Page 4

nánk még a generáció többi tagját) mind nélkülözhetetlen összetevői a közös teljesítménynek. Pesovár Ernő 1986-ban vonult vissza az MTA Zenetudományi Intézet Néptánc Osztályának vezetésétől, de szinte haláláig töretlen erővel, s változatlan szellemi frissességgel dolgozott. Utolsó munkája az „ugrós” tánctípus monográfiájának (részbeni) írása, összeállítása, szerkesztése volt. Talán szimbolikus üzenete van annak, hogy idős korában a magyar és az európai tánctörténet egyik legtöbb figyelmet érdemlő, s legtöbb történeti tanulsággal járó korai műfajának kérdéseivel foglalkozott. Ebben a korszakában gyűjtötte maga köré a legtöbb fiatal szakembert, hogy tudását közvetlenül, személyes beszélgetések keretében adja át az újabb tánckutató generációnak. Tanítványait mindig a korábbi eredmények friss szemmel való újraértékelésére, folytonos tökéletesítésére ösztökélte, ami nagyon fontos útravaló egy kezdő kutató számára mindegyik tudományágban. Pesovár Ernő halála a magyar és a nemzetközi néptánckutatás nagy vesztesége. Emlékét a néptáncosok, népművelők és tánckutatók széles tábora őrzi itthon és külföldön egyaránt. Írásai az egyetemes tánckutatás megkerülhetetlen műveinek számítanak. Drága Pesovár Ernő, mindannyiunk Ernő pápája! A halálod okozta hiányt még nem volt időnk felfogni. Azt már sejtjük, hogy egy kicsit mindig olyanok leszünk nélküled, mint az érzékeit vesztett ember. A te kezeddel érzékelünk, a te szemeddel látunk, s te irányítod majd tollunkat. Hálásak vagyunk neked ezért. Köszönjük a sorsnak, hogy kortársaid lehettünk. Sajnáljuk, hogy ezután majd nélküled idézzük imádott Berzsenyid szép sorait a táncról: Nézd a tánc nemeit, mint festik játszi ecsettel a népek lelkét s nemzetek ízleteit. Titkos törvényit mesterség nem szedi rendbe, Csak maga szab törvényt, s lelkesedése határt. Ember az, aki magyar tánchoz jól terme, örüljön! Férfierő s lelkes szikra feszíti erét.

Vallani fogjuk, amit kedves keleti filozófusaid nyomán te tanítottál nekünk: „Ajándékba kaptuk az életet, s azzal érdemeljük ki, hogy odaadjuk. ...ismerjük és szeretjük a jót, és azokat az embereket tiszteljük, akik életükben, életükkel ezt fel is mutatják.” Búcsúzunk tőled, nyugodj békében! Felföldi László

4

Elment egy nagyszerű tudós és ember!

Szomorú szívvel állunk ravatalánál és azon tűnődünk, hogy egy ilyen kivételes ember nélkül hogyan folytathatjuk tovább. Van-e erőnk, muníciónk folytatni azt a nagyszerű, és nyugodtan mondhatjuk, világraszóló munkát, amelyet eszmetársaival, barátaival véghezvitt. Meggyőződésem, igaz az a mondás, hogy „Akiket igazán szeretünk, azok haláluk után sem hagynak magunkra minket”. Sokan szeretik és tisztelik Pesovár Ernőt, az Európa-hírű tánctörténészt és néptánckutatót, a zenetudományok kandidátusát, a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézete Néptánc Osztályának nyugalmazott vezetőjét, akinek munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el. Szelíd és halk szavú, igazában mégis következetesen konok szakember volt, aki kiváló készséggel adott tanácsokat néptáncfesztiválok zsűritagjaként és segítette néptánccsoportok munkáját. Európa-hírű tánctörténészként és néptánckutatóként, széleskörű műveltségével, felkészülten, egyenes gondolkodású, közvetlen emberként tette a dolgát. Nem parancsolt, nem tett kinyilatkoztatásokat, hanem beszélgetve, a gyűjtései alkalmával megélt személyes tapasztalatairól mesélve, életbölcsességeit hallgatóságával megosztva, finom humorával fűszerezve, észrevétlenül tanította a segítségért, tudásért hozzáfordulókat. Büszkék vagyunk arra, hogy munkásságának első kitüntetése közművelődési díj, a Kiváló Népművelő cím volt. A népművészet és a hagyomány értékeinek átadását elismerő, 1989ben alapított kitüntetést, az Életfa-díjat elsők között vehette át, majd munkássága elismeréseként 1992-ben Kossuth-díjat kapott. Számos feladattal kapcsolódott a kulturális tárcához, 1952-től, pályájának kezdetén, a Népművészeti Intézetben a néptáncgyűjtő részleg vezetője, 1959-től pedig a Magyar Néprajzi Múzeum Népzenei Osztályának

munkatársa volt. Ott bábáskodott az Állami Népi Együttes megújulásánál, elnöke volt a Népművészet Mestere díj kuratóriumának, szakmai kuratóriumok megbízható tagjaként elvitathatatlan hitelességgel képviselte nemzetünk szellemi, néprajzi értékeit. Martin Györggyel szoros barátságban és generációjának több tagjával, az „aranycsapattal” termékenyen együttműködve alkották meg azt a tudásbázist, amely a XX. századi hagyományőrző népművészeti mozgalmak elméleti alapjává és építőkövévé vált itthon és külföldön egyaránt. Áldozatos munkájuknak köszönhető, hogy a népművészet beépülhetett a mindennapjaikba. Mint táncos, koreográfus, szakíró, szakértő és szakmai tanácsadó, nagy szerepe volt a hagyományőrző mozgalmak eszmei, ideológiai hátterének kimunkálásában, a magyar és az európai táncfolklór összehasonlító vizsgálatában. A magyar és a nemzetközi néptáncmozgalom emblematikus egyénisége volt. Nemzedékek nőttek fel tanulmányain és tudományos könyvein. „A tánc költészete”, „A magyar páros táncok”, „Tánchagyományunk történeti rétegei”, „A magyar tánctörténet évszázadai” mind olyan kötetek, amelyek egy elhivatott ember valóságos szellemi jelei a világban. Pedagógiai, oktatói munkásága is jelentős, tanított a kölni és a drezdai tanári táncakadémián, Kubában, a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskolán, meghívott előadó volt a Magyar Táncművészeti Főiskolán és az ELTE Néprajzi Tanszékén. Igazi „mozgalmi emberként” az 1960-70-es években részt vett a német, holland, svéd néptáncmozgalom szervezésében is. Munkássága példa számunkra: olyan kitartó hittel és igényességgel kell végezni munkánkat, hogy annak gyümölcse túlélje földi létünket, s az idő végtelenségének parányi foltjaként létezzen tovább. A kulturális tárca vezetői és munkatársai nevében őszinte tisztelettel gondolunk Pesovár Ernő szeretetreméltó egyéniségére, magas szintű szakmai tudására, tevékenységére. Köszönettel adózunk a sorsnak, hogy tehetségét, tudását együttműködő partnerként élvezhettük. Nem hagyott minket magunkra, mert tudásával, szakmai elkötelezettségével – a feladatok megoldását követelő hétköznapjainkban, és az ünnepi alkalmak felemelő hangulataiban, gondolatainkban, tetteinkben – kísérője marad életünknek. Nyugodjék békében. Szurmainé Silkó Mária

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2008/2  

A TARTALOMBÓL: Felföldi László: Pesovár Ernő emlékezete (1926–2008); Antal László: Drága Ernő bácsi!; Kárpáti Zsuzsanna képriportja: 40 éves...

folkMAGazin 2008/2  

A TARTALOMBÓL: Felföldi László: Pesovár Ernő emlékezete (1926–2008); Antal László: Drága Ernő bácsi!; Kárpáti Zsuzsanna képriportja: 40 éves...

Advertisement