Page 33

Rézszájúak és zabhegyezők Rézfúvós zenekar a romániai Zselyken A 18-20 tagú zselyki zenekart azért kerestük meg, hogy megtudjuk, hogy az egyház kötelékén belül alakult, karmester irányította zenekar milyen szerepet kapott a falu életében. Zselykre nem lehet csak úgy, véletlenül betévedni. Valamikor még két út is vitt oda, ma már csak egy járható, az is csak száraz időben. A zselykiekkel beszélgetve aztán kiderül, hogy nem is annyira elzárt ez a falu sem, hiszen több írás is született róla (főleg Wass György tollából), s szinte egymást váltják az ide látogató néprajzosok, táncosok, énekesek, filmesek. A falubeliek mindannyiszor örömmel mondanak el mindent, amit Zselykről tudnak. Engedjék meg, hogy a fúvószenekar bemutatásakor egyszerre hagyatkozzunk a zenekar tagjainak visszaemlékezéseire és egykori tanítójuk, Wass György kéziratára [Wass György NM EA25343]. Zselyk Beszterce vidéke 18 községe közül az egyetlen tiszta magyar település, lakossága 1850-ben 723 fő volt, az 1960-as évek drámai csökkenése után 1992-ben 147 fő lakta. A nyolc katolikus és református lakoson kívül mindenki evangélikus vallású a faluban. A hagyomány szerint a völgykatlanban, ahol Zselyk fekszik, valamikor két település feküdt. Az egyik magyar, református vallású, a másik pedig evangélikus, szász lakosságú volt. A két falu lakói állandóan torzsalkodtak egymással, folyamatosan ellenségeskedtek. Amikor felismerték, hogy az erdőkért, legelőkért folytatott állandó harc helyett közös műveléssel a gyarapodásra is lehetőségük nyílna, akkor szövetséget kötöttek. A szász falu úgy döntött, hogy magyarrá lesz, a magyar falu pedig áttért a szászok vallására, így lett a két településből egy falu, melynek lakói evangélikus hitű magyarok. Wass György szerint Zselyk valamikor szász település volt. [Wass György NM EA25343] A tatárpusztításkor – a XVIII. sz. elején – a férfiakat meggyilkolták, egy részüket pedig elhurcolták. A környék településein sem maradtak férfiak, ezért a zselyki szász nők és lányok hirdetőírást küldtek szét az országba „házasulni való ifjakért”. Akiket így találtak, azok viszont magyar (székely) fiatalok voltak, akikkel aztán házassági szerződésre léptek, amely szerint „a nők mondjanak le nemzetiségükről, a férfiak pedig követni fogják azoknak vallását”. Tehát mindenféleképpen lemondásokkal járt a falu jövőjének biztosítása. De a falu mindig kitűnt szorgalmával, összetartásával és leleményességével, s ennek köszönhetően megépült az iskola, rögtön utána az új templom, majd szintén az egész falu összefogásával évente öt új házat építettek fel. A zenekar alakulása A biztonságos épületek megléte után felmerült az igény fúvószenekar létrehozására is. A környék szász falvaiban már jóval korábban léteztek fúvószenekarok, melyekre a szászok nagyon büszkék voltak, mivel ezek voltak a falvak díszei. Az egyik zenekart elhívták játszani Zselykre „Kirmec” alkalmából (templomszentelési ünnep, a német Kirchmässe szóból), s a koncert annyira tetszett a falunak, hogy a zenebarátok azonnal megkezdték a saját zenekar megszervezését. A lelkész rendelte meg a hangszereket a budapesti

Schunda cégtől, nyolc zenebarát pedig a hangszerek árát fizette be a közös kasszába. Magyarósi László [Zselyk, 2006. VIII. 30., gyűjtő: Alföldy-Boruss Márk, Bódiss Tamás, Pálóczy Krisztina], a zenekar vezetője [továbbiakban ML] – Abba’ az időbe’ pár zselyki gazda el volt menve egy szomszédos szász faluba, s ottan hallotta ezt a fúvós zenekart. S ez annyira megtetszett nekik, hogy összeállottak, s vettek maguknak hangszereket. PK: – Honnan? ML: – Azt, hogy honnan hozatták, nem tudom, de mindenesetre búzáért vették, elég nagy mennyiségű gabonáért, és így alakult meg a zselyki zenekar. A hangszerek szállítása után újabb négy ember rendelt ilyen módon hangszert, majd az egyház egy tubával támogatta az együttest. Ezzel a 13 hangszerrel kezdte meg a működését a zselyki fúvószenekar 1879-ben. A „jog” A zenekar működésének biztosítása miatt intézményi keretbe kívánták tagolni az együttest, s a környék szász falvainak mintájára az egyházközségre ruházták hangszereik tulajdonjogát. A használat jogát viszont maguknál hagyták, így jött létre a „fúvós jog”, amit egyszerűen csak „jog”-nak neveztek. A jogot kiöregedés esetén a fiak, vők vagy a rokonságból valaki örökölhette, és ha nem volt rokon, akkor a presbitérium döntött az öröklésről. Tag bárki lehetett, ha saját hangszerről gondoskodott, s az egyház pénztárába befizetett 25 forintot az együttes javára. A zenekar és az egyház együttműködését szerződésben is rögzítették, miszerint az együttes neve „Zselyki Egyházi fúvószenekar”, az egyház fűtött próbatermet, a hangszerek javítását, kottákat, karmestert és évente minimum 5 forint részesedést biztosított a tagok számára; a zenekar pedig köteles volt minden egyházi ünnepen a templomban zenélni, két-három éneket kísérni, valamint újév és Reformáció napján a templom előtt is egyházi énekeket játszani. Az alapítók Az együttes alapítói a falu nemesei voltak. Törvény értelmében csak vagyonnal bíró személyek lehettek a községek tisztségviselői, ami megerősítette Zselyk ősi családjainak különválását a törpebirtokosoktól és vagyontalanoktól. Az alapító zenekar hagyományos megszólítása volt a „Tisztelt, nemes zenekar!”, és ez a jogos büsz-

33

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2007/6  

A TARTALOMBÓL: Panek Kati: „Örömnapot adott nekünk az egek jósága...”; Orza Cãlin: Őrkőiek Budapesten; Andrásfalvy Bertalan, Paksa Katalin:...

folkMAGazin 2007/6  

A TARTALOMBÓL: Panek Kati: „Örömnapot adott nekünk az egek jósága...”; Orza Cãlin: Őrkőiek Budapesten; Andrásfalvy Bertalan, Paksa Katalin:...

Advertisement