Page 43

meglátszik: csökken a koncentráció, lassulnak a reflexek. Mégis, amennyiben a cselekvés egyre pontosabb, úgy növekszik a belső élmény, a lélek elnyeri a megfelelő „jutalmat”, s így megtörténik a katarzis. Amennyiben ez az élmény hosszú ideig gátlódik, vagy nem tud kialakulni, igen komoly frusztrációhoz vezet, és a lelki fejlődést is nagymértékben gátolja (Freud 1905). Térben és időben elkülönül... Az emberi cselekvések – ameddig nem profanizálódtak véglegesen – addig olyan rítusokat alkottak, amelyek szervessé tették létezését a körülötte lévő világban. A gyermeki játékos cselekvések még őrzik ezeknek a rituális, szinte beavatásos formának az átlényegüléshez közeli állapotát, hiszen aki csak látott már gyermeket játszani, az tudja, mennyire átélhető a játék minden fázisa. Az életkorhoz nagymértékben kötődnek a különböző pszichikus megnyilvánulások (Tóth 2002). A gyermek tevékenységében a játékos cselekvések megszüntetésének azonnali állapota kifejezetten arrogáns és destruktív magatartást vonz maga után, és olyan lelki tükröződése lesz, amely a későbbiekben is nyomon követhető a fejlődés során. A térben és időben átlépett korlátokat nehéz újra tudomásul venni, s a visszatérés a valóságba csak fokozatosan történhet, mert a szocializáció és a vegetatív idegrendszeri tevékenységek látják kárát (Tunyogi 2000). Szabályai vannak... Sajnos! Vagy szerencsére?! Talán ez utóbbi megfogalmazás a lényegesebb. A szabályok, a szabályosság körülveszi a mindennapjainkat, és nemcsak az emberi cselekvések a mozgatórugói, hanem a természet sajátja a szabály. A világosság-sötétség váltakozása, az évszakok egymásutánisága, az emberi lét ritmikussága (vegetatív mozgások), a levegő keringése és még sok egyéb más dolog, amelyek vizsgálata a szabályosság elveit mutatja. Mivel a játékoknak kivétel nélkül szabályaik vannak, ezért ezeket is bátran sorolhatjuk a természetes kifejeződés rendszerébe. Miért? Mert mindenkire egyformán vonatkoznak, és a játék közben senki nem tudja magát másnak mutatni, mint ami ő valójában. A gyermekek egymás közötti kommunikációi a játékban is elsősorban arról szólnak, hogy a szabályokat értelmezik, és azok be nem tartóit kiközösítik a játékból. Végső soron a szocializáció olyan megnyilvánulásairól szól, amelyek a későbbi felnőtt lét oly fontos velejárói, és a társadalomba való beilleszkedés alapnormáinak elfogadásával, annak működtetésével együtt járnak (Gárdonyi 1999). Megismételhető, de része a titok... A legegyszerűbb játéknak sem tudjuk megmondani, mi lesz a vége, miként alakulnak a szerepek, kinek mit szán a sors a végére, hogy győztesként avagy vesztesként hagyja-e el a „küzdőteret”. Három szó: kő, papír, olló. És mire kimondjuk, máris ott a katartikus élmény, a győzelem vagy a megsemmisülés. És újra, és újra... Igen, ez a játék öröme, ez a titok várásának izgalma, ami semmihez sem hasonlítható. Aki felfedi a titkokat, az a legalapvetőbb érdekeket és a játékok etikai parancsait szegi meg. Emiatt van, hogy ugyanazt a játékos tevékenységet hajlandóak vagyunk ismételgetni, mert ezáltal nemcsak a tapasztalatok tárházát gazdagítjuk, hanem a kudarc elfogadását, az öröm megélését, és a társas kapcsolatokat is nagymértékben fejlesztjük, ráadásul tudat alatt. Játéktípusok... A Földön fellelhető játékok alapsémákat követnek, s mint ilyenek, nagyban hasonlítanak az olyan alap szövegkörnyezetekre, amelyek a népmesékben fordulnak elő (Lukácsy 1997). A népek meséi és játékai, valamint az a környezet, amelyekben megteremtődtek, rég-

múlt időket vetítenek elénk, és olyan ősállapotra derítenek fényt, amikor még a kultúra minden ága szervesen kapcsolódott egymáshoz (Papp 1994). A tudomány a játékokat sem hagyta figyelmen kívül, így a tudományos besorolás (Lázár 1997), a pedagógiai vonatkozások (Bús 2003), valamint a néprajzi feltárások (Kiss 1891) mind segítséget nyújtanak az értelmezés, a hasznosítás és a feldolgozás témaköreiben. A tudományosság elsődleges feltétele a diszciplinalizálás, ehhez pedig valamilyen besorolás kell. Természetes, hogy a felhasználhatóság szempontját alapul véve születtek meg az elsődleges tipizálások, és ezek alapján a besorolások kiegészítették azt a feltételezést, amely megtámasztotta a játékok használhatóságára vonatkozó lehetőségeket. Vegyünk most példákat a besorolásra, amelyek mind megmutatják, hogy mit is kezdhetünk velük, illetve keressünk példákat is hozzá. – mozgásos játékok: ezeket nem keverjük össze a sportjátékokkal. Ilyenek lehetnek a fogócskák, bújócskák, vonuló, kapuzó játékok stb. – szellemi játékok: ilyenek a találós kérdések. – sportjátékok: természetesen most nem az olimpiai játékokra gondolunk, hanem olyasmire mint a métázás, csülközés, bigézés stb. – eszközös: bicskázás, snúrozás, golyózás stb. – párválasztó: körjátékok, fogyó-gyarapodó játékok stb. – verbális játékok: viccek, nyelvtörők stb. Természetesen a játékok a legtöbb esetben nem tisztán fordulnak elő, minden szinten keveredés alakul ki, a dominancia a fontos, az mutatja meg, hogy milyen irányú lehet a besorolás. Játékos mozgástanulás... Az emberi cselekvések és mozgások már születésünk előtt megjelennek. Természetesen ezek a cselekvések a legtöbb esetben reflexszerűek, sőt a születéskor vizsgált mozgásos – nem kognitív – cselekvések alapján különböző következtetéseket vonnak le a szülészek az újszülött fejlettségére vonatkozóan (Mumenthaler 1996). Minden további mozgást tanulás útján sajátítunk el, és ezek kigyakorlása, készség szintűvé tétele nagyban függ attól a környezettől, ahol a mozgás megjelenik. A mozgásokra aktív, azokat élethelyzetekben is természetesen használó közegekben természetes bármilyen forma megjelenése, ott ahol azonban ehhez valamilyen extra környezet szükséges, a mozgás is extrának, sok esetben pedig extrémnek definiálható. Nem is véletlen, hogy a „fejlett” társadalmi berendezkedésű országokban a mozgásért igen súlyos árat kell fizetni mind időben, mind pedig anyagilag. Ezek a társadalmak önmaguk berendezkedésénél fogva „alulmozgásosak”, s mint ilyenek, külön iparág épül rá az emberek megmozgatására, amely így aztán nem köthető sem a mozgáskultúrálódáshoz, sem pedig az identitás-megőrzéshez.

43

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2008/3  

A TARTALOMBÓL: Endrődi Péter: Holdfényben lapocka táncol; Csonka-Takács Eszter képriportja: Zerkula János (1927–2008); K.Tóth László: „Orosz...

folkMAGazin 2008/3  

A TARTALOMBÓL: Endrődi Péter: Holdfényben lapocka táncol; Csonka-Takács Eszter képriportja: Zerkula János (1927–2008); K.Tóth László: „Orosz...

Advertisement