__MAIN_TEXT__

Page 40

„Hát aztán, ez vót a helyzet!” Helyzetjelentés a régi dolgokról – Gyimesfelsőlok, Görbe pataka Bodor Péter („Béla Péter”): – Nem mindegy, hogy-hogy ro- sen csinálták a mi üdőnkbe es. Jó, jó, tudott táncolni, de ezt az pogtat! Hát annak a rendes ropogtatásnak, a testnek hajolni kell a ilyen, mozgásokat, úgy mondtuk mü: Felesleges mozgolódni, ha toppantás után es. Amerre lépsz, annak hajolj! Mer’ nem szabad, nem akarsz! De ha beépítetted, akkor! Forgás után jött az a kicsi hogy megállok ilyen merőn, dobogtatok! Így megáll meredten, pihenő, úgy hívtuk mi, hogy seggelés. Az az, elé-hátrajárás. Ide ropogtat, az nem jön úgy ki, na. kettőt, oda kettőt. Vagy ahogy adta a nóta, hogy egyet lépek erre, Bodor Erzsébet: – De nem es tudom elképzelni se, az aki így egyet arra. nem tud annyira mozogni, hogy ne legyen arra érzékeny, hogy B. E.: – Ha gyors csárdást húztak, arra csak egyet erre, s egyet arra. ő azt ne tudja felfognyi! Olyanyokat toppant, mint a hangyász- S ha lassú csárdást, kettőt erre, s kettőt arra, az már... Seggelésnél medve. szembeforgás van. B. P.: – Én elmondom, itten nálunk gyimesfelsőlokon, ejde pedig B. P.: – Há’ vót, hogy többen is ropogtattak. Ugye vót régen, körsok jó táncos régi fejérnép van még, de ropogtatni nem láttam bejáródott a terem. Mindenki a mozsikás előtt elment, s mikor elegyet se, nem tudnak úgy, mint régen ropogtattak! Nálunk is a ért a zenész elibe, akkor ropogtatott. Amelyik igen, s a másik nem. férfiak es ropogtatnak többen, de valahogy nekem nem tetszik, De így-így körbejárt. De vót olyan is, hogy jó barátok vótak, komert valahogy olyan-olyan meredten, olyan. Oda kell hajolni, s mák vótak, egy kezdett ropogtatni, még három barátja is odament, ügyesen oda kell ingadozni, vagy négy. Együtt ropogtatkell a testnek is. tak. Az asszonyok ott álltak, B. E.: – Úgy tappogtat, hogy né, mozogtak azok is. Csak az a test nem mozog, hanem úgy magukba, hogy a nőket csak úgy odacsapja a lábát, megölelték, úgy akkor helyet olyan csudálatosan, hogy azt adtak egyik a másiknak, ronézed, hogy a kese sem tudja. pogtattak, hárman vagy néDe hát az a test úgy kell horgyen. Ajtón is táncoltak, de dozza, azt mint a rugó. az kint a szabadtéren vót. Az B. P.: – Test is oda kell, mozazért van, hogy hallaszodjon duljon, ha ropogtat! a ropogtatás. Mert künn a B. E.: – Nem, csak a lábából ződ pázsíton nem hallszik. kell, az az egész test kell, az, Ott akkor ugye puha, azon ritmusérzék kell arra. A test nem hallszik. S azért vót az kell hajoljon utána. Az, ameajtó letéve. lyik csak olyant táncol, hogy B. E.: – Jártam háromkútnál csak a lábaival mejen, s kettőt a búcsún, s ott a vízen erről, magyarok lakják, s a vízen erre, s kettőt arra, s csak úgy Bodor Péter „Béla Péter” és Bodor Erzsébet (Busai Norbert felvétele) túl a békási rományok. Na, erőből. S ha egy ű, s egyáltalán a felsőrésze se, csak tappogtat a lábával, há az a test kell, hogy ott láttam vót én olyat, hogy dobogó vót nekik csinálva, padló vót hajoljon, ha a ritmust érzi. A forgásnál es, mi úgy megy, mint a nekik csinálva, künn a szabadtéren, s a közepinél fel állvány vót, s lipinkamadár az egész testiből, nem csak fut a lábaival, ahogy győ- oda fel es vót egy rész, s a zenészek ott vótak, s körbe azon a dobozi, mint a kicsi bárán. Mert mondom, hogy most olyat táncolnak, gón úgy roppantották a rományok! B. P.: – Hát az a ropogtatás végett, hogy hallszódjék! (...) A verhogy a bárányok annál szebbet táncolnak. B. P.: – Mer’ a forgásnál is van olyan, hogy hosszabbat kell lép- bungot, csak ilyen könnyű táncosok vették által. Hát itt régen, ni, akkor hiába, ahogy a nóta követeli, mind a kettő kell csinálja. vótak régen, mert akkor divat vót, erőst divat vót. Akkor egy megMondjuk a férfi nem annyira, mer’ a férfinak váltig, attól függ, szokott tánc vót. Hát ez ezelőtt ötven-hatvan évvel, akkor voltak hogy táncol, a belső láb helybe van. A belső lábon sirül! A nő pedig a verbunkosok. A verbungot sokan. Vót a féloláhos, az egy más küjel kel kerülje őt, két lábbal kel menjen. mozgás, azt es a férfiak járták, azt már kevesen tudták, most nem B. E.: – De viszont, a nő es, ha a külső lábával indul meg, akkor tudja azt senki se. Másabb figurák kelletek nekije. csépelnek! Akkor már nem találja együtt egyáltalán! B. E.: – Nehezebb vót azt megtanulni, akár hogy tudott táncolni, B. P.: – Egy taktust elgondol a ropogtatásba, egy kicsi üdőszakot, nem tudta venni át. A nagy ökröt bajos bétanítani járomba! azt a taktust, hogy ebbe ropogtatok. S akkor má’ a nő tudja, mi- B. P.: – Az a verbung egy olyan vót, mint a cigaretta. Aki szereti a kor olyat dobbant egyet utóján, egyeset dobbant egy lábbal, akkor cigarettát, szerette a verbunkot, az átvette. Azt se mindenki járta, csak aki szerette. Mer’ olyanyok vótak, hogy nagyon finomul tántudja, hogy kell sírülni. B. E.: – Akkor a ritmust már érzi a test, hogy ő es indul. Most coltak, így más táncokot, csárdásokot, héjszát, s a verbungot nem fordul, s avval a nótával egyszerre a kettő. szerette, mert az egy nagyon fárasztó, nagyon fárasztó, és abba B. P.: – A ropogtatás olyan, mint a tanulásnál is, hogy elindítot- gyors mozgás kell. Jó gyors ütem! Hát az vót úgy es, hogy három tam egy mondatot. És azt a mondatot be! S a ropogtatásnál is, el- táncolta, táncolhatta öt is, ha tudták. De váltig csak egy. Egy beindítottam, roppantok tizet vagy tizenötöt, amíg az a taktus kijön mutatót a régi időbe. Lakodalomba, bálokba táncolták, mikor a a ropogtatásból, annak is taktusa van. Amint kijön az a taktus, gyülekezetek vótak. akkor már a nő is tudja, hogy ott is kell tudni, hogy a nóta hogy B. E.: – Aki szerette a verbungot, s tudott, azt. „Na most egyet verjön, hogy adja. Aszerint kell ropogtatni! A csapás más figurának bungolj!” Akkór húzták a nótákat. (...) Reggel, mikor hát olyan, számít. Az már egy olyan más mozgás. Hát ezt már nagyon keve- tíz-tizenegy órakor indultunk vóna haza, akkor a héjszát a gör-

40

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2008/1  

A TARTALOMBÓL: Halmos Béla: A legnagyobb élmény: három hónap Ájban; Kiss Eszter Veronika: Tanszékfoglaló és felelősség; Serfőző Melinda: Éle...

folkMAGazin 2008/1  

A TARTALOMBÓL: Halmos Béla: A legnagyobb élmény: három hónap Ájban; Kiss Eszter Veronika: Tanszékfoglaló és felelősség; Serfőző Melinda: Éle...

Advertisement