__MAIN_TEXT__

Page 34

A lélek titkos beszéde Bada Márta festőművész alkotói világa A kilencesztendős pirosmasnis copfos kislány nehéz sorsában nekiindult megkeresni a fényt: a művészetet. Szíve szavára rá is talált. Hosszú utat tett meg azóta, az eltelt hosszú évek alatt hajszálai megezüstösödtek, már konty ékeskedik copfja helyén, de ő megmaradt ugyanannak a tiszta szemű kislánynak, aki annak idején volt... Más. Súlyosan koppanó szó. Jelenti a tőlünk idegent, a tőlünk eltérőt, a számunkra szokatlant. De ha valaki a kicsi leányt, mára érett művészt, életútját megismeri, rögtön megérti, az előítéletek csupán arra valók, hogy ne is törődjünk velük. Kicsoda Bada Márta festőművész? Autodidakta, naiv? Ízlelgettem már kiállításán munkái előtt a jelzőket. De mindez művészetére így nem igaz. Végtelenül gazdag képi világa benső sugallatra, lénye legmélyebbikéből ösztönösen tör elő. Sajátságos folklorisztikája a gödöllői képzőművészeti hagyományokon nyugszik, ám úgy ötvözi a gödöllői festőiskola mesterfogásait a sajátjával, hogy eközben érintetlenségében őrzi kultúráját, eredendő gondolatvilágát. Senkivel össze nem téveszthető egyedi módon, „illúziószerűen” alakítja át a világot, s ha ez a világ megálmodott is, mégis valóságosabb a valóságosnál. Képein érzelmi, indulati, hangulati kifejezés szerint formálja át, hangsúlyozza a természeti és figurális motívumokat, belső látásúvá változtatja az ábrázolást, a tér megjelenítését is ilyen szellemben oldja meg. Úgy találtam, meg kell fejtenem titkát, szóljon most róla a történet. A titok „A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve öszszezsugorodnak – amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. Ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen.” – A megindító gondolatsor furcsamód Stephen Kingtől, a lélektani horror műfajának jeles képviselőjétől való, s ha látszólag nem is, talán mégis idevalóak. Pereg a vásznon a film... Csend uralja a termet. A közönség önvizsgálatra készen nézi végig a képsorokat. Régebben is láttam már kiállítás-megnyitója befejezéseként Bada Mártáról a róla készült portréfilmet, de csak most tudatosult

34

bennem, hogy művészete, életútja mekkora hatással van rám. Újra végignézve, végiggondolva a képsorokat, éreztem meg, hogy a bemutatott művek mennyire másképpen, milyen mélyen érintenek meg. Johannes Itten a „Színek művészete” c. tanulmányában olvashatjuk: „Szükség van a fekete mély sötétjére, hogy a színes fények ragyogása megfelelő dimenziót kapjon. Szükség van a fehér világos sugárzására, hogy megadja a színeknek materiális erejüket. A fekete és a fehér között ott lüktet az egész színes jelenésvilág. Ami a színekből a tárgyi világhoz tapad, azt érzékelni tudjuk és képesek vagyunk felismerni törvényszerűségeiket, ám legbenső lényegünk értelmünk elől rejtve marad, és csak intuitív úton ragadható meg.” Magába zárul a fekete. Izzik a sárga. Parázslik a vörös. Perzsel a kék sötétlő mélye... Idáig csak Márta képeinek színskálája fogott meg, piktúrájában a felsejlő formák, a mélyebb gondolati tartalmak fel sem tűntek. Most a sugárzó fények mást is üzentek. Immár nem csupán színpompás világegyetemét csodálom, hanem a művészt, aki bejárta a magasabb régiókat, megoldotta a misztériumot, aki a dolgok mélyén lévő jelenségeket intuíciója hídján önmaga tapasztalta meg. Bada Márta tiszta szívvel szólítja meg a nézőt, őszinte, közvetlen bizalommal tárja fel benső titkát, adja át hitét, melyek „annyira túl közel lapulnak”. Képei által ősi sejtések, régen elfeledett érzetek, élő, emocionális tartalmak, örömök, szenvedések, fájdalmak, csalódások katarzisát élhetjük meg. Alkotói folyamata elején képein még a szögletes, erőteljes, kontúros alakzatok, háztetők, madarak keskeny, hegyesedő csőrei, kígyóvonalak, tengermélye dominálnak, majd, mint az életbuborékok, az álomvilág-látomásból jövő égő festékfoltok, gömbölyded, (szinte már burjánozó) kerek színrajzolatok, tájak, derűs, néha szomorú arcok, mitikus lények, táltos lovak formálódnak, később sok helyütt halványpasztell angyali üdvözlet dereng fel, majd az egybemosódott színát-

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2008/6  

A TARTALOMBÓL: Endrődi Péter: „...nem az a nap süt az égen...” –Regina levele; Ábrahám Judit: Fikó Regina emlékére; Mohácsy Albert: Árvák bo...

folkMAGazin 2008/6  

A TARTALOMBÓL: Endrődi Péter: „...nem az a nap süt az égen...” –Regina levele; Ábrahám Judit: Fikó Regina emlékére; Mohácsy Albert: Árvák bo...

Advertisement