Page 28

OSTINATO

Beszélgetés Németh Ildikóval Németh Ildikó 50. életévét ünneplő – az „Asszony-példaképeim, társaim, gyermekeim, tanítványaim a magyar néptáncban” alcímet viselő – műsorának adott otthont 2007. december 2-án a Hagyományok Háza. A műsor a teljes szakmai életút áttekintését adta, a hagyományőrzés, a magyar asszonyok karakterének, személyes hatásának bemutatásával.

fotó: Török Tilla

– Ildikó, az Ostinato című műsor tíz évvel ezelőtt, 40 éves korodban született meg először. Hogyan jutott eszedbe, hogy megrendezd? – A család, a gyerekek mellett teljesen kivontam magam a hivatásos táncosok életéből. Egy idő után már nagyon hiányzott a színpad, másrészt nem tetszett az, ami az akkori táncmozgalmat jellemezte. Meg szerettem volna mutatni, hogy igenis, az autentikus tánc önmagában is lehet nagy hatású, van létjogosultsága. Csak éppen ezt kevesen vállalják fel. Pedig csak az igazat kell adni, és hivatásszerűen. A természetes, ún. autentikus tánchoz elengedhetetlen a paraszti életforma ismerete, a lelki kapcsolatteremtés is. Az is célom volt, hogy a különböző vidékek asszonyai – akik barátaim, rokonaim, példaképeim lettek a hosszú évek folyamán – találkozzanak egymással. Szerettem volna, ha rajtuk keresztül más is érzékelhetné a magyar asszony karakterét, múlt- és jelenbéli tevékenységét, életét e furcsa szemszögből, a néptánc tükrében. Mindegyikőjük más,

28

nagy egyéniség, de mégis mindenki egy. Talán a világban máshol is ugyanilyenek a nők, ugyanez a szerep mindannyiunknak ki van osztva, hiába vannak manapság önállósulási törekvéseik – semmi értelme. Ha nem lennének ezek az emberek, akiktől el lehet lesni még talán morzsákat, mozdulatokat, akkor én sem tudnám továbbadni. Át kell élni őket, meg kell formálni. Ez egy életforma. Ha én nem éltem volna velük, nem beszélgettem, nem kaszáltam volna velük, az életükben nem veszek részt, akkor nem tudom átérezni gondjaikat, örömeiket. De ők átsütnek rajtam. Így lesz igaz az általunk közvetített néptáncművészet, s akkor megérti a néző is a mozdulataink, dalaink jelentését. A tíz évvel ezelőttihez képest ez most egy nagyobb összegzés. Úgy éreztem, így tíz év után, hogy lepergett már minden, innentől már visszafelé tudok csak nézni. Erre a műsorra már hatással volt az összes tanítványom, a gyermekeim, mindenki, akit tisztelek, akik ugyanazt csinálják, amit mi

elkezdtünk. Nagyon sokan, fiatalabb korosztályok már követnek bennünket, őket hívtam meg ebbe a műsorba táncolni. Olyan mestereket hívtam – szinte mindannyian valóban azok is, a Népművészet Ifjú Mesterei –, akik ugyanúgy meghatározói a néptánckultúrának, s ugyanúgy törődnek a magyar népi hagyományokkal, ahogy mi tanultuk Martin Györgytől, Kallós Zoli bácsitól, Borbély Jolántól, Györgyfalvay Katalintól, Timár Sándortól, édesanyámtól. Ugyanúgy próbálják ők is az értékeket feldolgozni és továbbadni. Példaképei vagyunk egymásnak. – A műsor címének az Ostinato-t, Györgyfalvay Katalin hajdani koreográfiájának a címét adtad... – Kati néni négy évig volt mesterem a Balettintézetben. Ő tanított meg arra, hogy addig felállni sem érdemes, amíg az ember tökéletesen és hivatásszerűen nem tud adni. Ő meghatározó volt az életemben, s természetes volt, hogy a műsornak az Ostinato címet válasszam. Annak idején, amikor ezt a koreográfiát láttam a Vasasban, nagyon lenyűgözött, akkor nem tudtam, hogy miért. Elérhetetlennek tűnt számomra. Ostinato – azt jelenti, szakadatlanul ismétlődő zenei motívum. Most jöttem rá, idősebb koromra, hogy itt mit jelent: azt, hogy mindenki csinálja a maga vállalt, született sorsát, és nincs vége. A „szakadatlan ismétlés” az asszonyi sorsot jelképezi számomra, az elszántságot és kitartást. Kati néni más eszközrendszerrel, illetve más úton tudatja ugyanezt a nézővel. Az ő „nyelve” pedig ugyanúgy az autentikus néptáncon alapul, melyben ő a karakterét fogja meg a táncnak, és azzal próbálja kifejezni az érzelmeit. A négy év Balettintézet végén ki kellett mutatni, hogy „ki hová áll”, s mi mertük vállalni, hogy nekünk az autentikus vonal jobban tetszik, kalandosabbnak tűnt, s ezt nem sértésnek szántuk! Azóta is ezen az úton vagyunk, de ha ő nem lett volna... Mi megpróbáltuk magunkban összegezni Györgyfalvay Katalint és Timár Sándort, ez volt a különleges a mi évfolyamunkban. – A műsor további részeit milyen gondolatok alapján állítottad össze? – Azokra gondoltam, akik meghatározóak voltak az életemben. Anyám emléke, aki elindított ezen az úton, s aki valószínűleg az ő ki nem elégített vágyait akarta kipróbálni, amikor felhozott a Balettintézetbe felvételizni. Foltin Jolán egy szintén egész más nyelven, de ő is érzelmeket megfogalmazó, csodálatos női alkotó. Soha nem dolgoztam vele, de ő mindig segített engem, bármiben. Az ő munkájának feltétlenül benne kellett lennie a műsorban. Furik Rita, aki szintén koreografált benne, hipertehetség,

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2008/1  

A TARTALOMBÓL: Halmos Béla: A legnagyobb élmény: három hónap Ájban; Kiss Eszter Veronika: Tanszékfoglaló és felelősség; Serfőző Melinda: Éle...

folkMAGazin 2008/1  

A TARTALOMBÓL: Halmos Béla: A legnagyobb élmény: három hónap Ájban; Kiss Eszter Veronika: Tanszékfoglaló és felelősség; Serfőző Melinda: Éle...

Advertisement