Page 10

2008 – MÁTYÁS KIRÁLY EMLÉKÉV

Elmaradt beszélgetés Lassan egy éve, hogy elhatároztam, a Mátyás király emlékév alakalmából felkeresem azokat a művészeket, írókat, jeles személyiségeket, akik valami szépet, jelentőset alkottak Hunyadi Mátyásról. Megkérdezem tőlük, hogy mi ragadta meg őket a nagy reneszánsz uralkodó személyében, életművében, hogy esztendőket áldoztak a saját életükből ennek felmutatására. Összeállítottam a névsort is. Úgy gondoltam, hogy az utolsó interjút majd a Fraknóban (Forchtenstein, Ausztria) élő Juhász László történésszel készítem. A Mátyás király Bécsben című könyve ugyanis számomra az egyik legkedvesebb, leghitelesebb mű, s amelynek minden lapjáról sugárzik a Mátyás király iránt érzett tisztelet és szeretet. November elején történhetett, hogy megszereztem a szerző telefonszámát és felhívtam, hogy megbeszéljem vele az interjúkészítés módját. A felesége vette fel a telefont, s elmondta, hogy a férje nagyon beteg, de azért átadta neki a készüléket, aki halk, szinte suttogó hangon üdvözölt. Elmondtam neki jelentkezésem célját. – Nem tudok hangosabban beszélni, a kezelések tönkretették a hangszálaimat. A könyvemből bármelyik részletet közölheti. Mit tehettem? Beletörődtem ebbe a változatba és elköszöntem, de nem igazán tetszett ez a megoldás. Azt gondoltam, azért januárban mégegyszer megkísérelem a beszélgetést, addigra biztosan felépül! Néhány napja gyászjelentés érkezett, Juhász László elhunyt Fraknóban, december 12-én temetik Győrben. Most megrendülten lapozgatom szerény küllemű kötetét, hogy kívánsága és javaslata szerint a folkMAGazin olvasóinak szemezgessek belőle. Budapest, 2008. december 10. Kóka Rozália

Juhász László: Mátyás király Bécsben (részletek) Elszó az els kiadáshoz Ha innen, a fraknói tanya tornácáról, a lejtős kert fái fölött északkeletre nézek, akadálytalanul ellátok a Fertő tóig, sőt a Lajta-hegység is jól kirajzolódik az ég alján. Mögöttem a Rozália-hegységnek a ház fölé emelkedő keleti nyúlványa eltakarja ugyan a fraknói várat, mégis jelen van és hatalmában tartja az egész vidéket. Nem a Bécsben töltött másfél évtized, hanem Fraknó történelmi légköre ösztönzött arra, hogy összegyűjtsem Hunyadi Mátyás ausztriai uralmának emlékeit és megírjam ezt a könyvet. Már akkor elgondolkoztatott a vár bejárata fölötti márványtábla latin nyelvű szövege, amikor huszonöt évvel ezelőtt először álltam a kapujában. A vár üzenetéből különösen a következő szavak hatottak rám: „Engem, akit Magyarország koronájáért adott Mátyás király idegennek és gróf Eszterházy Miklós hűsége adott vissza ugyanannak a koronának ... őrizzetek meg épségben.” Utána kellett nézni, hogy megértsem az összefüggést a korona, Mátyás és Fraknó között. Mátyás király bevonulása Bécsbe Hunyadi Mátyás serege 1485. június 1-én, Úrnapja előtti szerdán, reggel nyolc órakor kezdte meg bevonulását Bécsbe. Az uralkodó, az éhség csillapítására és a lakosság rokonszenvének megnyerésére, a csapatok megindulása előtt 32 élelmiszerrel megrakott szekeret küldött a városba. A Stubentornál levő kőhídon át előbb kétezer lovas vonult be Bécsbe, hogy gondoskodjék a király biztonságáról majd nagy feltűnést keltve, 24 kincsekkel megrakott teve következett. Az egzotikus állatok nyomában 24 püspök tűnt fel a hídon. Ezután következett a bevonulás fénypontja: Mátyás és vezérkara közeledett a várkapuhoz, ezer lovas élén. Közvetlenül a király előtt vonultak át a hídon a zászlóvivők és az országnagyok, az uralkodó mellett Szapolyai István és Újlaki Lőrinc lovagolt. Mátyás leg-

10

feljebb negyedórája ülhetett a nyeregben, mivel főhadiszállása, a ciszterci apácák kolostora, ahol lóra szállt, alig 600 méterre volt a Wien folyó kőhídjától. A városatyák, professzorok és papok ünnepélyesen fogadták a német-római császárok székesfővárosába bevonuló magyar uralkodót. Stephan Een polgármester a tanácsbeliek élén vonult Mátyás elé és adta át neki a város kulcsait. Az egyetem tanári kara, bár a városi tanács megfeledkezett meghívásáról, testületileg megjelent a városkapunál, hogy kifejezze hódolatát a humanista uralkodónak. A magiszterek és doktorok prémmel díszített selyem köntösük felett aranyszegélyű, rövid bársony kabátot viseltek. A kedvezőtlen időjárás ellenére hatalmas tömeg gyűlt össze és nézte végig a nagy eseményt. A bevonulás perceiben vad szélvihar kavarta fel a port a bécsi utcákon, sőt állítólag a föld is megmozdult. A katonai pompától elkápráztatott polgárok tömege azonban nem mozdult helyéről, lelkesen ünnepelte az aranycsótáros lovon érkező, díszes öltözetű reneszánsz uralkodót. A bécsiek örültek, hogy véget ért a nélkülözések időszaka, és különösen nagy volt a lelkesedésük, amikor észrevették, hogy az elvonuló királyi lovasokat követő kétszáz gyalogos katona mögött mintegy ezer magyar ökröt hajtanak át a Wien folyó kőhídján. Tichtel doktor naplója szerint a következő napokban is nagy mennyiségű élelmiszer érkezett a városba. A bécsiek régen nem láttak ennyi kenyeret. Így Mátyásnak már a bevonulás óráiban sikerült megnyernie a polgárság rokonszenvét. Nem csak a magyar párt örült az ostrom befejezésének, de azok is fellélegeztek, akik korábban az ellenállás folytatása mellett kardoskodtak. A magyar király és kísérete a Stuberontól egyenesen a Szent István-székesegyházhoz lovagolt, ahol utasítására azonnal kifüggesztették a Hunyadiak hollós címerét.

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2008/6  

A TARTALOMBÓL: Endrődi Péter: „...nem az a nap süt az égen...” –Regina levele; Ábrahám Judit: Fikó Regina emlékére; Mohácsy Albert: Árvák bo...

folkMAGazin 2008/6  

A TARTALOMBÓL: Endrődi Péter: „...nem az a nap süt az égen...” –Regina levele; Ábrahám Judit: Fikó Regina emlékére; Mohácsy Albert: Árvák bo...

Advertisement