{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade.

Page 12

KODÁLY ZOLTÁN, A NÉPZENEKUTATÓ – VI. Fotó- és dokumentumkiállítás a Hagyományok Házában Szakmai terv: Pávai István Gyjtés, lejegyzés, helyszíni élmény „Minthogy a nem-zenészek fonográf-felvételei tökéletlenek, gyakran teljesen hasznavehetetlennek bizonyultak, ezentúl csak zenét leírni tudó és a folkloreban tájékozott gyűjtő kezébe ad fonográfot a F.[olklore] F.[ellows]. A gyűjtő a hengerekkel együtt azok teljesen lejegyzett tartalmát (szövegét és dallamát), továbbá a hengeren esetleg föl nem vett, de még a dallamhoz tartozó szövegeket a föntebb jelzett módon leírva köteles beszolgáltatni... Minden egyes lapra rávezetendő a gyűjtő neve; az énekes vagy énekesek neve, kora, foglalkozása (fontos lehet néha, hogy földmíves, pásztor, mesterember vagy koldus). A lejegyzés helye (az énekes származása, ha nem odavaló), végül a dal elterjedésének foka.” (Kodály Z.: Javaslat a Folklore Fellows tájékoztatójának kibővítésére, 1920) „Ez a zene nemcsak íratlan, hanem végeredményben leírhatatlan. Mindig marad benne valami, amit a legfejlettebb kottaírás külön e célra konstruált jeleivel sem tud ábrázolni. Nem ismerhető meg fonográffelvételek meghallgatásából sem, mert a fonetikai kép egy részét a fonográf eltorzítja, más részét eltünteti. ...a zenei néphagyomány tudományos értékű megismerése csak a helyszínen megfigyelt élőszóbeli előadás alapján lehetséges... Nem elég tudós módra, anyaggyűjtésszerűen »megismerni« az anyagot, azt »lege artis« feldolgozni s lélekben talán idegennek maradni tőle. Emberileg is részesévé kell válni a hagyománynak s ezzel

egy embercsoport lelki életének. Csak így jutunk hozzá ahhoz, ami másképp nem adható át, mint élő lényről élő lényre, szemtől szembe való találkozással. Hogy mennyire a lényegre tartozik ez éppen ma, a mindent pótolni akaró gépek korában, napról napra világosabban láthatjuk. A gép, minél többet akar és tud megfogni az életből, annál távolabb visz tőle. Az élet hamvát, a dalok atmoszféráját semmilyen gép nem tudja megfogni... A magyar zenetörténeti munka előfeltétele és legfontosabb segédtudománya a zenei néprajz. Zenetörténeti adatokra az élet színét és melegét csak néprajzi tudás és tapasztalat hozza meg. Ezért a magyar zenetörténésznek előbb folkloristának is kell lennie. Írott emlékeinkkel nem tud mit kezdeni, ha nem ismeri a népzenei hagyományt személyes tapasztalatból. Ez az ismeret nem szerezhető meg hosszabb-rövidebb falun lakás nélkül. Nem pótolhatja a legszorgalmasabb könyvtári munka, fonogrammtanulmány sem. A fonogrammban az élő előadás számtalan fontos eleme elkallódik. Aki nem szerzi meg élő előadásból a szükséges képzetkincset, a régi dallamok kottaképét nem tudja igazi életformájukban elképzelni.” (Kodály Z.: Néprajz és zenetörténet, 1933) „Sokan azt hiszik, fonográf nélkül ma már nem érdemes gyűjteni. A fonográf, mint a nagyítóüveg, megmutatja a dallam legapróbb, szabad füllel észre sem vehető részleteit. De nincs szükség minden egyes dallam nagyított képére. Jófülű, gyakorlott zenész, ha alaposan áttanulmányozta a fonográffal készült részletes lejegyzéseket, kifogástalan anyagot gyűjthet fonográf nélkül is. Különö-

Lejegyzés Webster dróttekercses magnetofonnal (Farkas Ilona gyűjteménye, Hagyományok Háza)

12

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2008/6  

A TARTALOMBÓL: Endrődi Péter: „...nem az a nap süt az égen...” –Regina levele; Ábrahám Judit: Fikó Regina emlékére; Mohácsy Albert: Árvák bo...

folkMAGazin 2008/6  

A TARTALOMBÓL: Endrődi Péter: „...nem az a nap süt az égen...” –Regina levele; Ábrahám Judit: Fikó Regina emlékére; Mohácsy Albert: Árvák bo...

Advertisement