{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade.

Page 3

A TARTALOMBÓL:

Holdfényben lapocka táncol Zerkula János ifjúkori szerelmi bonyodalma

5. Zerkula János (1927–2008) Csonka-Takács Eszter képriportja 6. „Oroszország nem jó helyt van” K. Tóth László 8. Madár dalában Ábrahám Judit 10. A 29. Kaláka Fesztivál elé K. Tóth László 11. Kiss Dénes Mátyás királya Kóka Rozália 14. Tükrös zenekar: A mi Mezőségünk Árendás Péter 16. Kodály Zoltán, a népzenekutató – III. Pávai István 18. MAGTÁR Széki Soós János: Gépeltsonka – I1. 22. A Népművészet Ifjú Mestere pályázat Tálas Ágnes, Mohácsy Albert 23. A Táncháztalálkozó 2008 képekben Paula A. White, Kárpáti Zsuzsanna Takács Sándor 28. Turizmus és hagyomány Göcsejben K. Tóth László 30. A Hargita Táncegyüttes Budapesten Záhonyi András 32. Gerzanics Magdolna (II. rész) Kóka Rozália 34. Vargyas Lajos és Pesovár Ernő Szőkéné Károlyi Annamária 36. A moldvai csángómagyarok zenéjéről Kozák József 38. A moldvai dobolásról Barvich Iván 40. G. Szabó Zoltán: A DUDA c. könyvéről Hugh Cheape 42. Játékelmélet és valóság Lévai Péter 46. Sue Foy angol nyelvű ismertetője

Szereplők: Zerkula János – mesemondó. János – a beszély kontrása, egyre elszemtelenedő oknyomozó, lehetőleg Zerkula rovására. Egyébként részeg. És ő a házigazda. Regina – Zerkula felesége, most igazi vipera. Ritkán szól, de akkor nagyot csíp. Lehetőleg Zerkulába. Tehetséges nyelvújító. Vagy ismeri valaki ezt a szót, hogy: Tripliszekszinő? (Regina szerint ez nemi beteg rosszlányt jelent.) Jelen vannak még: középloki csángók és magyarországi magyarok, valamint megihatatlan mennyiségű bor és pálinka... Éjfélre jár, az ablakok a leselkedő milícia miatt pokrócokkal betakarva, a háziasszony, Anna néni Niku nevű kutyája kint, az ajtó előtt őrködik, mindenféle romániai meglepetést elkerülendő... A felvétel 1988. novemberében készült Csekme Anna házában, Gyimesközéplokon. Zerkula: – ... s akkor, kérlek szépen, bejött Középlokra Néném –, Biharból jött, a Keserűből, s hozott 600 kg. törökbúzát, s ki kellett volna menjek elé. Kolozsvárról föladta a táviratot; aztán nekem került itt egy nő, hogy én tanítsam meg táncolni, s mi táncoltunk, hát aztán tanítottam vagy három napon keresztül, s akkor a Néném közbe, s én lementem az állomásra, s ő is lejött volt, s hozott nekem két nagy fazak mézet a lelkem-aranyom Irén... János: – S a rossz nevin hogy hivták?! Zerkula: – Neem a’!... Csak há’ én nem tudtam, hogy férje van, egyelőre... S akkor, kérem szépen, azután megmondta, hogy ő,... s a férje hol van stb... Haj, mondom, nem számít, olyan volt ő es, olyan fiatal, mint én. János: – Maga hány éves lehetett akkor? Zerkula: – Hát akkor, mondom, hogy 17-18, ilyesmi... Aztán én eleget mondtam, hogy most ne jere velem hát az állomáshoz, mer én kell menjek ide, s ide, a’ nem maradt le! Ó, basszam a lelkit! Azután jöttek a csórók utánam, azok lestek, s mikor mentünk át a saroknál, ott egyszer csak elestünk, s ott egymásra borultunk... János: – S a sarok hol volt? Zerkula: – Ott, Katapéteréken túl... János: – Én azt megértem, de hol volt az, hogy a ...? Zerkula: – ... A saroknál át kellett menni, tudod, na! S ott volt egy gödör, s beleestünk Irénkével. János: – De milyen alapon?! Zerkula: – Milyen alapon? Hát elvégeztük a mi dolgunkat! János: – Há’ pisilhetnék vót...? Zerkula: – Nem, nem, nem... Ilyesmit ne beszélj! Beszéltünk mi egyebről, s akkor... hogy ne lássanak minket, a vonat mikor megérkezett, átszöktettem a vonathoz, be a gyár felé, le ott a vasút mellett... János: – Mér’, gyárimunkás volt?

Zerkula: – Neem,... csak, hogy ne lássanak! Nénémék leszedték a törökbúzát, embereket fogadott, béhozták az állomásra, s én mikor hazamentem, olyan két órára, Néném tett-vett, olyan pofont kaptam tőle, [jót nevet], azt hittem, hogy meghalok! Fölszöktem! Felkaptam a kalapomat, kisirültem az ajtón; há’ mikor kimegyek, há’ ott van Irén, az enyém a színbe... Menj el te, mondom, innet, mert meglát a Néném, s abba’ a helybe’ agyonüt... János: – De akkor Reginával együtt voltak-e? Zerkula: – Áááá, dehogy... Regina: – Nem foglalkoztunk mi akkor... Zerkula: – Nem foglalkoztunk mi akkor... De akkor, kérem szépen, nekifogtunk a színbe, a Minus játékját, ... tudod-e? János: – Há’ mi a Minus játéka: baszkódás?! Zerkula: – De igen, na az! Na, ott nekifogtunk... S Néném kijött, kilesett utánam... s a disznónak a ... kevergő... Regina: – A lapockával, a lapockával! Zerkula: – A lapockával, amivel kevergetik a pépet..., ahogy le volt taszítva a nadrág... olyant a csóré seggemre, ember! S nem kaptunk hírt, hogy jő! János: – S mér’ volt letaszítva? Mért volt letaszítva magának a nadrágja? Zerkula: – Há’ mondom, mit csináltunk! Jaj, lelkem, szivem... én akkor úgy megrúgtam szégyenletemben a deszkát, a színdeszkát, hogy én Irént ekkora helyt kitettem! [Mutatja: fél méteres rés.] Én akkor akartam szökni, s hogy húzzam föl a hóbelebancot magamon, igen, de átestem, tudod, ide le volt a térdemen alól a nadrág! János: – De mért húzta volt le?! Zerkula: – Úgy! Há lecsúszott amíg mi dolgoztunk ott... János: – Há’ mivel dolgoztak?

Címlap: Zerkula János – Endrődi Péter felvétele (1986)

3

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2008/3  

A TARTALOMBÓL: Endrődi Péter: Holdfényben lapocka táncol; Csonka-Takács Eszter képriportja: Zerkula János (1927–2008); K.Tóth László: „Orosz...

folkMAGazin 2008/3  

A TARTALOMBÓL: Endrődi Péter: Holdfényben lapocka táncol; Csonka-Takács Eszter képriportja: Zerkula János (1927–2008); K.Tóth László: „Orosz...

Advertisement