__MAIN_TEXT__

Page 5

DRÁGA ERNŐ BÁCSI! Itt állunk a hamvaid körül megőszült és fiatal tanítványaid, öreg és fiatal táncosok, hallgatóid, ismerőid és tisztelőid Vasból és szerte az országból, tudomásul vesszük ugyan a megfellebbezhetetlent, de mégis azt kérdezzük, hogyan tovább? Nélküled? Hiszen Te voltál ennek a többé nem lesz, fantasztikus tudós generációnak az utolsó tagja, akik megteremtették a tánctudomány csodálatos világát, azt nem elefántcsonttoronyba zárva, hanem az „Ismerjétek meg és használjátok már!” sürgetésével adtátok oda nekünk.

fotó: Kemecsei Zsolt

„Tudod Kiscsillagom...” – kezdted sokszor, s mi mindannyian tudtuk, most valami olyan következik, amelyről fogalmunk nincs, és holnap vagy holnapután mennünk kell utána nézni, mert azt nehezen tudtad elviselni, ha valaki a rendelkezésére álló tudást feledte vagy megkerülte. Akik a környezetedben élhettek, dolgozhattak veled, azoknak hamar kinyílt a tudomány és művészet sajátos pesovári világa. Tőled tudtuk meg, hogy létezik Réthei Prikkel Marián, Te ismertetted meg velünk Adyt, Sárközit, Illyést, Sinkát, Liszt, Bartók, Kodály, Lajtha muzsikáját, Muharay Elemért, Molnár Istvánt, Rábai Miklóst, a modern festészetet, és filmművészetet. Mi, a környezetedben élők tőled tanultuk meg becsülni, értékelni a néptáncművészet alapját megteremtő hagyományőrzőket, akikről és akikkel csak tisztelettel és szeretettel hallottunk beszélni. Mindig és mindenütt a széles horizontot kerestetted velünk. Azt tanítottad, hogy ez a tánckultúra a művelődéstörténet teljességének része. Ebbe a világba a táncon és a zenén kívül belefért Tamási Áron Ábelje, Jégtörő Mátyása, Brueghel sok-sok szeretni való kis parasztja, az Illyés pusztai népének, Steinbeck kedves csirkefogóinak, Hemingway halászainak világa.

Alkotóműhelyt, szellemi közeget teremtettél Vas megyében, főiskolákon, együttesekben, amelyekben tanítványaid fogékonnyá válhattak a tudásra, az alkotásra. Ezekben a műhelyekben a tudomány és a művészet mindig eggyé szervesült. Bíztál bennünk, tanítványaidban, örültél sikereinknek. Hitted, hogy egyenrangú résztvevői vagyunk és lehetünk az egyetemes táncművészetnek. Ott van kezed nyoma könyveidben, írásaidban és táncaidban, tanítványaid, követőid írásaiban, táncműveiben, másoknak önzetlenül átadott tanácsaidban. Tanítottad és óvtad Muharay Elemér szellemét, a hagyományőrzés fontosságát. Hitted a hagyomány művészetet megújító szerepét, a hagyomány és korszerűség összhangját. Rajongásod a Dunántúlért; szülőföldedért, a Bakonyért, Somogyért, Vas megyéért, az imádott Pannóniádért megtanított bennünket még valamire: az őszinte, bensőséges, melldöngetés nélküli szülőföld-szeretetre. Kedves Gyászoló barátaim! Elgondolkodtunk-e már igazán és mélyen azon, hogy milyen generáció járt előttünk? Nem csak előttünk, hanem mellettünk is, mert mindig ott volt a kezük, amelyet meg lehetett fogni, aztán érezve a biztos szorítást, biztonságban menni velük. De, ha nem mertük e kezeket megfogni, ők maguk nyújtották oda. Biztatásul. Egy ilyen biztonságot nyújtó kéz volt a tiéd is, Ernő bácsi! Köszönöm a sorsnak, hogy azok közé tartozhattam, akik megfoghattuk ezt a kezet. Jó volt, időnként felhívni, s megtudni, hogy vagy. De még inkább, ha Te telefonáltál: „Rég hívtál, csak nincs valami baj?” Csak tudni akartál rólunk. Rólunk, a már öregedő gyermekeidről. Hányszor öleltél meg bennünket és mondtad: „No, akkor majd jövök.” Ezek az alkalmak egyre ritkábbá váltak, de még így is biztonságot adtak, megnyugtató volt, hogy el lehet még menni hozzád, találkozhattunk veled konferenciákon, tanfolyamokon vagy az otthonodban, Mártika mindig vendégváró mosolyával. Mert az ajtótok mindig nyitva állt előttünk. De eztán mi lesz, Ernő bácsi? Elmentél, nincs elégedett, hamiskás mosoly, nincs csendes morgás, nem lehet majd felhívni, hogy gyere, segíts nekünk, vagy nézz már meg nekünk valamit a könyvespolcaidon. Szép időt választottál a távozás szomorú pillanatára. A böjtöt: a húsvétot, az anasztázis és a pátosz ünnepét megelőző időt, kedvenced, a karikázás idejét. Búcsúzni, gyászolni jöttünk, de legyen mégis a pátoszé ez a mai nap is, mert nem mész el! Mert szükség van rád! Mert az emléked, szellemed, a ránk hagyott tudásod itt marad és élni fog. Megnyugtatásul, bizonyságul. Velünk. Nyugodj békében! Antal László (Elhangzott 2008. március 27-én)

Néptáncosok, néptánccsoportok és bármely táncműfajt kedvelők! Különböző táncokhoz készítünk méretre is: ni, illetve férfi puha- és keményszárú csizmát menyecske csizmát • néptánc bakancsot • karaktercipt Műhelyünk címe: 8300 Tapolca, Béke utca 4. Telefon: 06-30 286-9517, 06-30 224-2105 TANKA TAMÁS és BÁRÁNY SZILVESZTER Népi Iparművészek, a Népművészet Ifjú Mesterei

Modelljeink megtekinthetők és megrendelhetők, árlistánk és méretlapunk letölthető: www.tankabarany.hu, www.csizmakeszitok.hu

5

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2008/2  

A TARTALOMBÓL: Felföldi László: Pesovár Ernő emlékezete (1926–2008); Antal László: Drága Ernő bácsi!; Kárpáti Zsuzsanna képriportja: 40 éves...

folkMAGazin 2008/2  

A TARTALOMBÓL: Felföldi László: Pesovár Ernő emlékezete (1926–2008); Antal László: Drága Ernő bácsi!; Kárpáti Zsuzsanna képriportja: 40 éves...

Advertisement