a product message image
{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade

Page 28

A TÖRTÉNELEM SODRÁBAN

Ágota, a népművész Illés Imréné Erdős Ágotát gyerekkorom óta ismerem. A Tolna megyei Felsőnánán néhány háznyira laktunk egymástól. Ismertem a férjét, a fiát, ismerem a lányát és az unokáit, fényképeken gyakorta megcsodálom a mostanában sorban érkező dédunokáit is. Nehéz, de gyönyörű és teljes életet él még ma, nyolcvanévesen is. Közel harminc éve énekel a népdalkörömben. Az Érdi Bukovinai Székely Népdalkör szólistája, nótafája. Több száz népdalt tud. Ezeknek zömét gyermekkorában tanulta a dédapjától és a szüleitől. Erős, tiszta, szárnyaló hangja van ma is. Keservesei, balladái a bukovinai székely népdalkincs legértékesebb darabjai közé tartoznak. Szeretettel, és mindig szívesen tanítja a fitatalokat. Ha az egészsége engedi, még most is elmegy a népzenei táborokba. Jelenleg éppen az ötödik egyetemista írja „belőle” a szakdolgozatát. 1995-ben kapta meg a Népművészet Mestere címet. Az elmúlt évtizedekben számtalanszor szerepeltünk együtt. Gyakorta mesélt nekem nehéz gyermekkoráról, küzdelmes asszonyéletéről, s a rettenetes, soha el nem felejthető bácskai menekülésről. Ha megkértem, magnóra is mondta emlékeit. Ami számomra örök talány, hogy bár hét évtizede eljött Bukovinából, élete zömét nem székelyek között élte le, mégis a bukovinai székely dialektusa szinte érintetlenül megmaradt.

B

ukovinában, Hadikfalván születtem, végtelenségig. Télen, Mindenszentek után 1929. április 28-án. Édesapám Erhétköznap esténként, hétfőtől péntekig járdős Pál, édesanyám Erőss Emerencia. Szütunk a guzsalyasba, s ott es fontunk szakaleim fődművesek vótak. Édesapám legindatlan. Sokan vótunk barátnők, egyik eskább fuvarozásval foglalkozott, anyám a te az egyiknél, másik este a másiknál gyűlgyerekekvel vót, s a fődeket művelte. Kitünk össze. Hogy jobban teljen az üdő, solencen vótunk testvérek. Már hat éves kokat énekelgettünk, mesét mondtak, vicceromban libapásztor lettem. Száz darab lilődtünk. Mikor jött a tavasz, minden kezbára meg egyik kishúgomra ügyeltem. Tadődött előről. Otthon a korai tavaszi munvasztól őszig jártunk a mezőre, a Porondkák, aztán indulás Móduvába. Négy nyára, a Szucsáva széjibe, s ott legeltettünk. ron jártam oda. Feresztettük a libákot, mü es megferedMóduvában én nagyon sok szép éneket tünk, vigyáztunk a küsebb tesvéreinkre es. tanultam. Vótak ott üdősebb asszonyok, leÍgy ment ez nyolcéves koromig. Kilencéves ányok es, ők es énekeltek, én es sok szép koromban elmentem a nővéremvel cékláéneket megtanítottam nekik, met én jó ra, úgy mondták nálunk a cukorrépának, énekes családból származtam. Édesapám s hogy cékla. Elszegődtettek két hónapra édesanyám es jól tudott énekelni. A legtöbb Dindzsénbe, vaj kétszáz kilameterre elviténeket méges dédöregapámtól vettem fel. Illés Imréné, a Népművészet Mestere tek otthonról. Június-júliusban egyeltünk, Dédöregapám 94 éves korában halt meg. kapáltunk önállóan a nővéremvel. Ő tizenegy esztendős vót imá, Hétévesen én vótam az ápolója. Vótak neki fiai, menyei, unokái, de elég gyengecske vót, örökké fájtatta a szüvit. Őt es én kellett se- de örökké künn a mezőn, s a dologban vótak, így hát csak én őrözgéljem a kapálásban. gettem szegén öreget. Vizet adtam, enni adtam, ápolgattam. AkIstállóban laktunk a summások között. Reggel felkeltünk négy kor, mint más gyerekek, szerettem vóna játszani, de nem engedett órakor, rendbetettük magunkot, s kimentünk a mezőre. Nyolc ki a házból. Benn kellett üljek vele. Inkább énekelgetett nekem. órakor reggeliztünk. Tíz órakor kihozták az ebédet. Túrót ettünk s Az ágya sarkán tanultam meg minden madarkás éneket. Bizan Ispuliszkát reggel es délben es. Este öt órakor hazamentünk, s akkor ten! Ezekre még ma es emlékszem. megvacsoráltunk. Legtöbbször bableves vót vacsarára. Férfi embeDédöregapám beszélt Kodály Zoltánval es, mikor ő legelőször rek főztek. Vacsara után megmosakodtunk, fősülködtünk, és még Hadikfalván járt. Dédöregapám kaszálni ment, Kodály Zoltán azután vót kedvünk játszani es. Ugráltunk össze-vissza, mind afé- benn vót a korcsumában, beszélgetett az emberekvel. Mondták le gyerekek. Minden nyáron, amíg csak ki nem jöttünk Magyar- neki, hogy ne, itt menyen Istán bácsi! Csibi Istánnak hítták dédországra, jártam Móduvába. öregapámot, s ő erőst szépen tud énekelni. Talán a falunkban a Ősszel, mikor hazamentünk Móduvából, akkor megindultunk legszebben. Dédöregapám kétmeter, tízcentes, nagy, magos emaz urasághoz céklát szedni. Az uraságot úgy hítták, hogy Szűcs zsi- ber vót, hatalmas termet. Béhítták. Kodály minnyá elejibe ment s dója. Ott vót Hadikfalva határában egy hatalmas birtokuk. Cu- köszöntötte: korrépát termeltek rajta, oda jártunk ősszel répát szedni. Október, – Jónapot Istán bácsi! november, decemberben es szedtük. Akkor es mezítláb. Nem tu- – Isten áldja meg! dom, hogy es bírtuk ki! A szülők felvállaltak egy-egy jó darab ré- – Hallottam, hogy kend nagyon szépen tud énekelni. pát, s mi lejánkák kiszedtük. – Tudok, de most nem érek rea. Hát kend kicsada? Majd egész télen jött a szövés, fonás, horgolás, varrás. Ez nem – Én Magyarországról jöttem, gyűjtő vagyok, népdalokat gyűjtök vót elég, apám a cukorgyárba, s a malomba járt fuvarba, neki min- – mondta Kodály. dennap ebédet kellett vinni. Hát ki vigye? Én vótam az ebédhor- – Tudja-e uram, nekem most erőst sok dógom van. Sok gyermedó es. Tíz órakor elindítottak az ételvel, s négy órára hazaértem. kem van, s sok unokám, s én most nem érek rea kendnek énekelni. De az ebédet pontosan délre mindig odavittem apámnak. Mikor Hanem megkérem szépen, ha hazamenyen Magyarországra, kűdhazaértem, kellett venni a guzsalyt, a kendert, s fonni, de fonni a jön nekem egy ábc-s könyvet, hogy tanoljanak meg az én unokáim

28

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2009/1  

A TARTALOMBÓL: Ónodi Béla: Múlt, jelen és... – Néptáncosok Országos Bemutató Színpada; Farkas Sára: Miféle értékrendet közvetít?; Paluch Nor...

folkMAGazin 2009/1  

A TARTALOMBÓL: Ónodi Béla: Múlt, jelen és... – Néptáncosok Országos Bemutató Színpada; Farkas Sára: Miféle értékrendet közvetít?; Paluch Nor...

Advertisement