__MAIN_TEXT__

Page 27

Nem mellesleg a rendezvény jelentőségét az is jól mutatja, hogy a megnyitó ünnepségen Pascal Couchepin úr, Svájc elnöke is beszédet mondott. Szerencsére Magyarországról évről évre egyre több csoport jelentkezik a fesztiválra. Svájcban a leányvári sváb táncosok és zenészek, a debreceni-békéscsabai közös, ún. Kelet-Magyarországi Táncegyüttes, a mányi, szári, zsámbéki, dunaharaszti és solymári sváb néptáncegyüttesek, zenekarok, valamint a salgótarjáni Tücsök zenekar mutatta meg tudását, felkészültségét a nagyérdemű közönségnek. Mondanom sem kell, mindegyik fellépést nagy taps kísérte. Az Europeade története 1964-ben, Antwerpenben kezdődött. A flamand népművészeti mozgalom alapítója, Mon De Clopper úr ötlete nyomán öt országból összesereglett néhány flamand, holland, francia, angol és német néptánccsoport, kiegészülve ukrán, lengyel, valamint jugoszláviai kivándorlókkal, akik hagyományőrző ruhákban saját népdalaikat énekelték és néptáncaikat táncolták. Abban az időben az Egyesült Európai Államok ötlete kezdett népszerűvé válni. Clopper úr úgy gondolta, hogy ez az esemény is részévé válhat a jó ötletnek. Néhány hónappal később néhány résztvevővel együtt megalapította az Europeade szervezetét. Az Európai Unió magjának kialakulásakor a gazdasági, politikai és pénzügyi szempontok kerültek fókuszba, az emberi és kulturális szempontok háttérbe szorultak. Így a hatvanas években a kulturális találkozók – mint például az Europeade – segített „lelket” vinni a hideg gazdasági megközelítésbe. Ez az igény a sokszínűen gazdag népzenét, néptáncot a figyelem középpontjába helyezte. A végső cél az volt, hogy az országok megismerjék egymás hihetetlenül gazdag folklórművészetét. Az Europeade bebizonyította, hogy a népzene és néptánc lehet összekötő erő az egységessé váló, de sokszínű Európában azáltal is, hogy fennen hirdeti a „sokszínűség egységét”. A jöv Az Europeade ismertsége évről évre nő. Az elmúlt 45 évben mintegy 200 000 fő vett részt a fesztiválon, a nézők száma sok-sok millióra tehető. A józan ész azt diktálná, hogy a rendezvény helyszíne kihat a jelentkezők számának alakulására. Ha Európa „szélén” folyik a mulatság, akkor kevesebb, ha Európa „közepén” áll a bál, akkor több a résztvevő. Csak a miheztartás végett: Marbella (Spanyolország – ahol már volt Europeade) és Tallin (Észtország – ahol három év múlva lesz Europeade) távolsága 4200 km! Dehát az Europeade-t nem a józan ész mozgatja, hanem a tánc és zene szeretete. Ezért nem az a kérdés, hogy hányan vannak ott, hanem hányan szerettek volna még ott lenni. A tervezés több évre előre történik. A következő három helyszínt már eldöntötte a „vezérkar”. 2009-ben Klaipeda (Litvánia), 2010-ben Dachau (Németország), 2011-ben Tallin (Észtország) lesz a vendéglátó. A 2012-es rendezvényre is már két olasz és egy spanyol város jelentette be, hogy ezer örömmel adna otthont a zene és tánc ezen ünnepének. És most egy titkot hadd osszak meg a kedves olvasóval! Az ünnepi záróvacsorán Bruno Peeters úr, az Europeade elnöke azt mondta: Közép-Kelet-Európában még nem volt Europeade. Ha innen is kapnának versenyképes ajánlatot a 2012-es fesztivál lebonyolításra, az lépéselőnyt jelentene a többi jelentkezővel szemben. A lehetőség adott – aki hallja adja át! Mikulai Csaba fotó: Kárpáti Zsuzsanna (www.karpatiart.hu)

„Tiszta szívvel” Gondolatok Zerkula János halálára – Szoktál gardonyozni? – Főleg Zerkulának, de ő mostmár meghalt. „Meghalt”, ezt mondtam? Pedig nem is érzem így, mint ahogy a többi szeretteim „halálakor” sem. Egész héten hideg, borongós idő volt. Fáztunk. Aznap gyönyörűen sütött a nap, hegyek felől bevilágítva az udvart a sok színes virággal és a ravatallal, ahol pihent a test, a Zerkula Jánosé. – Meggyónt? – Meg. Meg es áldoztam. – Akkor mostmá’ tiszta szívvel megy a Jó Isten elé. S a teste? – Az oda bé, a gödörbe! – legyintett. Nem szeretem a temetést. Nem csak azért, mert mindenki feketében van, szomorú, de hivatalos ünnepélynek érzem, ahol nem mindig a halottól való őszinte búcsúzás miatt jelennek meg. – Na, és kik voltak a temetésen? Hányan voltak? Ez s ez volt-e? Vitt-e koszorút? Mekkorát vitt? – ilyen, és ehhez hasonló kérdések hangzanak el, de akad olyan is, aki azt kérdi: – Hogy halt meg? Szenvedett-e sokat?... De kár érte, mert olyan jó ember volt! Igazi mély fájdalommal, remegő kézzel fogta a zászlót a fejénél Pisti, a szomszéd ... mennyire búsúlt érte Piroska, a közeli rokona, s a sírjánál Eszter, akire hogy vigyázott fent a Várban, amikor jött a „nagy üdő”, mert várandós volt, s nehogy „megfájzzon”. – Jaj, lelkem, társam, ne haggyál itt, vígy el magaddal! Mit csinálok néküled? Köszönöm mindannyiuknak, akik megjelentek a temetésen! – a koporsó már elhaladt, csak Regina állott még a kapuban. Sára Feri, s fiatal legények vitték a vállukon a mestert. – Kerényi Robi nem jött? – De, kell hogy érkezzenek, este még zenélnie kellett Budapesten. Szerintem sokkal fontosabb, hogy a betegségében látogatta meg őt. – Vizet! Vizet adjatok! Égek porig! Jaj, vigyetek el valahova, hogy ne szenvedjek! Drága doktornő, legyenek olyan szívesek, vigyenek haza, kell tanítsam a gyermekeket mozsikálni! Magatehetetlenül feküdt az ágyban, fél karja, lába élettelenül. A szomszéd ágyhoz látogatók érkeztek, a család apraja-nagyja. A kislány elszavalta nagyapjának a legújabb verset. – Nagyot nőjj, lelkem! – fordult hozzá Zerkula. – Vizet! Vizet adjatok! Égek porig! Jaj, vigyetek el valahova, hogy ne kelljen többet szenvedjek! – verte az ablakot, amit aztán ki is kellett, hogy vegyenek Máriáék, Pulika Robi, s a felesége, akik olyan szépen ápolták, hogy be ne törjön. – Tanító vót – beszélte a gödörásó, miközben lapátolták rá a földet. – Nagy tanító. Ott fenn, Felsőlokon es tanított. Eszes ember vót ... „Az Atya, a Fiú, a Szentlélek nevében. Ámen. Az Úr Angyala köszönté ...” – szólt a déli harangszó. „ ...Ámen”. Én ilyenkor elmondom az „Úrangyalát”, édesanyám így tanított vót valamikor, s bárhol, ahol vagyok, elmondom. Már majdnem feltelt a gödör, elkezdte énekelni: „Elmenyek, elmenyek / Hoszú útra menyek / Hosszú út porából / Köpönyeget veszek // Búval és bánattal / Kizsinóroztatom / Sűrű könnyeimmel / Kigomboztattatom // Hulljatok levelek / Rejtsetek el engem / Mer’, akit szerettem / Mást szeret, nem engem.” – Hallod a madarakat? – hallgatózott az ajtóba kiállva Zerula. – Ez a nőstény rigó, s ott, ne, odébbacska, a hím: hívja a párját. Én éneket es tanóltam töllik! Gyere, kedvesem, adj egy pohár vizet, úgy megszomjultam. Ábrahám Judit (Budapest, 2008. június 26.)

27

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2008/4  

A TARTALOMBÓL: Strack Orsolya: 50 éves a Bartók Együttes; Borka Elly: Rendhagyó textil; Pávai István: Kodály Zoltán, a népzenekutató (IV.);...

folkMAGazin 2008/4  

A TARTALOMBÓL: Strack Orsolya: 50 éves a Bartók Együttes; Borka Elly: Rendhagyó textil; Pávai István: Kodály Zoltán, a népzenekutató (IV.);...

Advertisement