{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade.

Page 28

Napló helyett ...1967-ben kezdtem az első osztályt, addig nem fogtam tollat, ceruzát a kezemben. Anyám hiába vásárolt nekem cifra óvodás táskát, ami vékony bádoglemezből készült és fedelére sok vidám gyerek volt festve, akik napsütötte tengerparti fövenyen élvezték a nyarat. A nyikorgó, festékszagú pléhdobozba csupán egy alkalommal volt szerencséje belegyömöszölni a két szelet egymásra borított zsíroskenyeret, nevezetesen 1966 szeptemberének egyik reggelén, amikor először indított óvodába, hadd csiszolódjam össze majdani osztálytársaimmal, s csak előnyöm származhat abból, ha az óvónéni ösztökélésére már az iskolakezdés előtt fogékony leszek a betűk és számok titokzatos világának megismerésére, gondolhatta, miközben a kapuig kísért és a kerítésre támaszkodva még sokáig nézett utánam. Néhány házzal odébb három kis pajtásom várt rám, őket is óvodába küldték. Amint elérkeztünk az Utca-kúthoz, rögtön kísértésbe estünk, ugyanis az addig egyenesen vezető út ott háromfelé ágazott, két ága az óvoda irányába, harmadik pedig a román temetőkert alá vezetett, ahonnan csak pár lépésre volt a Szőlőhegy és az Árnyas erdő rejtélyes birodalma. Az utóbbit választottuk... Érett a szőlő, a másodjára vetett sárgadinnye, szomjan sem haltunk, hiszen a hűs forrásvizek helyét is mind ismertük.

Amikor a merőlegesen leszúrt botunk nap után mért árnyékcsíkja is delet mutatott, abbahagytuk a mindig újabb felfedezésekkel járó bóklászásunkat, és hazafelé vettük az irányt, jól vigyázva arra, hogy mezőpásztorral, ismerőssel ne találkozzunk. A Szőlőhegy egyik része a falu elejére rúgott, ott léptünk ki a nagyútra, lássák az arra járók, mi az óvoda irányából jövet kanyarodtunk a görbe Csibisikátorba, hogy azon tovább kígyózva széles utcánkba érjünk. Anyám a küszöb előtti kőgrádicson ülve várt és azonnal faggatni kezdett az óvodás élet első napjának élményeiről, de szeme egyből megakadt kantáros ünneplőnadrágomon, amin ott virítottak a mezőről hozott ragadájok, szúrós szamártövis és bogáncs alakjában. A makogva elkezdett üres mondatom felénél járhattam, amikor anyám ültéből felpattant és egy becsületes pofonnal nyomatékosította gyors megállapítását, mely szerint ne hazudjam neki, hogy óvodában voltam, inkább az mondjam meg, hol csavarogtam?! Attól kezdve többet nem erőltette az óvodába menést, de gondoskodott arról, hogy többé ne unatkozzam... Megszámlálhatatlan kacsát, csirkét, pulykát vásárolt, azokat kellett etetnem és védelmeznem az életükre törő szarkáktól, vércséktől. Így hát iskolába jutásomig csak a felsorolt aprójószágok tollát forgattam ujjaim között...

Törökné Szabó Zsuzsa tanítónő másodikos diákjaival (Szék, 1968)

28

A következő év szeptemberében már az én hátamon is ott zötykölődött a vastag papundekli iskolatáska, benne a ceruzáktól zörgő bükkfa tolltartómmal. Ahogy együtt vonultunk, mindannyian Ferkő bácsi háborút megjárt gépe által csikófrizurára nyírva, csúfságos táskáink erős csattogása az ortodox cinterem nagyböjti kereplőhangján is túltett... Osztálytársaim, akik rendesen jártak óvodába, már elég jól bántak az írószerszámokkal, büszkén mutogatták is nekem a „fogásokat”, de hiába, ujjaim kékre merevedtek a ceruzán, amit úgy szorítottam, mintha valaki el akarná tőlem venni! Hetek óta csak szántasz vele, jegyezte meg apám egy délután, aki gyöngybetűket tudott kanyarintani és hat polgárit járt. Nővérem segítségével naponta több órán át gyakoroltam a betűk írását, de az eredmény nem változott, irkalapjaimon csak a tanító néni megkezdett sormintái voltak felismerhetőek. Ha nagy nehézségek árán is, de sikeresen befejeztem az első osztályt. A nyári szünetben egyre több időt töltöttem a szomszédos Vitus-fiúkkal, akik mindketten építészetet tanultak a kolozsvári egyetemen. Halvány bizonyítványom láttán, az eddig magamhoz vett étkek kárba menésén sajnálkoztak, de ennek ellenére magukkal vittek disznót őrizni. Ők kényelmesen elheveredtek a magukkal hozott pokrócaikon és estig jóízűen olvastak, szinte falták a könyveket, én meg szaladgálhattam a kukoricásba csábult disznóik után.

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2008/4  

A TARTALOMBÓL: Strack Orsolya: 50 éves a Bartók Együttes; Borka Elly: Rendhagyó textil; Pávai István: Kodály Zoltán, a népzenekutató (IV.);...

folkMAGazin 2008/4  

A TARTALOMBÓL: Strack Orsolya: 50 éves a Bartók Együttes; Borka Elly: Rendhagyó textil; Pávai István: Kodály Zoltán, a népzenekutató (IV.);...

Advertisement