__MAIN_TEXT__

Page 6

Bárcsak adná a drága Jó Isten! – Bárcsak adná a drága Jó Isten, hogy én haljak meg előbb, mint Regina! Nem akarok egyedül maradni. – Milyen önző maga, Jani bácsi, azt akarja, inkább Regina néni maradjon egyedül! * Zerkula Regina, Zerkula János felesége, s egyben „zenész társa”, 2008. november 2án örök nyugovóra tért. A gyimesközéploki temetőben pihen teste, szeretett férje mellett. Emléke legyen áldott! * Zerkula Regina születését a dokumentumok az 1922-es év június 3-ára datálják, amit viszont a szájhagyomány kétségbe von, sőt erősen cáfol, pár évvel későbbi időpontot említve hitelesnek, maga Regina néni közlése alapján, legalább az 1924es évet. Mivelhogy jóval idősebb volt férjénél, ami „nálunk felé”, falun nem szokás. Pulika György és Fikó Anna elsőszülött leánygyermekeként anyja családi nevét örökölte. Hiszen akkor még a szülők nem voltak összeházasodva, így lett Fikó, eltérően két fiatalabb édes-testvérétől, akik a „Pulika” vezetéknevet kapták: Pulika János és Pulika Anna. – „Édesanyám tiszta magyar asszony vót! Csángó asszon!” – szokta beszélni Regina néni. Édesapja zenész, „muzsikus ember”, így a családban már kora gyermekkortól mindenki zenélt: vagy hegedűn, vagy gardonyon. Elmondása szerint két éves korában kezdte a gardonyozást: „A földre leültettek, s én avval játszodtam, üttem egy pácával! De taktusra!” Testvérével, Pulika Jánossal már fiatal korban kezdtek járni „mozsikálni” bálokat, lakodalmakat, és „ahova hívták”. Később, mint tudjuk, Zerkula János egyik legjobb zenei kísérője, gardonyosa lett. Zenei képességei nem maradtak alul férjének a tehetségétől, legfeljebb gardonyosként kevesebb figyelmet kapott. Játékára nagyon pontos, „kiélezett”, kifeszített ritmus volt a jellemző, „értelmezve” kíséri az egyes dallamokat (nem csak sematikus alapot ütve). „A gardonyos ugyanúgy kíséri a fejében a dallamot, mint a prímás!” – tudjuk a tanítást a mestertől. Valamennyire hegedülni is tudott, nem is olyan rég bemutatta. „Apró szemű kendermag” – felült az ágyban és húzta. Kitűnő táncos is volt: „Én a sátorosok között nőttem fel, velük játszottam állandóan, mikor haza mentem, édesanyám úgy el-elvert...” Jó gazdasszony volt: jól főzött, tisztán tartotta a lakást, gyönyörűen kézimunkázott. Szerette a tréfát, humora sajátságos volt, majdhogynem groteszk. * Piros pettyes ruhácskádban láttalak meg téged, Őszi szellő el-elfújta babos köténkédet, ’Zén szívemet egyszerűen, aj, de valami átjárta, És azután te lettél a falu legszebb lánya.

6

Makhult Gabriella munkája

Fikó Regina emlékére

Az út szélén, erdők mellett, andalogva jártam, Én is, te is az erdőbe virágot szedtünk, Az egyiknél, a legszebbnél összeért az ajkunk, Csókolózott gerlepárok jót nevettek rajta. (Zerkula János kedvenc hallgatója)

* „Hát, hogy tartsak két szeretőt, Annát es szerettem vóna, a testvérit, Reginát es... eccerre kettőt táncoltattam a kettősbe, de hát annyit nem lehet tartani, gondoltam magamba.” Aztán Zerkula mégiscsak Reginát vette el, mert jobban tudott táncolni, mint Anna néni. „Mikor kimentünk a főútra, menyünk ott le, há, hallom, hogy muzsikálnak: János, s Regina. Bémenyünk, s én a csűrkapunál ott megállottam. János es fejet hajtott nekem, Regina es, én es, akkor, úgy-e jól láttam. [...] – Lépjél fel ide, ne, s hújzz egy nótát helyettem! – Szívesen, Jánoska!- felugrottam, arra, úgy mondják itt, nálunk, az

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2008/6  

A TARTALOMBÓL: Endrődi Péter: „...nem az a nap süt az égen...” –Regina levele; Ábrahám Judit: Fikó Regina emlékére; Mohácsy Albert: Árvák bo...

folkMAGazin 2008/6  

A TARTALOMBÓL: Endrődi Péter: „...nem az a nap süt az égen...” –Regina levele; Ábrahám Judit: Fikó Regina emlékére; Mohácsy Albert: Árvák bo...

Advertisement