Page 21

1959-ben születtem, a mezőségi Széken. Szamosújváron érettségiztem 30 évvel ezelőtt. 20 éve már Magyarországon élek. Szegeden végeztem történelem szakon, jelenleg is tanítok. Megjelent két verseskötetem, két prózakötetem. Harmadik prózakötetem megjelenés előtt áll.

melyeket tizennyolc éven keresztül tartott világszerte). 1987ben hirtelen elhunyt, de leírt és magnóra vett szavai, lelki tanításai e könyvben megtalálhatóak. Gazdag élete jelszava volt: „Mindkettõ – amitõl menekülsz, és ami után vágyódsz – benned van.” Ezt a könyvet, akkor közömbösen fogadtam, most fájón forgatom, s még keservesebben peregnek belõle az egyperces bölcsességek ... Talán késõn értettem meg, hogy menynyire lelki ember volt, de a világiakban is talpraesett, jó katolikus fajta, nem farizeus. Sohasem éreztem, hogy reformátusként ellenszenves lennék számára, sõt, sokszor bátrabb tisztelettel nyilatkozott irányomba. Történelmi és irodalmi eszmecserénkben a társaskör rendezvényein: a lélek által egy hullámhosszon voltunk. Április hatodikán mínusz négy Celsius fok hidegre, hóharmatra ébredtem. Délután északi hófúvás sepert végig Kispesten s a Duna mentén lefelé. Hogyan és milyen megnyilvánulási formában szállhat a lélek? Biztosan, már rég kidobta magából zörgõ csontjait. A merevítés, húzás, a fizikai léten túl nem számít! Nincs kiesés, beesés, mondvacsinált zörgés! A lélek, mindenféleképpen csak isteni csoda lehet, mert a hitvány emberiség legnagyobb és legvégzetesebb drámája fölé emelkedik. Felfoghatatlan emberi értelemmel, hogy kegyelemmel képes irányítani, ég és föld között szépet és jót sugallni. A lélek már az õskorban megvált minden rothadó húscafatjától, a mumifikálást nevetségesnek tartja, immár ötezer éve, elhagyott minden értéktelent, talmit, bûzöst: a piszkos anyagi világot! A lélek örök. Láthatatlan, de végtelen jóságban létezõ! Hit! Szent Titok! Lélekvándorlás is, nem is. Vajon Hatházy Jenõ lelke hogy érzi magát, mióta elköltözött e földi létbõl? Azóta egy csepp esõ sem esett, semmi égi áldás. Keleti táltosokat hívjunk? Várat magára a kikelet, ahogyan mindannyian tapasztalhattuk, ma csak hófúvás vert, ostorozott. Szomjúhozik a föld, kertemben a nyolc féle tulipán, az öt féle nárcisz, de leginkább az egyfajta emberi szellem-lélek. Hisz a legmodernebb háborús fegyverekkel is csak test ellen törhetnek! Az enyhén radioaktív bombák szórása után is, a lélek örök marad! Székely atyámfiai tegnap fejezték be a tetõtér-beépítést. Pontosan azon a csütörtökön kezdték a munkát, amikor Hatházy Jenõ temetése volt. Amikor a tanítást befejeztem, betoppantam a kapun, a szívemhez kapva, szinte ordítottam. A kerti márványasztalom telis-tele volt a házról ledobált régi cserépdarabokkal és feketés lécekkel. Csapkodva, s morogva lesepertem, majd kartonpapírral takartam be Hatházy Jenõ legszebb munkáját. Az Isten is megver, ha netán baja esik. Az asztal közepe felé piros és fehér márványcsíkokból kialakított tizenhat ágú csillag tündököl – ehhez

hasonló, aranysugaras jelképe, csak a világhódító makedón Nagy Sándor címere volt –, én csak nyolcágú csillagot akartam, de Hatházy annyira belejött a sugarak sugaraztatásába, hogy minden vörös márványcsík után betett egy-egy hófehér márványcsíkot is. A jelképrendszer közepe felé hat fekete márványkövet illesztett, s a közepén egy nagyobb hajnalpír márványt csiszolt. Odavonzza a szemet! Az ablakból nézem a kõasztalt. Kinn cudar idõ van. A lélek didereghet ennyire? Szellemi szemeim elõtt felvillan Hatházy Jenõ szenvedõ arca, ahogyan szorítja, s lapozgatja könyvemet. Életre-halálra a címe. Amikor a Társaskör elnöke elvitte volna neki, már csak a könyv címének második része volt érvényes: a halálra. Mennyit ér egy emberi élet? A lélek hová száll? Szolgabíró nagyapámtól sokat hallottam a „lüdérc”-rõl mesélni. (Édesanyám is írt három néprajzi jellegû könyvet.) Széken a temetõdomb alatt laktak. A nagyvakációt náluk töltöttem. Késõ éjjel, mentem haza a táncházból, a sírokból többször is láttam felcsapni fehér fénycsóvát. Akkor lidérc volt, manapság azt mondják, a foszfor szabadul ki a csontokból. Hatházy Jenõ lelki üdvösségéért (a központi templomban) az engesztelõ szentmise-áldozatot harminc pap mutatta be. Imádkoztak, hogy a szentek közé jusson! A lélek örök! A kék ég alatt, kertemben, úgy látom várat magára az áprilisi rügyfakadás. Úgy érzem, Hatházy Jenõ sosem fogja elereszteni Életre-halálra könyvemet. Már én sem tudom kikunyerálni, szinte kicsavarni a kezébõl, hogy aztán a lelkifurdalás epesszen mindhalálig. A könyv színes borítóján (olajfestményrõl készült fotó) aranyszõke búzatábla ringatózik: bele a végek végtelenébe. Az elõtérben egy piros pipacsos táj: idillikus boldogság. Háttérben a Kis-Szamos csendesen folydogál, fûzfák sötét ágai integetnek, mint töredezett karok (tisztelt rendek és karok?) lengenek, átellenben egy Árpád-kori település piros cserepes házai látszanak. Széplak volt a neve. Ma Bunesti-nek hívják. Teljesen elrománosodott falu. A magyarok térben és idõben: nagyon messzire költözhettek. A lélek örök. De hol lakik a lélek? Sehol sem, tanítja a hinduizmus, mert egyfolytában „boldogan vándorol, kikapcsolódik a körforgásból”. A muzulmánok azt mondják, hogy a lélek a hetedik mennyországban lakozik. Hatházy katolikus lelke vajon megtalálta-e az üdvösség örök honát? A református eleve elrendelés tanában, Isten élõ lelke jön: születési és további tervekkel. Barátom megtalálta-e a néplélek tiszta forrását, õszinte mélységét és magasságát, amit látható és nehezen élhetõ világunkban anynyit keresett? A lélek örök.

21

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2008/4  

A TARTALOMBÓL: Strack Orsolya: 50 éves a Bartók Együttes; Borka Elly: Rendhagyó textil; Pávai István: Kodály Zoltán, a népzenekutató (IV.);...

folkMAGazin 2008/4  

A TARTALOMBÓL: Strack Orsolya: 50 éves a Bartók Együttes; Borka Elly: Rendhagyó textil; Pávai István: Kodály Zoltán, a népzenekutató (IV.);...

Advertisement