Page 11

pen csak a nemesség volt rossz véleménynyel, bármelyik néphagyományt nézzük, mind szegénypártinak állítja be, s persze lehet arról vitatkozni, hogy mennyire szépítette meg tetteit az utókor, de ez ma már ebből a szempontból mindegy. Ő ugyanúgy a szentekhez és az őseihez fordult segítségért, és úgy gondolom, nagyon is ráférne a magyarságra, ha magába fordulna és felhagyna ezzel a hitetlen, cinikus és nyegle hozzáállással. Példaértékűnek tartom ezt a vonulatot, és ezért is szívesen vontam bele a műbe a zene és a költészet egyházi ágát. – Milyen szálra fűzte fel ezeket a különböző rétegeket? Hogy alakul a darab története? – Az első tétel Hunyadi Jánosról szól, a születés mitikus meséjétől, vagyis a hollós-gyűrűs mondától egészen a haláláig, amelynek szintén több meseszerű feldolgozása van. A különböző történeteket egy kissé archaizáló szövegű, mégis modern krónikásének köti össze, amely részben magyaráz, részben rávilágít a kapcsolódási pontokra. A második rész Mátyás király története, a vele kapcsolatos hagyományokat pedig a korabeli tánczenére fűztem fel. Ebben nagy segítségemre szolgál Csörsz Rumen István szakértelme, hiszen erről a muzsikáról elég kevés konkrétumot tudunk. Persze, nem arról van szó, hogy rekonstruálni szeretném, hogy márpedig így szólt egy korabeli zenekar, mert ezt nem is lehet. Azt persze tudjuk, hogy Mátyás sokat áldozott a zenére, a legjobb muzsikusokat szerezte meg, kelet és nyugat legmagasabb zenekultúrája találkozott az udvarában. Ebből kiindulva, bizonyos ismert elemeket felhasználva szeretnék ma is élvezhető muzsikát komponálni. – Március 18-án bemutatják a darabot, aki azonban valamilyen okból lemarad erről az alkalomról, hol találkozhat a Királyok, szentek, vitézekkel? – Az ilyen típusú produkciók legnagyobb baja, hogy a bemutató után nagyon nehéz elérni, hogy a műnek utóélete is legyen. Nagy apparátust igényel, nehéz kamarásítani, mert azt vagy a zene, vagy a dramaturgia megsínyli, eredeti formájában viszont rengeteg pénzbe kerül az előadása. Sok a technikai követelmény, kényes a műfaja is, nem lehet akárhol és akármilyen közönségnek játszani. Természetesen az eddigi gyakorlatot követve szeretnénk rögzíteni a koncertet, idén azonban nem filmben, hanem lemezben gondolkodom, ami ha minden jól megy, két-három hónappal a koncert után meg is jelenhet. Idén a Művészetek Palotája helyett a Zeneakadémiára kerültünk, de igazából örülök is ennek a döntésnek, mert itt sokkal meghittebb, emberibb hangulatot tudunk teremteni. Kiss Eszter Veronika

Mindenki valaki Szalonna és bandája: Örömzene „Memmongyak neked egy őszinte, szívbőgyövő igasságot?! Neked az a bandád, az egész bandád… Igen jó, zuhog akar a záporesső. De az a Szali, az a Pisti gyerek... Jaj, anyám! Mikor itt vótatok, Tornaljába’, mikor az rápuhantott, itt még a madár is megállott a levegőbe’ csudákoznyi! Az egész romák, mindenki... le vótak fagyva!” (Lakatos Adolf „Edi” 75 éves cigányprímás, Pálfala, Szlovákia, volt Gömör és Kishont vm.)

E

z a lemez kivételes vállalkozás. Ritkán fordul elő ugyanis, hogy egy előadó egy produkción belül többféle stílusnak, többféle zenei nyelvnek, többféle művészi kifejezésmódnak az eszközeivel tolmácsolja mondanivalóját. Amivel Pál István „Szalonna” hegedülésében szembesülhetünk, az merőben más, mint egy zongorista, mondjuk Bachtól Bartókig terjedő repertoárja. Itt a szikár mezőségi parasztzenétől a felső-Tisza-vidéki vagy gömöri juhászok dallamain keresztül, – a már-már a népies magyar műzenébe átnyúló tarnaleleszi banda stílusáig –, bőséges ízelítőt kaphatunk abból a sokszínű hangzásvilágból, melyet a magyar hegedű folklórja kiérlelt az utóbbi két-háromszáz esztendő alatt. Ennek mesteri szintű előadásához pedig olyan kivételes készségre, olyan kifinomult stílusérzékre van szükség, amely csak keveseknek adatik meg. Tegyük hozzá, hogy a magyar népzenei revival új hullámának, a hazai avantgard-folk mozgalmának képviselői (e lemez létrehozója már a harmadik-negyedik generációt képviseli) olyan szerencsés helyzetben vannak, hogy eredeti felvételekről, sőt sokszor személyesen is ismerhetik mesterségük nagy mestereit. Hej, mit nem adna egyik-másik zongoravirtuózunk, ha csak egy órácskát beszélgethetne a jó öreg Johann Sebastiannal vagy Bartókkal! Persze, a feladat így sem könnyű. A térképen az érdeklődő megtalálhatja Szászcsávást vagy Csíkszentdomokost, s az egyes magyar régiók autentikus népzenei felvételei ma már akár a világhálóról is letölthetők. Ahhoz viszont, hogy ez a zene így megszó-

laljon, ahhoz oda kell menni. Meg kell merítkezni a kultúrában, mert a technika nem elég. Fel kell töltődni a kalotaszegi levegő illatával, a bodrogközi tört paszuly vagy akár a gömöri magyar tájnyelv zamatával. Pál István „Szalonna” – első szólólemeze ezt jól bizonyítja – végigjárta ezt az utat. Igaz, otthonról, Kárpátaljáról is kiváló indíttatást kapott, de ilyet vagy ehhez hasonlót sokan kaptak... De miért is szükséges mindez? Miért nem elég megtanulni a dallam főhangjait, aztán utat engedni saját művészi invenciónk kibontakozásának? Erre a kérdésre az „Örömzene” is találó választ ad: azért, mert enélkül legfeljebb „érdekes” lehet a zenénk, de hiteles csak ily módon lehet. Azért, mert enélkül mindig csak „magyaros jellegű” tud lenni ez a muzsika, de nem derülhet ki, hogy őszintén, milyenek is vagyunk, mi, – magyarok, románok, ruszinok, cigányok, felső-Tisza-vidékiek, székelyek, palócok, viskiek, meg a többi –, ami minden vagyunk vagy lehetünk. Pál István „Szalonna” szólólemezének is talán ez a legfontosabb üzenete: sok minden lehet az ember ebben a szétdarabolt világban, sokféle szín alkothatja kinek-kinek a saját identitását. Ha viszont ezeket nem tudjuk külön-külön, mindet a maga szépségében szemlélni, könnyen egybefolyhatnak, s a végeredmény nem lesz egyéb, mint egy tompa, generálszürke egyveleg. Ez a zene tényleg örömzene. Ujjong, örül a saját egységében is kitapintható, gazdag sokféleségének. Hallgassák szeretettel! Agócs Gergely

11

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2008/1  

A TARTALOMBÓL: Halmos Béla: A legnagyobb élmény: három hónap Ájban; Kiss Eszter Veronika: Tanszékfoglaló és felelősség; Serfőző Melinda: Éle...

folkMAGazin 2008/1  

A TARTALOMBÓL: Halmos Béla: A legnagyobb élmény: három hónap Ájban; Kiss Eszter Veronika: Tanszékfoglaló és felelősség; Serfőző Melinda: Éle...

Advertisement