__MAIN_TEXT__

Page 9

25 éves a pécsi Zengő együttes

fotó: Lévai Gábor

Beszélgetés Bergics Lajossal, a zenekar vezetőjével

– Hogyan is kezdődött? – 1983-ban gondoltam, hogy a tánckíséret és a táncházi muzsikálás mellett a koncertpódium az igazi kihívás. Névadónk, Andrásfalvy Bertalan azóta is sok segítséget nyújt az útkeresésben. Bár akkoriban a Muzsikás együttes jelentette a fő inspirációt, már a kezdetektől igyekeztem saját stílust kialakítani. – Mi jellemzi ezt a saját stílust? – A feldolgozásokban nem távolodtam el az alapvetően akusztikus „népzenei” meg-

szólalástól, nem kevertem más műfajokkal, mint a jazz, elektronikus zene stb. Sokféle hangszer és a megszokottnál több hangnem alkalmazásával igyekeztem izgalmasabbá tenni a hangzást. Mindig volt két hölgytagja is a zenekarnak – nemcsak azért, hogy jobban érezzük magunkat a színpadon –, hanem mert a két női hang is az egyéni karaktert erősítette. Egy táncos fiú is tagja az együttesnek, aki a műsor szerves részeként megjelenő táncbetétek mellett a koncert utáni táncházat is vezeti. A saját stílushoz tartozónak tartom, hogy a Dél-Dunántúl zenéjével kiemelten foglalkoztunk. Tettük egyrészt azért, mert itt élőként ezt természetes kötelességünknek tartottuk. Másrészt tapasztaltunk a szakmában egyfajta idegenkedést a ma már gyakorlatilag nem gyűjthető, az erdélyi zenétől sokban különböző itteni tánczenétől. Hagyományos magyar parasztzenei stílusban játszó zenekart ezen a tájon nem gyűjtött a népzenetudomány. A néhány hegedűs felvétel és Olsvai Imre elbeszélései alapján így komoly kihívást jelentett a somogyi zenekari hangzás rekonstruálása. – Mik voltak a 25 év fontosabb eseményei? – A nagyobb mérföldköveket számomra az öt önálló lemezünk kiadása jelentette, de néhány komolyabb európai fesztiválon való megjelenés – Kaustinen, Nürnberg, Sidmouth, Rudolstadt – is ide sorolható. A negyedszázad alatt felléptünk 18 ország színpadain, számos itthoni és külföldi rádió- és tv-felvételt készítettünk. Ebből a felsorolásból aligha hagyható ki a sok-sok barátság, mely az utazások alatt köttetett. – Miként alakult a zenekari tagság a negyedszázad alatt?

– Négyen kezdtük. Az alapításkor Freppán Csillát, Kovács Gézát, Doór Robit hívtam a zenekarba. Ebben a felállásban mindössze néhány hónapot muzsikáltunk, majd „kétlakivá” vált egy időre a zenekar, kaposvári muzsikusok belépésével. A lányok férjhez mentek, mások elköltöztek, s voltak, akik belefáradtak a folytonos utazásokba. A zenekarban jelentősebb időt eltöltött tagok: Freppán Csilla, Molnár Éva, Csíkvár Gábor, Husi Gyula, Kovács Márton, Bajzik Éva, Pilári Gábor, Végh Andor, Nyitrai Marianna, Radák János. A jelenlegi felállásban jócskán lecsökkent az átlagéletkor, nagy örömömre András fiam mellé, aki már öt éve muzsikál velünk, kisebbik fiam, Balázs is csatlakozott. A két hölgy Kurucz Réka és Bogárdi Alíz, táncosunk a Mecsek táncegyüttes kitűnő fiatal szólistája, Tóth Márton. Az új CD elkészítése jó lehetőség volt az összekovácsolódásra, megerősödésre. – Mi volt a legemlékezetesebb siker? – Néhány éve egy belgiumi folk-klub vezetője felmérést készített törzsközönsége körében arról, hogy kik aratták a legnagyobb sikert náluk. Ebben a klubban már fellépett az európai folk-élet színe-java, köztük szinte valamennyi élvonalbeli magyarországi népzenei együttes. A versenyben a kilencedikek lettünk, de a magyarok közt az elsők... Természetesen ettől nem gondolom azt, hogy jobbak lennénk a vezető magyar zenekaroknál, de tagadhatatlanul jól esett, hiszen ez esetben egy az itthoni divatirányzatoktól és hierarchiától teljesen független szakmai közönség mondott véleményt. – Az új CD-ről mit tudhatunk? – A címe Pördület, s a korábbiakhoz képest több feldolgozást tartalmaz. Bartókot idézzük két számban is: az egyikben a 44 hegedűduó által inspirált improvizációval, a másikban Dósa Lidi dalai csendülnek fel. Ő az a nevezetes székelyföldi cselédlány, aki Bartókéknál szolgálva énekével felkeltette az ifjú zeneszerző érdeklődését a magyar népzene iránt. A lemezen vendégként, kelta hárfán közreműködik az egyik számban a world music egyik nagy alakja, Rüdiger Oppermann. Jelenleg az ő vezetésével egy olyan világzenei produkción dolgozunk, ami a három 2010-es európai kultúrfőváros, vagyis Essen, Pécs és Isztambul zenészeinek együttműködésével valósul meg. Különlegességnek számít még a kobozkísérettel felhangzó Mária-ének, Kurucz Réka előadásában. A legsikeresebbnek tűnő moldvai feldolgozásunkból – „Kutya fikom teremtette” – egy kis videó-anyagot készítettünk, ami a YouTube-on is látható. B. Szabó Zoltán

9

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2008/6  

A TARTALOMBÓL: Endrődi Péter: „...nem az a nap süt az égen...” –Regina levele; Ábrahám Judit: Fikó Regina emlékére; Mohácsy Albert: Árvák bo...

folkMAGazin 2008/6  

A TARTALOMBÓL: Endrődi Péter: „...nem az a nap süt az égen...” –Regina levele; Ábrahám Judit: Fikó Regina emlékére; Mohácsy Albert: Árvák bo...

Advertisement