Page 32

Egy este Miskolcon A Szinvavölgyi Táncműhely „Életünk a tánc” című műsoráról A májusi temesvári bemutató után ezúttal a borsodi megyeszékhelyre vezetett az utam, ahol a Szinvavölgyi Táncműhely „Életünk a tánc” c. műsorát tekinthettem meg. A házigazdák szíves invitálására a műsor előtti köszöntőben arról beszéltem, hogy miért fontos ma Magyarországon a néptánc, miért jó együttesekben táncolni, igazi műhelyekhez tartozni, s miért várható el a város anyagi forrásainak felhasználásáról döntő testületektől, hogy támogassák az ilyen színvonalon működő hagyományőrző és új értékeket teremtő társulatokat. Említést tettem a csoportok és oktatók által nyújtott közösségi élményről és arról a sok-sok képességet fejlesztő és különböző készségeket kialakító nevelő hatásról, amely az ilyen társulatokban éri a gyermek, ifjúsági és felnőtt táncosokat.

I

sten látja lelkemet, hogy nem beszéltünk össze a csoportok vezetőivel, mégis visszacsengtek szavaim azokban a hangfelvételről bejátszott kis megnyilatkozásokban, amelyeket a gyerekek írtak és mondtak is el a saját szavaikkal! Az ebben a „tényleg” műhelynek nevezhető együttesben táncoló gyerekek pontosan érzik, hogy miért érdemes ide járni, mi mindent kapnak oktatóiktól és társaiktól, mennyi élménnyel gazdagodnak az itt töltött évek során. Egyébként még a zenekaruk neve is Tényleg Zenekar, s tényleg igen jó tánckíséretet szolgáltatnak a fellépőknek..., de ne fussunk ennyire előre. A Kisszinvavölgyi Táncműhely, a Szinvavölgyi Ifisek, a Szinvavölgyi Aprók, a szólisták és a Szinvavölgyi Táncműhely (a „nagyok”) léptek színpadra ezen az estén a Művészetek Házában, amely jó technikai felszereltséggel adott otthont a lelkes csapatok számára, hogy közös műsorban mutathassák be táncos életüket, fejlődésüket, hagyományőrző és művészeti tevékenységüket. Az est folyamán látott koreográfiákat Busai Zsuzsanna és Busai Norbert, Boncsérné Szinai Tünde, Szilágyi Zsolt, valamint Kiss Anita és Maródi Attila készítették. Mindig izgalmas és érdekes esemény bepillantani egy másik táncműhely alkotói világába, s egy ilyen nagy műsor jó lehetőséget teremt erre is. Mi a titkuk, hogyan csinálják, mit csinálnak másképp, mit csinálnak jól, vannak-e bizonytalanságok, hogyan szerkesztik a műsort, megszületik-e a katarzis, jóleső érzéssel megy-e haza táncos és közönség? – ezek a kérdések merülnek fel a számtalan szakmai műsort látott tudósítóban. Talán sohasem derül ki, hogy pontosan mi az oka, de ma Magyarországon talán senki nem tudja úgy megtanítani a legfiatalabb korosztálynak a forgós-forgatós táncokat, mint a Kiss Anita-Maródi Attila oktató páros. Hallatlan magabiztossággal forognak táncosaik és élnek a színpadon kicsik és nagyok egyaránt a nyárádmagyarósi, a mezőségi, a kalotaszegi (román és magyar) és a vajdaszentiványi táncokban. No persze a többi táncban is jeleskednek kicsik és nagyok egyaránt, s mindenhol hozzák a már jól megszokott, elismert „szinvavölgyis” formát. 2008. október 18. 18 óra Művészetek Háza, Miskolc Szinvavölgyi Táncműhely: „Életünk a tánc” Tánckari asszisztensek: Bárdos Zsuzsa, Körmöndi Tamás Viselet: Steiner Pálné (Manyika) Kísér: a Tényleg Zenekar Orosz Sándor vezetésével Művészeti vezetők: Kiss Anita és Maródi Attila Fenntartók: „Bükkalja Táncszínház” Alapítvány (elnök: Jóna István), DATI Kht. (ügyvezető: Jónáné dr. Várhegyi Éva)

32

Az itt-ott talán kicsit hosszúra sikerült koreográfiák között a műsor első részében a már említett hangbejátszások jelentették az összekötő láncszemet, mindig kicsit továbblendítve ezáltal a műsor amúgy is családias, szeretetteljes hangulatát. Az est – és talán a műhely – pedagógiai és alkotó tevékenységének legfontosabb mondata is az egyik bejátszás gyerekszereplőjének szájából hangzott el, amikor a beszélő elmondta, hogy milyen jó ebben a közösségben táncolni, de a legfontosabb és legjobb az, amikor a sok-sok izzadás, gyakorlás, fáradság után (Maródi) Attila azt mondja végre, hogy: Ez az! Ezt várják, ezért (is) próbálnak, izzadnak, gyakorolnak, hajtanak. Ha a tanítványok úgy érzik, hogy ezért megéri ennyit dolgozni, akkor bizony – minden nehézség ellenére – érdemes is! Mert nehézségből is akad persze bőven. Itt is, mint más hasonló műhelyekben, sok-sok gondot okoz egy ilyen színvonalú és létszámú társulat fenntartása és megtartása. Az önkormányzatok vezetői sok helyütt úgy gondolják, hogy a művészeti iskolákhoz valamilyen módon kapcsolódó csoportoknak nincs szükségük jelentős anyagi támogatásra, hiszen ott áll mögöttük az intézmény. Ez a feltevés többszörösen is téves! Először is öröm az, ha egy nagy múltú és eredményes társulat utánpótlását ma már iskolai keretek között, néptánc-pedagógusok közreműködésével lehet nevelni. Ez azonban pénzbe kerül, nem is kevésbe, melynek egy részét az állami

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2008/5  

A TARTALOMBÓL: Novák Ferenc: Széki útinapló; Szőkéné Károlyi Annamária, Vargyas Gábor: Vargyas Lajos emlékezete; Förhénci Horváth Gyula: A I...

folkMAGazin 2008/5  

A TARTALOMBÓL: Novák Ferenc: Széki útinapló; Szőkéné Károlyi Annamária, Vargyas Gábor: Vargyas Lajos emlékezete; Förhénci Horváth Gyula: A I...

Advertisement