__MAIN_TEXT__

Page 40

V. Országos Népi Szobrászat Pályázat és Kiállítás

A

XX. századot megelőző időszakból viszonylag kevés kifejezetten esztétikai céllal keletkezett szoborfaragást tart számon az etnográfia. A Magyarság Néprajza II. kötetében Viski Károly a Díszítőművészet fejezetet a következőképpen kezdi: „A személytelen népnek nincs szoros értelemben értett művészete (képzőművészete), egyesek (mint például a személy szerint elhíresedett székely Molnár Dani, az állatmintázó) alkottak is önmagáért való (l’art pour l’art) művészeti tárgyakat. A nép tárgyi művészkedése tehát a magas szintű műveltség művészi iparával, azaz – jártasabb szóval – iparművészetével van rokonságban...” A korábbi időszakokban is megtalálható egyházi és szakrális jellegű szoborfaragások plasztikai értékeket képviselnek, de esetükben mégsem az esztétikai cél dominál (pl. Szent Orbán, Szent Vendel, Szent Flórián vagy éppen a családi életet oltalmazó Mária-szobrok). Elég gyakoriak a – többnyire kisplasztikai jellegű – korpuszok, a keresztre feszített Jézus-ábrázolások. Külön csoportot képviselnek a használati tárgy funkciójában másodlagos szerepet játszó szoborigényű faragások, mint a botok boldogabbik végére vagy az ivócsanakok fogójára faragott „szobrocskák”. Az esztétikai célzatú szoborfaragás Magyarországon önálló műfajként a XX. század közepén jelent meg. Népi szobrászaMónus Béla

40

Szakács Sándor

tunk első érdemi összefoglalására Andrássy Kurta János szobrászművész vállalkozott A magyar nép szobrászata című, Misztótfalusi kiadásában 1944-ben megjelent könyvében. Az Ő írásából ismerjük meg ennek a korszaknak talán legjelentősebb alkotógyéniségét, Homa Jánost is, és több kitűnő faragása közül talán a legjelentősebbet, az 1937-ben készült Hegyi Beszéd című szoborkompozíciót.1 Magyarországon a XX. század közepén nem zárult le, sőt lendületet kapott a kimondottan esztétikai célzatú szoborfaragás időszaka. Újabb alkotók tűntek fel, s ezek egyike volt a Mindszenten élt Gyovai Pál, aki 80 éves korában kezdett el az útjavító munkásoktól kapott kőből szobrokat faragni (pl. Ősanya, Madonna, István király, Attila, Hunyadi család). Majd a Népművelési Intézet és a Magyar Nemzeti Galéria 1971 őszén kiírt és 1972 tavaszán megrendezett Nyugdíjas-korúak Országos pályázatán Bakos Lajos, Kupai Sándor, Tőke Imre és Horváth Vince mutatkoztak be időtálló szobrokkal. Ezeket az előzményeket követte a „Népi szobrászat” eddigi öt országos pályázata és kiállítása. Az első 1974-ben Debrecenben 43 alkotó 118 szobrával, a második 1991ben Kecskeméten ugyancsak 43 alkotótól 110 szoborral, a harmadik szintén Kecskeméten 1996-ban 46 alkotótól 129 szoborral. A negyedik 2000-ben Budapesten a Pesti Vigadóban és Dunaföldváron a Faragó Galériában 38 alkotó 111 szobrával. S most az V. Országos Népi Szobrászat pályázatra 54 alkotótól 216 pályamű került a bíráló bizottság elé, s abból 49 alkotó 137 munkáját láthatták az érdeklődők a 2008. február 23-tól március 30-ig megrendezett

fotó: Bahget Iskander

kiállításon Kecskeméten a Magyar Naiv Művészek Múzeumában. Ezen az öt pályázaton olyan jeles szoborfaragók tűntek fel, mint Örsi Imre, Répás János, Zsitva Miklós, Jobbágy György, Mónus Béla, Orisek Ferenc, Kajla Ferenc és Erdélyi Tibor. S hogy ebben az összegezésben a létrehozott művekről is szó essen, indulásként Örsi Imréről és a mostani pályázatból Erdélyi Tibor munkáiról külön is beszámolok. Örsi Imre hosszabb ideig tanyán élt Karcag határában a Sikóci pusztán. Ahogy az ember a veteményeskertben madárijesztőt állít, valami hasonló szándékkal, lényegében önvédelemből, a „rossz” távolságtartása céljából tette Örsi Imre a tanyája elé a „magány-ijesztő” szobrokat. Társkereső magányában elkészítette és fel is öltöztette az ember nagyságú, „Kati” nevet viselő szobrát, továbbá a „Nyugdíjas portás”-t. Ő lelket tudott lehelni a szobraiba. S ennek a képességének olyan remeklések lettek a példái, mint a keresztfán szenvedő Jézus Krisztus, a Bánatos Ember vagy a japán akácból készült Boszorkányszék, amely egyaránt emlékeztet bennünket a primitív művészetek bajelhárító jeleire vagy a mitológia szörnyeire. Ő valójában sohasem szobrot készített, hanem társakat maga mellé.2 Erdélyi Tibor kétszer – 2000-ben a negyedik országos szobrászati pályázaton és most az ötödik országos pályázaton – nyert első díjat. Három évtizeden keresztül az Állami Népi Együttesben táncolt, s ezt az alkotótevékenységet táncosként és koreográfusként napjainkban is folytatja. Szobrokat 1963 óta készít. Alkotómódszerére jellemző, hogy etnográfiai előképeket nem követ, előzetesen rajzot, vázlatot nem ké-

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2008/2  

A TARTALOMBÓL: Felföldi László: Pesovár Ernő emlékezete (1926–2008); Antal László: Drága Ernő bácsi!; Kárpáti Zsuzsanna képriportja: 40 éves...

folkMAGazin 2008/2  

A TARTALOMBÓL: Felföldi László: Pesovár Ernő emlékezete (1926–2008); Antal László: Drága Ernő bácsi!; Kárpáti Zsuzsanna képriportja: 40 éves...

Advertisement