Page 17

Munkában az MTA Népzenekutató Csoportja: Sárosi Bálint, Pál Máté, Rácz Ilona, Víg Rudolf, Olsvai Imre, Kodály Zoltán és Járdányi Pál, 1959

tő, hogy itt esetleg román szöveggel kapunk régi magyar dallamokat. Azonban ide a gyűjtők még nem [értek el].” (Kodály Zoltán: Moldvai csángó gyűjtések tanulságai, [1931–35]) „Hogy a zenében mi magyar, annak megállapítását el sem kezdhetjük a környező népek zenéjének alapos ismerete nélkül, különben a legvaskosabb tévedésekbe eshetünk... Tehát első renden szükségünk van szomszédaink megismerésére, hogy magyarságunk határait minél világosabban lássuk. De kell, érdemes őket megismerni önmagukért is. Minden nép sajátos formáit teremtette meg a szépnek, mindegyiknél találunk valamit, ami másnál nincs. Tehát csak gazdagodunk vele. Végül semmi sem jellemez úgy egy népet, mint nyelve és zenéje. Senki sem mondhatja, hogy szomszédainkat eléggé ismerjük idáig. Abból csak jó származhat, ha igyekszünk őket zenéjükön keresztül is jobban látni, jobban érteni.” (Kodály Zoltán: Szomszéd népek [1942 után]) Népzenekutatás az Akadémián „Ha a népet nemzetté akarjuk tenni, előbb zenéjét is a nemzet közkincsévé kell tennünk. Ez egyaránt érdeke zenénk továbbfejlődésének, egész zenei közművelődésünknek és a tudománynak. Megértette ezt az Akadémia is, mikor 1933-ban, száz évre első határozata után, újra elhatározta egy tudományos népdalgyűjtemény kiadását. A kivitelt újra – ezúttal apokaliptikus – fegyverzaj késleltette. Bartók Béla még 1934-től távozásáig, 1940 októberig résztvett az előkészítő munkálatokban, de már nem érhette meg az első kötet megjelenését ... 1951 novemberében napvilágot láthatott „A Magyar Népzene Tára” első kötete, a Gyermekjátékok.

Közben a Tudományos Akadémia újjáalakult, anyagi viszonyai rendeződtek, ma már semmi akadálya, hogy munkarendjébe illessze a folytatást és a velejáró tudományos munkát. Mert itt egy új tudományág nagyarányú fejlődésének nézünk elébe. Nemcsak nemzeti életünkre lesz e gyűjteménynek hoszszú időre szóló gyakorlati kihatása. A sok vita s félreértés után ma már világos mindenki előtt, hogy azt a bizonyos nemzeti formát csak ennek alapján lehet megtalálni, másutt hiába keressük... A Magyar Tudományos Akadémia I. osztálya legújabban zenetudományi bizottságot alakított. Célja az elszórt zenetudományi törekvések szervezése, alkalmas munkafelosztással a legfontosabb kiadványok sajtó alá rendezése. Legközelebbi kiadványa Pálóczi Horváth Ádám dalgyűjteménye 1813-ból. Az a felismerés vezeti, hogy sem a népzene kutatása nem lehet meg általános zenetörténeti alap nélkül, sem a zenetörténet nem nélkülözheti a népzenekutatás eredményeit. Különösen nálunk, ahol oly kevés az írott emlék. De külföldön is kezdik felismerni az íratlan szájhagyomány történeti fontosságát, párhuzamosan a nép történetére való növekvő figyelemmel a zenetörténet is kezd kiegészülni az eddig elhanyagolt népzene történeti távlatával. Ha kellőképpen munkához látunk, e téren mi is új és meglepő eredményekre számíthatunk.” (Kodály Z.: A népzenekutatás jövője, 1952) „A Népzene Tára rendszerbe foglalva közli a dalokat, a gyűjtők nevét kiteszi minden dalnál. De Bartók, vagy az én sok ezerre menő gyűjtésem is csak beolvasztva a többi közé kerül kiadásra. Ezzel is azt jelezzük, hogy nem egyéni munka, hanem sokak együttműködése hozza létre.” (Kodály Zoltán levele Schneider Lajosné részére Mohácsra. Budapest, 1964. október 12.)

17

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2008/3  

A TARTALOMBÓL: Endrődi Péter: Holdfényben lapocka táncol; Csonka-Takács Eszter képriportja: Zerkula János (1927–2008); K.Tóth László: „Orosz...

folkMAGazin 2008/3  

A TARTALOMBÓL: Endrődi Péter: Holdfényben lapocka táncol; Csonka-Takács Eszter képriportja: Zerkula János (1927–2008); K.Tóth László: „Orosz...

Advertisement