Page 36

Elkéstem. Már megint! Osskó Endréné (1917–2009) Az ürömi gyermekfesztivál helyszínén gyülekeznek a hozzátartozók. Izgatott nyüzsgés, helykeresés, fényviszonyok beállítása, kezdés előtti pillanatok. Megérkezik Magdi néni. Évek óta a fesztivál fővédnöke. Sugárzóan, méltóságteljesen, mosolygósan. Legalább 10 percbe telik, míg a helyére kísérik, hiszen az őt üdvözlők szüntelen megállítják. Szeretet és tisztelet veszi körül. A polgármester megnyitja a fesztivált, s köszönti a fővédnököt. Őt. Feláll, és egy 16 éves lány bájával köszöni meg a szűnni nem akaró tapsot. Kivirágzik, itt itthon van. A csoportok bemutatói egymást követik. Rövid, velős megjegyzéseket tesz. – „Ügyesek… Ebből a gyerekből még lesz valami… gyerekek anynyiszor mondtam, hogy a kevesebb több volna!...” A szünetben felém fordul: „Ágikám, mikor jössz fel hozzám? Félretettem neked egy-két cikket, s van egy-két olyan dallamom a palóc gyűjtésből, amit te talán használhatsz.” – Megyek! – ígérem. A szakmai megbeszélésen figyelmesen hallgatja az együttesvezetők gondjait. Bölcsen mosolyog. Szinte hallani vélem egyik gyönyörűen megfogalmazott gondolatát: „Én már annyi mindent megéltem, talán ezért vagyok optimista.” Amikor értékel, nagybetűs PEDAGÓGUS. „Aktív táncosként nagyon sokáig nem értettük, miért kell mindenkit a színpadra rakni. Most már tudjuk, nemcsak a jóvágású gyereket tanítjuk az anyanyelvére, a dadogót és a selypítőt is. Sőt!” A résztvevő együttevezetők szinte isszák szavait. Amikor távozik, űrt hagy maga után. Táncháztalálkozó, edzőtáborok, tanfolyamok. „Nem hívom fel, nincs rá időm...” Január … telefon: „…Magdi néni elment! Este találkozunk a ház előtt, ahol lakott.” Döbbenet! Két órán belül összegyűlik vagy 50 ember. A volt tanítványai, többnyire öreg Bemesek. Mécsest gyújtunk, csendben emlékezünk. Szomszéd néni kinéz az ablakon. Megkérdezi, miért vagyunk itt. Elmondjuk. Kedvesen megjegyzi: „Maguk nagyon jó emberek!” Nem! Ő volt az! Elkéstem. Már megint! Nagyné Papp Ágnes

36

Osskó Endréné „55 éve vagyok néptáncpedagógus. Ennek a hosszú időszaknak csak a legfontosabb állomásait említem. 1949-ben az utolsó mozdulatművészeti tanítói oklevelet szereztem. 1950-ben az első, ún. Vorosilov úti 8 hetes néptáncoktatói tanfolyamot és ettől kezdve a Népművészeti Intézet „szerdai” tanfolyamait és nyári bentlakásos tanfolyamait, végül az utolsó „A” kategóriás intézeti tanfolyamot sikeresen végeztem. 1957-ben a Társastánc tanítói oklevelet is (dicsérettel) elnyertem, és 1958-70-ig társastáncot is tanítottam. Közben számos nyári központi és megyei tanfolyamot vezettem, illetve azokon tanítottam. 1957-től 1972-ig Pest megyei táncreferens voltam, 4 alkalommal vezettem nemzetközi néptánctábort, magyar néptáncot tanítottam Angliában, Svájcban, Dániában. A 60-80-as években gyakran vizsgáztattam a „C” kategóriás néptáncoktatói tanfolyam növendékeit, zsűriztem vidéki fesztiválokon. A Népművészeti Intézet folyamatos külső munkatársa voltam. Munkatársa voltam a Gyermektáncok I-III. c. kötetek szerkesztőségének. Saját együtteseim és fontosabb koregráfiáim: 1950-58. – Nagyvásártelep – Palóc lakodalmas, Alsónémedi táncok (saját gyűjtés); 1959-72. – József Attila Műv. Ház, ill. Volán Együttes –Szatmári csárdás, Pusztafalusi leánytánc, Leánysirató, Gyimesi aprók; 1973-78. – Építők Vadrózsák Központi Együttes (művészeti munkatárs) – Galgai játszó, Dél-Alföldi táncok, Accelerando-Crescendo (szolnoki fesztivál koreográfiai díj), Angyel néni tánca (saját gyűjtés); 1975-től – Észak-Budai ÁFÉSZ Bem néptáncegyüttese, majd Bem Folklór Egyesület – Arany II. (1986.), Minősített együttes, (1996.), Mucsi-Osskó: Lelle Mária (Szabó Lőrinc verse nyomán, Szolnok, koreográfiai díj), Leánytánc Bartók C-dúr rondójára, Dunántúli változatok, Fekete-piros (Kányádi Sándor versére), Vörös Rébék (Arany balladája nyomán) Főbb gyermek-koreográfiák: Csiga-biga palota, Tavaszvárók, Kataköszöntő, Csóri kanász, Galgai táncok Kitüntetések: Örökség Gyermekművészeti Egyesület díja (1996), Magyar Néptáncművészek Szövetsége Néptáncpedagógusi nívódíj (1987), A Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje (életmű elismeréseként, 1997), A Magyar Köztársaság Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Életfa díja (1998)”

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2009/1  

A TARTALOMBÓL: Ónodi Béla: Múlt, jelen és... – Néptáncosok Országos Bemutató Színpada; Farkas Sára: Miféle értékrendet közvetít?; Paluch Nor...

folkMAGazin 2009/1  

A TARTALOMBÓL: Ónodi Béla: Múlt, jelen és... – Néptáncosok Országos Bemutató Színpada; Farkas Sára: Miféle értékrendet közvetít?; Paluch Nor...

Advertisement