Page 40

Hugh Cheape: Kritika G. Szabó Zoltán: A DUDA – THE BAGPIPE című könyvéről Megjelent a Review of Scottish Culture no 19, 2007 Edinburgh 121-123. old.

Dél-alföldi menyecskefejes duda

T

udományos folyóiratokban ritkán jelenik meg dicsérő kritikai recenzió múzeumi kiállítási katalógusokról, de G. Szabó Zoltán: A Duda (The Bagpipe) című kötete a szokásostól eltérő, úttörő tanulmányt kínál az európai instrumentális zene kutatása számára, amelyet egyúttal akár „európai organológiának” is nevezhetünk. Fontos ez a nézőpont, mert ezzel az erőteljes és egyetemes hangszerrel viszonylag ritkán és szegényesen foglalkozott eddig a zenetudomány; az egyszerű leírások és alapvető összefüggések megmutatásának szintjét csupán egy-két publikáció haladta meg. A kötet a 2004. május 28. és 2005. február 27. között a budapesti Néprajzi Múzeumban bemutatott dudakiállítás alkalmával jelent meg és annak anyagát mutatja be. A kiállítás címe egy magyar népdal kezdősora volt – Aki dudás akar lenni... – amelyhez a beszédes Dudák és dudások a Kárpátokon innen és túl alcím járult. Vizsgálódásainak fókuszát a kelet- és közép-európai régióba helyezve, a tanulmány eredményesen mozdítja el a súlypontot a nyugati peremről, ahol az ott régóta közkedvelt felfogás szerint a sajátjuknak tekintik a dudát. Annak ellenére, hogy a dupla nádsípos duda egyik XVI. századi leszármazottja, az oboa átvette a duda szerepét, a dudálás hagyománya fennmaradt a kelet-európai területeken. A kiállítást a katalógus szerzője, Szabó Zoltán szervezte, akinek szívből gratulálhatunk ehhez a kitűnő könyvhöz. Az alcímbeli „túl” kifejezés szerényen utal a szerző széles szempontrendszerére,

Palóc kanászduda

elemzésének mélységeire, s a bevezető szavak elegánsan alapozzák meg tudományos vizsgálódásának szintjeit: Az aerofon hangszerek nagy családjában a nádsípokból kialakult, légzsákkal (bőrtömlővel) felszerelt hangszereknek, vagyis a dudáknak Eurázsiában és a Földközi-tenger medencéjében évezredes múltjuk van. Nehezen találnánk olyan népet, népcsoportot, amely a duda egyszerű vagy bonyolultabb típusát ne használta volna, illetve használná napjainkban is. A hangszer és az azon játszható muzsika Európában, Ázsiában, Afrika (főként) északi részén szinte minden nép zenetörténetében kiemelkedően fontos, mert az elmúlt ezer-ezerötszáz évben változó intenzitással ugyan, de kimutatható a jelenléte a zenei élet több területén. A duda című magyar tanulmány az 1-35. oldalakon, angol fordítása a 36-59. oldalakon olvasható. A 61-131. oldalakon az 1870 és 2003 között gyűjtött hangszerek színes fotói, illetve rajzai láthatók, végül a kötetet a bibliográfia, illetve forrásjegyzék zárja. A duda muzeológiai szempontú definíciója a Magyar Néprajzi Múzeumba, illetve az ottani rendszerezéshez kalauzolja az olvasót: „... e hangszerek közös tulajdonsága, hogy a megszólaltatásukhoz szükséges hangforrás a szabadon rezgő szimpla vagy dupla nád-, bodza-, vagy tollnyelv”. Ezek a hangszerek az Európa-, az Ázsia-, az Afrika- és az Amerika-gyűjteményben, valamint a Népzenei Gyűjteményben találhatók. Dunántúli tükrös duda

40

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2008/3  

A TARTALOMBÓL: Endrődi Péter: Holdfényben lapocka táncol; Csonka-Takács Eszter képriportja: Zerkula János (1927–2008); K.Tóth László: „Orosz...

folkMAGazin 2008/3  

A TARTALOMBÓL: Endrődi Péter: Holdfényben lapocka táncol; Csonka-Takács Eszter képriportja: Zerkula János (1927–2008); K.Tóth László: „Orosz...

Advertisement