövető bandának tagja volt Bálint József, aki Háczky testvérének volt erdőőre Iszkázon, Savanyú szülőfalujában. A Csabrendeken történtek híre megdöbbentette a vármegyei urakat. Zala azonnal statáriumot kért, amit meg is kapott. Veszprém lovas pandúralakulat felállítására tett lépéseket. A tettesek kézrekerítői számára jutalmat tűzött ki Háczky Kálmán és

a hatóság is. Zala és Veszprém pandúrjait a két megye határvidékére rendelték és a fegyveres csavargók elleni akció veszélyességére való tekintettel emelt napidíjat folyósítottak nekik. A nyomozást Baksay Sándor, a keszthelyi járás csendbiztosa vezette, aki a sajtó tanúsága szerint igen szerencsés és határozott kezű bűnüldöző volt. Később főhadnagyi rangban átvették a megalakuló csendőrség kötelékébe, ami óriási elismerést jelentett egy vármegyei közeg esetében.

Savanyó Jóska mulat Sági Mariskával

Baksay nem cáfolt rá a hírnevére. Szeptember 15-én már kezében volt a tettesek közül négy: Bálint József, Hajdú Borzas Ferenc, Káplár Németh József és Tápi József. Bálint József erdőőr, a többiek pásztorok voltak. Káplár bevallotta, hogy ő lőtte le Bogyayt. Néhány nappal később ötödikként elfogták Szűcs János iszkázi bojtárt is, betyárnevén Bellovári Zsigát. Savanyú nem került kézre, pedig nem lapult tétlenül. Szeptember 11-én Csuka Molnár Istvánnal huszonnégy birkát hajtottak el Gyirótról egészen Mezőlakig. Itt a nép felismerte őket és rájuk támadt. Csuka Molnár, akinek öccsét, Józsefet alig egy éve fogták el az iszkázi búcsúkor, most maga is „kézbe esett”. Savanyú azonban fegyverével sakkban tartotta üldözőit és elmenekült. A mezőlaki esetre hivatkozva Veszprém vármegye is megkapta a statáriumot; mivel azt Zalában már kihirdették és Somogyban is erős üldözés folyt, jogosan tartottak attól, hogy a megszorult banditák behúzódnak az Öreg-Bakonyba. Savanyú gyiróti feltűnése is ezt támasztotta alá. Látható: a három megye közül mindig azt választotta tartózkodási helyéül, ahol éppen nem volt rögtönítélkezés. Zalában közben megtiltották

a pásztoroknak a lótartást és a fegyverviselést, Somogy alispánja pedig külön osztagot állított fel a betyárok folytonos nyomozására. Ennek eredménye mindössze annyi volt, hogy novemberben felröppent a hír: Savanyút Kaposvár mellett elfogták. Ezt a főcsendbiztosi hivatalból sürgősen cáfolták. Nemcsak a hatóságokra és a sajtóra, de a néphagyományra is a csabrendeki rablás tette a legnagyobb hatást. „A Savanyú” ettől kezdve ugyanúgy az érdeklődés középpontjában volt, mint egykor „a Subri” vagy „a Patkók”. A folklórban Savanyú Józsi elsősorban rövid prózai történetek, mondák hőse, de a csabrendeki esetről ének született. Ez a – jobb terminus híján nevezzük így – „ballada” Vargyas Lajos „A magyar népballada és Európa” című művében a 112. számot kapta. Típus-címe: „A földesúr kiugrott az ablakon”. Szövegváltozatainak számbavétele jó alkalmat nyújt arra, hogy megvizsgáljuk a történeti tények és népköltészeti formában fennmaradt emlékezetük közötti viszonyt. A típus két altípusra osztható. Az egyik Patkó Pista sitkei rablását, a másik Savanyú csabrendeki esetét „énekli meg”. Vargyas Lajos szíves segítsége folytán huszonöt általa fellelt variáns állt a rendelkezésemre, amelyekhez találtam még egy éppen Csabrendekről származót. A huszonhatból négy csak sztereotip vándorversszakokat tartalmaz (pl. „A Savanyú tizenhat szél gatyája…”), és éppen azok a motívumok hiányoznak belőlük, amelyek az adott eseményekkel hozhatók kapcsolatba. Ezeket kihagytam a vizsgálódásból. A megmaradt huszonkét szöveg közül mindössze öt beszél Savanyúról. Lelőhelyeik: Pecöl (Vas megye); Nemesszentandrás, Nova, Pölöske (Zala megye) és Csabrendek (Veszprém megye). A Patkóról szólóké: „Rábaköz” (Sopron megye); Kisrákos (Vas megye); Andráshida, Kapolcs, Monostorapáti [két változat], Sümeg (Zala megye); „Somogy”, Taszár (Somogy megye); Szentlászló (Verőce megye); Pusztaforna (Fejér megye); Pápa (Veszprém megye); Kocs (Komárom megye); Besenyőtelek, „Mátraalja” (Heves megye); Jászkarajenő (Jász-Nagykun-Szolnok megye). Egy szöveg gyűjtési helye ismeretlen.

37

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2009/1  

A TARTALOMBÓL: Ónodi Béla: Múlt, jelen és... – Néptáncosok Országos Bemutató Színpada; Farkas Sára: Miféle értékrendet közvetít?; Paluch Nor...

folkMAGazin 2009/1  

A TARTALOMBÓL: Ónodi Béla: Múlt, jelen és... – Néptáncosok Országos Bemutató Színpada; Farkas Sára: Miféle értékrendet közvetít?; Paluch Nor...

Advertisement